Agent 64 - Nyerj kockafejű ügynököt!Teszt és nyereményjáték

Az Agent 64 sztorija csak alibi a kampány szégyentelen Rare-reprodukciójához, de ez nem feltétlen baj - az egyjátékos módot végigjátszva akár egy nem hivatalos Goldeneye 2-ként is elmenne a játék. A történetből viszont hiányzik az, hogy valamihez tudjuk kötni. A Goldeneye egyik legnagyobb erénye volt, hogy a kornak megfelelő technikával már látványosan virtuális formába hozta egy film hőseit és helyszíneit. Ez abban a korban (1997-ben) kuriózumnak számított. Sajnos az a bizonyos a plusz itt hiányzik - nem dolgozik az agyunknak azon része, amely a darabos külső közé helyettesítette képzelőerőnk segítségével a varázslatos többit.

Pedig a pályadesign nem rossz, és nem is rövidek a térképe, sőt! A kihívás sem az átlag boomer-shooterek szintjén zajlik. Nincs HP, így húzóra (vagy páncélokkal matekozva), checkpointok nélkül kell teljesíteni a pályákat. Amelyek között megtalálhatjuk az összes fontos korabeli lokációt: hegyi-havas bázis, irodaépületi bázis, kutatóbázis, várbázis... értitek. A fegyverek hasonló elvet követnek, húzásuk szinte tökéletes gunplayt kínál, sőt a zoomolás módja is nosztalgikus húrokat penget. Na meg az is, ahogyan a nézelődésünk mozgatja a mordály csövét az adott irányba. Sokan panaszkodtak, hogy a kampányt két óra alatt le lehet tolni, ami a Youtube-végigjátszások alapján igaz is lehetne, de én normál nehézségen biztos nem tudtam elsőre letolni már a játék harmadánál sem a szinteket, így ez a "szavatosság" jobban kitolódik. És ez nem minden.

Van koop a kampánynál, módosítókkal (Paradoxonok) variálhatjuk újra a küldetéseket, és a pályákban van némi újrajátszási faktor is, ha az ember szereti az ilyesmit. Ha ilyen-olyan előfeltételeket teljesítünk Cypherek üthetik a markunkat - ezek azonban nem úgy működnek, ahogy várhatnánk. Nem cheat-jellegű extrákat nyithatunk meg velük, hanem a sztori fő fejezeteit (amelyek további alpályákra oszlanak) nyitogathatjuk meg velük. Én mondjuk szeretem, ha egy kampány nem kényszerít oldalági teljesítményekre, de biztos van, aki élvezi ha a lehetőségek feltárására rákényszeríti egy játék szervezettsége.

A multiplayer becsületes munka: a kooperatív mód mellett vannak egymás elleni küzdelmek, osztott képernyő, (a'la Perfect Dark, jellegzetes manőverekre forszírozható) botok elleni harc, és természetesen online multi is. Mindezt végigpróbálgatva az a véleményem, hogy akinek vágya újra ebben a szimulálát Rare-környezetben történő zónázás, DM-ezés vagy brifkó-hajkurászás, annak az Agent 64 multi része nagyon mozgalmasnak fog tűnni. Akinek nem, az különösebb érzelmek nélkül fog végigmenni a lehetőségeken. Ahogyan végül én is jártam.

Technikailag amúgy a játékkal nincs gond, Steam Decken is lazán elpötyöghetünk 60 FPS-sel, nem ez a játék fogja megizzasztani a masináinkat. Bár csodálkoznék, hogy ha ugyanezt leportolnánk valami Glide-os virtuális masinára (vagy egy natív Pentium II + 3DFX kártyára), nem tudnánk-e futtatni valamilyen formában a játékot. Művészetileg viszont, kicsit ismételve magam, jellegtelen a játék esztétikája. Ami jó benne, az a Rare-alapokból táplálkozik.