Aggelos 2Teszt

Az első felületes percekben úgy tűnik az Aggelos 2 nem sokat változott. Azonban alig fél óra játék után be kellett látnom, hogy tévedtem, mert egy lényeges momentum teljesen megváltoztatta a játék stílusát. Kicsit járjuk körül ezt. Az első rész alapvetően RPG volt, a második sokkal inkább egy Metroid stílusú akció-kaland.

A változástól az elején egy picit megijedtem. Kevésbé komfortosak számomra a Metroid stílusú játékok, ám ebből a hátrányból azonnal előnyt kovácsoltam, hisz ilyen szemmel vizsgáltam az Aggelos 2-őt, és a kérdés innentől az volt, hogy vajon mennyire szól a rajongóknak és mennyire az új belépőknek?

És nem csak az új belépőknek, de a profiknak is. Ez a felfedezős, backtrakinges, metroidvania játékmenet telitalálat volt a készítők részéről, mert kiváló lett a kivitelezése. Kellett egy fél óra mire behúzott, de amikor az első komolyabb cuccokat megszereztem nagyon fluiddá és élvezetessé vált a játék.

Nézzük a pozitívumokat, elsőként a jól adagolt nehézséget. Mindig csak annyi kihívást kapunk, ami az éppen aktuális képességinket teszi próbára. Együtt ügyesedünk a játékkal és ezt jól csinálja a program. Másrészt az alapvetően 16-bites grafika (ami némi előrelépést mutat az előző rész 8 bites stílusával) alá sikeresen kovácsoltak egy jól működő harci rendszert, ami egyszerre idézi meg a klasszikusokat, mégis könnyed, mint a modern játékok.

A másik, amitől sokszor félek – és ezért bukott el nálam a játékkal rokon Monster Boy –, a platforming, amit ha rosszul csinálnak, akkor gyorsan megöli az élményt. Itt ezt remekül megoldották, soha nem éreztem azt, hogy rossz platform mechanikák miatt vesztem volna oda. Az RPG elemeket teljesen kivették a képletből, fejlődni újabb eszközök megtalálásával lehet, amelyek újabb pályarészeket nyitnak meg.

És volt még egy, elismerem meglehetősen szubjektív, ám számomra éppen ezért nagyon fontos momentuma a játéknak. Valljuk meg, hogy az ilyen típusú retro, 8/16 bites Amiga/SNES időszakot idéző 2D-s anyagok elsősorban azoknak a gamereknek a szívét tudják megmelengetni, akik 25-35-40 éve tolják az ipart. Viszont mindannyian érezzük, tudjuk, hogy már nem játszunk annyit, mint egykor. Mások a prioritások. Nem csak a gyerekkorunk múlt el, de lassan a középkorunk is, a B oldal szépen forogni kezdett, és ezzel megváltoztak a szokásaink, hozzáállásunk is, új hobbik töltik ki az életet. Nekem sokszor nincs már kedve leülni olyan játékok mellé, ami amelyek napi 8-10 órás folyamatos figyelmet követelnek, és ha kihagyjuk a napi penitenciát, akkor kiesünk a ritmusból. Ma már számomra élvezetesebb tartalmasan eltölteni 30-60 percet egy-egy játékkal, aztán kikapcsolni és menni tovább, dolgozni, olvasni, kikapcsolódni más módokon. És ezért működött az Aggelos 2.