AggelosTeszt

Néhány évvel ezelőtt, ha videót láttam volna az Aggelos-ról biztosan felkaptam volna a fejem. A legjobb 8/16 bites időket idéző 2D-s pixel art grafika, NES hangzású zene, nyálcsorgatásra késztető platform/RPG játékmenet, modern szemmel nézve igazi indie mennyország. Ma viszont ez kevés. Kicsit tele van mostanában a padlás ezekkel a megjelenésekkel, így mostanra már a 2D grafika láttán csak megvonjuk a vállunkat. Kell valami plusz, valami, ami behúzza a játékost. Az Aggelos-ban szerencsére megvan ez a valami.

Kezdjük azzal, hogy jók az alapok. Az Aggelos gyökereit vizsgálva a legendás Wonder Boy-ig jutunk, a '80-s évek sikeres platform RPG-jéig. A One-ra, PS4-re és Switch-re megjelent - utóbbi kettőre szeptember 20-án dobozosan is érkező! - Aggelos ennek a spirituális folytatása. Az Aggelos nem csupán a nosztalgia faktor miatt király. A Wonder Boy és a Zelda 2 inspirálta játékmenet szépen észrevétlenül húzza be a játékost. Észre se vesszük és már az első templomban vagyunk, agyalunk a fejtörőkön, gyűjtjük az EXP-et és a pénzt, hogy jobb felszerelésekhez jussunk. A játéknak kiváló hangulata van, a grafika stílusos és remek, a zene fölbemászó, és a legutóbbi Monster Boy-jal ellentétben a platforming is élvezetes. Az egyedüli szálka a szememben a nehézség. A balansz nem teljesen egyenletes. Az első másfél órában azt gondoltam a játék túlságosan könnyű, értve ezalatt a fejtörőket és a harcot. Aztán az első templom után olyan szopóágra rakott a játék, hogy csak pislogtam.

Ez a momentum több hibára is rávilágított. Minden régi vágású RPG-ben van az új terület felfedezésének pillanata. Az érzés, amikor a történet szerint egy még nem bejárt részre érünk. Nagy mellénnyel neki vágunk, mert az előző helyszínen már félisteni szintre fejlesztettük magunkat, így azt gondoljuk, nem érhet meglepetés. Aztán amikor az első ellenfél telibever egy golyóval, amitől az energiánk egyharmada eltűnik, a sokktól szinte lefagyunk, nem tudjuk, hogy meneküljünk vagy harcoljunk, a káosznak végül halál és gonosz káromkodás a vége. Na, ilyen érzés volt sokszor az Aggelosszal játszani. A titok az, hogy az újabb helyeken meg kell találni a várost, ahol érdemes megvenni a legjobb felszereléseket, mert különben elég nagy szívás lesz a kaland. Ebből az is következik, hogy sokkal fontosabb a pénzgyűjtés, mint az EXP, mert a jobb felszerelésektől sokkal erősebbé vagy védetté válik főhősünk. Ha ezt tudjuk, akkor jobban lehet a többi részre koncentrálni.

A fejtörők okosak, a továbbjutás pedig nem mindig egyszerű, a játék nem rágja a szánkba, hogy mit kell tennünk, ami kicsit szokatlan a mai RPG-k után. De pont ezért vonzó az Aggelos, mert apróbb utalásokból és jelekből kell következtetnünk, és azért ott van a jós is, aki szükség esetén ad segítséget. Így sem érdemes valami hosszú kalandra számítani. Az Aggelos egy kellemes hétvégi kaland, 7-8 óra alatt simán végig lehet játszani, ami az indie kategóriában teljesen jónak mondható.

Az Aggelos jól szórakoztatott és ezért bátran ajánlom mindenkinek, aki a régi időket idéző kellemes szórakoztató platform RPG hibridre vágyik.

Veres Miki