Dimhaven – The Lost SourceTeszt

A Quern – Undying Thoughts-hoz képest ezúttal személyesebb hangvételű történetben Dimhavenbe érkezünk Emily Ravenstone-ként, hogy felkutassuk eltűnt bácsikánkat, a régészként itt tevékenykedő Zacket. A nyolcvanas években játszódó Dimhaven címszereplő városkájának már a megközelítése sem hétköznapi, ejtőernyős landolásunkat követően pedig a központba jutás is egy sor változatos fejtörő megoldását igényli. Az aprócska szigeten fekvő, elhagyatottnak tűnő településre bejutás vízum kiállítását igényli, azonban nekünk kell ellátni a személyzet munkáját, és miközben a hátrahagyott irodák csetreszei közt kutakodunk, lassanként megsejtjük, hogy valami nagyon nem stimmel. Rejtélyes eltűnések és hallucinációk, valamint egy ősi civilizációt kutató titokzatos projekt nyomaira bukkanunk, amely két család összefonódó múltjára épül, és az egészben Zack bácsikánk is nyakig benne van. A fejtörők történetbe ágyazása és világépítésre felhasználása ezúttal is telitalálat, nagyon élveztem a festői Dimhavenben töltött órákat, még ha néha kicsit frusztrált is, ha épp nem tudtam továbbjutni.

A PS1 korszak pixeles textúráit és modelljeit modern bevilágítással és effektekkel ötvöző karakteres látványvilág szintén nagyon jól működik, én legalábbis ritka helyénvalónak éreztem egy ilyen klasszikus műfajt korszerű kényelmi funkciókkal ötvöző játék megjelenítéséhez. Mégsem ez, hanem a már-már baljós hangulattal remekül megférő humor és utalások fogtak meg elsőre. Magyarként eleve ad egy pluszt a sok magyar név és felirat, így jót mosolyogtam a Hotel Sárkányon, a Buksi feliratos kutyatálon, vagy a Shika Mika mosogatószer reklámplakátján, élvezettel gyűjtöttem a forint aprót a nasis automatába, és azt is értékeltem, hogy a történet középpontjában álló feltalálót Kálmánnak hívják. Emellé jönnek a Monkey Island-re, Syberia-ra és más kalandjátékokra (Quern!) tett utalások, vagy az olyan zsibbasztó poénok, mint a runboynak hívott walkman, de a fő vonzerőt a lebilincselő történet és a hangulatos helyszín mellett ezúttal is az egyre összetettebb fejtörők jelentették. Bevallom, számomra, komolyabb agytornát igénylő kalandjátékokban kevésbé járatos átlag halandó számára némelyik kicsit túl nehéznek bizonyult, de visszagondolva egyik sem volt lehetetlen, inkább a türelmem lett végesebb, mint pár éve. A konyhaszekrényes ábra valamit eltört bennem, de itt és most megígérem, hogy ha az AI el is veszi a munkámat sem leszek soha villanyszerelő.

A figyelmes szemlélődés ezúttal is kifizetődő, sokszor ugyanis legalább annyira segít a környezet alapos megfigyelése és minták felismerése, vagy apró részletek kiszúrása, mint a megtalált ábrák és feljegyzések. A Dimhaven az olykor csalókán nyitottnak tűnő és több útvonallal kecsegtető világ ellenére meglepően lineáris, és a sziget sok része megmarad szép háttérnek, vagy a fantáziánkat piszkáló „vajon mi lenne ott, ha arra is mehetnék” részletnek. Ugyanez a linearitás áll a fejtörőkre is, ami egyrészt tök jó, mert egyszerre elég egy problémára koncentrálni, viszont ha az nem megy, az eléggé fáj. A játék elején még van egy klassz fényképezős minijáték, amivel tudtam húzni az időt, amíg megszállt az ihlet a pottyantós budi kinyitásához szükséges kód megfejtéséhez, később azonban volt egy-egy eset, amikor végül Youtube-os segítséget vettem igénybe (egyszer nem találtam valamit, a másik meg az ominózus konyhaszekrény volt). A beépített súgó tippjeinek végigolvasása szerencsére sokat segít, de netes hozzászólásokat olvasgatva is megnyugodtam, hogy mások meg egy-egy olyan feladványt talált lehetetlennek, amin én könnyedén átjutottam. A fejtörők nehézsége mindig nagyon szubjektív, érdekes módon én pont a fináléra egészen formába jöttem és a több információforrás összenézését igénylő bonyolultabb kirakós darabkáit viszonylag hatékonyan összeraktam.

Ami a változatosan gondolkodtató szuper feladványokon túl nagyon tetszett, az a kezelőfelület és a fényképezőgép, amelyekkel akár teljesen ki is válthattam volna a tollal papírfecnikre jegyzetelést, ha hajlandó lennék leszokni róla. A fényképezőgéppel bármikor bármit megörökíthetünk, hogy aztán a fotóalbumot felcsapva akár rá is jegyzeteljünk a képre, illetve a kapcsolódó fejtörő megoldása közben a bal kezünkben szorongatva puskázhatunk is róla, használati tárgyból pedig sosincs nálunk túl sok, így nincs frusztrált tárgy próbálgatás sem. Érzésemre a fejtörők nehézsége egészen kiegyenlített, tehát két nagyon nehéz feladvány sosem követi egymást, és egy-egy fejvakarósabb részt mindig követ egy kis jutalom, például körülnézhetünk egy izgalmas új helyiségben, vagy kapunk egy adag sztorit párbeszédek, vagy átvezetők formájában. A kevés szereplő remek szinkront kapott és az írás is nagyon jó, még ha nem is mindig tudtam követni a sci-fibe hajló és végül kicsit hirtelen lezáruló történet egy-egy váratlanabb logikai ugrását. Az aláfestő zene ismét csodálatos és az adott helyszínhez illő, legyen az a naplementés tengerpart, egy kellemes hegyi túraút, Zack „bekuckózós” és fantasztikus kilátással rendelkező otthona, vagy a hegy gyomrába épített titkos laboratóriuma. Változatosságra így az ügyesen összekötött helyszínek terén sem lehet panasz, és bár nem nagy területet járunk be, gyorsan eltelik a tizensok (vagy zseniknek a pár) óra a stáblistáig.

A Dimhaven – The Lost Source a nosztalgikus grafika és a klasszikusokat idéző játékmenet ellenére is frissnek hat, a végigjátszása során pedig nem csak az érdekfeszítően szürreális világ rejtélyeinek megfejtése, hanem a problémamegoldás öröme is végig hajtott. Magyarként még különlegesebb narratív kaland, mint egyébként, és az agyat is alaposan megdolgoztatja, olykor nem kevés türelmet megkövetelve, noha némelyik feladvány talán tényleg kicsit túllő a célon. A legtöbb viszont elképesztően jól felépített, és én is nagyon okosnak éreztem magam a leküzdésük után, csak azt sajnálom, hogy több izgalmas titkot sejtető ajtót sosem nyithattam ki. Ebből is látszik, hogy szívesen időztem volna még Dimhavenben, és csak remélni tudom, hogy a Zadbox nem hagy fel a hasonlóan igényes, bőséges szellemi kihívást nyújtó kalandok megvalósításával.

PLATFORM Steam | KIADÓ Blue Brain Games, Zadbox Entertainment | FEJLESZTŐ Zadbox Entertainment | MEGJELENÉS 2026. június 23. | ÁR kb. 9500 Ft |