WILL: Follow the LightTeszt

Sok víz lefolyt már a Dunán azóta, hogy a sétaszimulátor műfaj igazán berobbant a köztudatba a Dear Esther és a Gone Home megjelenését követően, ezt a temérdek vizet pedig a WILL: Follow the Light most mind-mind jól a nyakunkba zúdítja. Szó szerint.

A TomorrowHead debütáló játéka izgalmas cold opennel indít, melyben vad hullámok dobálnak bennünket jobbra-balra a haragos tengeren, miközben a hold fénye meg-megcsillan a fenyegető víztornyokon. A felvezetést komoly kételyek között hagyjuk magunk mögött, amikor is kiderül, hogy a történet sokkal korábban kezdődik: egy világítótoronynál, melynek őre, Will kénytelen visszasietni a közeli városba, miután kiderül, hogy egy földcsuszamlás következtében háza romokban hever, fia pedig eltűnt. Ami viszont jóval egyértelműbb, hogy a hajózás itt nemcsak narratív szituáció, hanem a gameplay szerves része.

Megijedni nem kell azért: a WILL nem víziszimulátor, hanem egy tipikus, modern sétálgatós kalandjáték, ahogy arra a bevezetőben is utaltam. Mivel azonban a fagyos sarkvidéki tengereken egészen nagy távolságokat kell megtennünk az egyes fejezetek között, ezért hajónk, Molly lesz egyetlen hűséges társunk, akit mechanikailag meglepően részletekbe menően terelgethetünk. Érdekes? Mindenképp, ez általában egy jóval elnagyoltabb játékelem szokott lenni, ebben a műfajban pedig pláne váratlan. Szórakoztató? Nos… ideig-óráig mindenképpen, de maradjunk annyiban, hogy még a fejlesztők is úgy érezték, szükség van egy “hajózás skippelése” opcióra ezeken a részeken, és sok minden nem is igazán indokolja, hogy ne éljünk ezzel – hacsak nem akarunk rettentően unalmas pillanatokba bocsátkozni.

A zsáner megszokott paramétereihez képest a WILL egészen nagyszabású darab: mint azt mondtam, kifejezetten nagy távolságokat lefed a történet, de a barangolási lehetőségek is meglehetősen tágasak egy-két helyszínen – még ha opcionális tennivaló nincs is annyira sok. Emiatt a szereplők száma és a játékidő is túlmutat a műfaj átlagánál, ami nagyjából 5-6 órás végigjátszást jelent. Hogy van-e benne ennyi? Nos, ez már egy teljesen más kérdés – és egyben olyan is, ami tökéletesen rátapint a lényegre, az elcsépelt frázis ugyanis ismét elsüthető: a kevesebb néha bizony sokkal több.

Egy-egy új gameplay elem (mint például a különleges “emléklámpás” használata), illetve egyedi szituáció (menekülés a lavinától a szánhúzó kutyákkal) képes ugyan új lendületet adni, de összességében meglehetősen sok üresjárattal csordogál a történet – az elcsépelt elemekből építkező, és sokáig rendkívül felületes érzelmi töltetbe is nagyon lassan fonódnak bele a WILL saját szálai. Ami pedig ennél is nagyobb baj, hogy nagyon ügyetlenül: a fő story beatek szinte mind hamisan szólnak, annyira gyenge a tálalásuk, máskor meg teljesen nyilvánvaló dolgokat is zavaróan szájbarágósan mesélnek el nekünk. A prezentáció is levesz sajnos az élményből: hiába az ütős nyitójelenet, a WILL nagyon felemás a látvány tekintetében, a karaktermodellek pedig különösen gyengék – és velük együtt a színészi játék is, ami megpróbálja megtölteni élettel őket. Nem nagyon sikerült. Az irányításban gyenge, de összességében okés fejtörők és az a kevés felfedezés ezek után aligha mentik ki a felejthető sztorit a hullámok közül.

A legkevésbé sem lehet mondani a WILL-re, hogy ne lenne ambiciózus, és akadnak kifejezetten jó megoldásai is, a feladat legfontosabb részét azonban nem igazán sikerült abszolválni. Pedig még egy nem kifejezetten eredeti és nem kifejezetten csavaros történetet is el lehet adni megfelelő narratív tálalással, ennek a játéknak viszont ez talán a leggyengébb pontja, így aki katarzist vagy emlékezetes érzelmi csúcspontokat vár, az sajnos csalódni fog.

PLATFORM PC, PS5 (tesztelt), Xbox Series
KIADÓ TomorrowHead Studio FEJLESZTŐ TomorrowHead Studio
MEGJELENÉS 2026. május 7. ÁR 11 290 Ft / €24,99