Lost Words: Beyond the PageTeszt

A Lost Words kisköltségvetésű független narratív kaland, egy könnyed platformerbe oltva. A napló lapjain szó szerint a szavakon és betűkön lavírozunk karakterünkkel. Ugrálunk, pakolgatjuk az ákombákom darabjait, képeket festünk lágy ecsetvonásokkal és megannyi egyszerű feladványt oldunk meg, miközben Izzy papírra veti mindennapjai történéseit. Ezeket a rövidke átvezető szakaszokat szépen és okosan pakolták számunkra össze, hogy még véletlenül se legyenek frusztrálóak (pl. amikor kizuhanunk a lap alján, felül esünk vissza, valamint az ugrásokat sem kell kicentizni és a feladatok sem bonyolultak), sok-sok ötlet láttán fogunk mosolyogni. Az egyes szakaszok végén pedig belépünk a tényleges pályákra...

...ahol Izzy alteregójával, képzelt történetének főhősével fogjuk balról jobbra haladva bejárni a mesevilágot. Itt már kicsit komplikáltabb teendőkre számíthatunk, bár nem sokkal. A pályatervezés például nélkülözi a túlburjánzó elágazásokat, valamint visszafelé sem kell haladnunk. Ami viszont színesíti és kicsit egyedibbé teszi a játékmenetet, az a különböző akadályok kreatív módon történő legyűrése, ugyanis (nyilván, mivel az egész játék a szavak körül bonyolódik) egy, gombnyomásra előhívható varázskönyv lapjairól markolhatunk fel utunk során megszerzett, tanult szavakat, speciális cselekvéseket: emelj, törj, gyújts, javíts stb...

Ennek megvalósítása (és amúgy a játék egészét tekintve) teljesen rendben van, az apróbb kényelmetlenségeket leszámítva (a könyvet a képernyő szélén megjelenítve kis mozdulatra eltűnik, így nyithatjuk újra). Ami kevésbé tetszett, az az, hogy tulajdonképpen egy meglehetősen rövid darab a Lost Words, és nincsenek igazán kiemelkedő, emlékezetes momentumai. A grafika szép, de semmi extra, a fejtörők mérsékelt agytornák, hiszen fiatalabb a célközönség, az irányítás javarészt oké és megfelelő arányban megengedő, mégis...

...alig találni benne olyan elemet, amely emlékezetessé tenné. És ugyanezt elmondhatom a sztorira is, mert kifejezetten nehéz témát dolgoz fel: szerettünk elvesztését és ennek az egésznek a feldolgozását, hogy továbbléphessünk az életben. És teszi ezt önmagának állított korlátokkal, hiszen a megszólított közönség nem terhelhető még túlgondolt metaforákkal. Ami számít, a barátság, a szeretet és megbocsájtás eszméi, az emlékezés és felejtés kényes egyensúlya, azok mind jelen vannak - ezáltal viszont másodlagos szerepet tölt majd be a kép, a hang, a játék maga.

És mindez számomra valahogy kissé felszínesnek is tűnt, hiszen minden részletét ismertem már ilyen, vagy olyan formában. Szomorú is vagyok, mert látom, tudom, hogy mennyi munka egy ilyen darabot összehozni, és csodaszámba megy minden egyes videójáték megszületése. A Lost Words pedig kifejezetten a mérleg pozitív oldalán helyezkedik el. De nem billenti ki eléggé a nyelvet.