2017-ben, miközben egy PlayStation VR készülékkel éppen beszálltam a virtuális valóságba, a világ túlsó felén hat lelkes új-zélandi fejlesztő, mindössze néhány különleges ötlettel felszerelkezve nekilátott víziója megvalósításához, egy időutazós VR puzzle-kalandjáték készítéséhez. Kezdetben anyagi és személyi feltételekben is erősen korlátozottak voltak a lehetőségeik, a látvány minősége nem volt éppen magas színvonalú, a játék motorja éppen csak a szárnyait próbálgatta a VR megjelenítés területén. Két évvel később tető alá hoztak egy mindent megváltoztató megállapodást a Sony-val, ezt követően sikerült a stúdiók (merthogy két aucklandi indie csapat áll a projekt mögött, az Oddboy és az M-Theory ) létszámát megnövelni, illetve bizonyos konceptuális tervezői feladatokkal külső partnereket megbízni.

Nem tagadom, engem az első teaser-el megvettek, vagy legalábbis feltették magukat a virtuális térképemre, és azóta minden újabb apró információmorzsára ki voltam éhezve egészen a megjelenésig.

Vissza a jövőbe

A játék enyhén szürkés, kopottas emlékképpel indít, egy titkos ügynökség [Project Phoenix] titkos bázisán élhetjük át 1958-ban az első időgép létrejöttét, majd a rövid ízelítő után a trailerekből ismerős helyszínen kezdődik az éles játék. Bő 100 évet megyünk előre az időben, valamiféle kataklizmaszerű esemény következményeként Boston utcáit víz borítja, a város évtizedek óta lakatlan lehet. A természet lassan visszafoglalja az egykori metropoliszt, a felhőkarcolók omladoznak, vastag növényzet borítja a házak falait. A prezentáció lenyűgöző, szinte hegyeztem a füleimet, nem e hallok a távolból egy jól ismert kattogó hangot, illetve fel voltam készülve, hogy bármelyik sarkon felbukkanhat egy állatira kigyúrt csaj a kutyájával, valami Joel nevű fickót keresve.

Asher, a játék protagonistája a nagyapjától, az időgépen dolgozó egykori John Neumann-tól [Neumann János ?] kapott instrukciók alapján megkeresi az öreg régi lakását, amely az egész játék folyamán a bázisunk lesz, megannyi nyommal, titokkal, rejtéllyel és fejtörővel, hogy megkísérelje a múlt, ezáltal a jelen megváltoztatását. Az apartmanban hamar rátalálunk Samuel-re, az "óránkra", akit a nagyapánk hagyott ott segítőnknek és az egész kaland során az útitársunk lesz. Igazán szeretni való figura, nem csak a pajkos digitális bajsza miatt, de élettel teli kommentárjai, információi színesebbé teszik a többnyire magányos kalandor életét. Használhatjuk eszköztárként is tárgyak elraktározásához és szállításához a különböző korok és helyszínek között, illetve mindig van egy jó tippje, ha esetleg nagyon elakadnánk a továbbhaladást illetően. A főhadiszállásunkon található szerkezettel feldobhatjuk a dögös steampunk kinézetét is a színek megváltoztatásával, ha megtaláljuk az ehhez szükséges tárgyakat, illetve az inventory-t is itt bővíthetjük a pályákon elszórt kék kristályok gondos gyűjtögetését követően.

Nem előre, hátra

Majd elfelejtettem, hogy Sam segítségével tudunk az időben utazni, a 2061-es Boston-ból a következő helyszínekre és évekbe:

• Nyugalom tengere - Hold, 1969
• Tikal - a Maja Birodalom szíve, 1525
• Shoreham/Wardenclyffe Tower - Nikola Tesla ikonikus építménye, 1906
• Bethel - Woodstock fesztivál, 1969
• Bleicherode, von Braun rakéta kutatóállomása, 1945.

Ezzel azt hiszem nem spoilereztem el semmit, hiszen az első teaser-ben is benne volt már mindez, de hogy hogyan kapcsolódnak ezek egymáshoz és a történethez, azt már a kedves játékosra bíznám.

Mit kell csinálnunk a játékban? Nos, egészen röviden: tárgyakat keresni, kombinálni, szállítani térben és időben, valamint az ezekkel kapcsolatos logikai feladványokat megoldani. Előfordul hébe-hóba egy kis lövöldözés is, de aki ilyen jellegű élményekre vágyik, annak máshol kell keresgélnie. Itt szeretném megjegyezni, hogy bár játszottam már néhány logikai-, illetve kalandjátékkal is játékos pályafutásom évtizedei alatt, de bőven zöldfülűnek titulálnám magam mindkét műfajban. Ennek ellenére, vagy éppen emiatt roppantul élveztem majdnem minden egyes feladványt, azt hiszem sikerült megtalálni az arany középutat az új-zélandi arcoknak, a Wanderer pont annyi kihívást nyújt, hogy ne legyen frusztráló a tehetetlenség. A fejtörők frissek, eredetiek, ötletesek, változatosak, ezen a téren sikerült maradandót alkotni a kreatív csapatnak. Bár erősen korlátozott az interaktálható tárgyak száma, de még így is előfordulnak azért kemény diók szép számmal, amikor egy órája azon törjük a fejünket, hogy "mire gondolhatott a költő?". Ha nagyon tanácstalanok vagyunk, kérhetjük Sam segítségét, de ő sem a konkrét megoldást szállítja, csak az irányt mutatja meg.

Csak felfelé

Szerencsére csak nagyon ritkán kellett Sam segítségére fanyalodnom, de előfordult egyszer-kétszer olyan helyzet, amikor az ő tanácsaival ellátva is egy órán át kóboroltam egyre feszültebben, és halvány lila gőzöm nem volt a megoldásról, vagy a következő lépésről. Jó esetben a megoldás megtalálása, a heuréka pillanat felért egy Bloodborne boss legyőzésével, rossz esetben egy gamebreaking bug-ba ütköztem, és egyszerűen nem tudtam két logikailag teljesen összeillő tárgyat (horgászbot és horog) kombinálni, de a fejezet újraindítása után azonnal sikerült a mutatvány. Ennyit hajlandó vagyok elnézni a fejlesztőknek, a kényelmes 10-12 órás végigjátszás során mindössze kétszer futottam ilyen fatális hibába. A játék műfajából eredendően minimális az újrajátszás élvezeti értéke, hiszen ha már tudjuk a feladványok megoldását, néhány óra alatt végig lehet szaladni rajta.

A prezentáció technikai színvonala PlayStation VR platformon már nem tud meglepetést okozni, de amit lehetett, azt kisajtolták a rozsdás vasból. PlayStation 4 Pro masinán játszottam végig, egyelőre nem tudom megmondani, hogy PS5-ön érzékelhető e valamilyen mértékű minőségbeli előrelépés, de úgy hallottam, egy erős videokártyával brutális látványra számíthatnak a PC-s játékosok. A Move-os vezérlés szintén nem tudja a korlátait áttörni, de mindenki megtalálja a számára megfelelő irányítási metódust. A teleport helyett én a folyamatos mozgást és folyamatos forgást preferáltam, ráadásul utóbbinál 120%-os gyorsaságot is be lehet állítani, amely egy igazán folyamatos, valósághű élményt tesz lehetővé motion sickness nélkül. A feliratok bekacsolásának lehetőségét kissé hiányoltam, volt néha egy-egy szó amit nem értettem tisztán és sokat segített volna, ha láthatom is.

Mindenképpen jót tett a játéknak, hogy a 2021-es nyári megjelenést eltolták 2022 január végére, és a megjelenés óta sem hagyták abba a bogarak gyomlálását, három patch-et is adtak ki hozzá, amíg végigjátszottam. A fejlesztők érezhetően törődnek a Wanderer-el, hiszen ez karrierjük eddigi legfontosabb állomása, amellyel sikerült magukra irányítani a VR játékosok figyelmét. Kezdő indie stúdiókként egy olyan VR játékot tettek le az asztalra, hogy egy komolyabb, ismertebb brigád is büszke lehetne rá. Nem szoktam rá külön kitérni de a menü, a menü zenéje, a felhasználói felület valami iszonyatosan profi munka, ilyen tehetséggel nagy jövő előtt áll a készítője. Nem ugrottam bele azonnal a megjelenés napján, mert megégettem már párszor magam ígéretesnek tűnő, de silányra sikeredett VR játékkal. Az Oddboy és az M-Theory esetében azonban alaptalanok voltak a félelmeim, egy igazán nagyszerű, gondolkodós gyöngyszemmel ajándékozták meg a VR közösséget, vétek lenne bárkinek is kihagyni.

Értékelés: 8/10

PlayStation VR platform mellett megjelent PC-re (Oculus & Steam VR) is.