Kezdődött ott az egész, hogy egy szarul végződött buli miatt, sikeresen kárt okoztam valakinek a tulajdonában...
Szombat este minden rendben indult, hülyülés, sörözés nyugodt beszélgetés mi egymás. A buli vége fele (ez egy klub szerűségben volt) úgy voltam már, hogy haza indulok. Nézem, a kabátom sehol, kurva jó, meg kérdezek valakit hátha tudja merre jár...valaki azt mondja a WC-ben látott egy kabátot...be megyek, meg nézem BUMM a kabátom a WC-ből lóg ki...Olyan ideges lettem mint még soha, az alkohollal dúsított vérem be indult. Ki törtem magam a csehóból, úgy istenesen mérgemben a klub melletti hát falának dőltem, ki jön a tulaj (a csehó tulaja) el kezd nekem ordibálni, hogy vissza ne jöjjek többet. Anyád, még hogy ne legyek ideges amikor ilyen szar alpári módon meg szivattak. Gondoltam ütnöm kell vagy valami, megfordultam és reflexből rugtam egyet. Dámm berugtam véletlen a ház kapuját, a lakó persze kint állt. Haverok el invitáltak stb. Ma meg kapom a telefont, hogy az a kapu nem maradt ép, és mivel távirányitású volt javíthatatlan lett (a zár nyelve beszakadt a kapuba, totálkár lett az egész kapu ahogy van), kéne csengetni.
Lelki beteg lettem, mondom ilyen nincs. Egyetlen egy rugásból ki csináltam egy kaput, ráadásul tényleg nem akartam ártani, azt hittem fal van mögöttem, annak meg nem árt semmi. Öröm az ürömben, a srác nagyon rendes volt, és még talán megértő is. Mondta, hogy nem akar adósággal terhelni, bármikor fizethetek, de mivel a lelki ismeretem nem engedi, meg mondtam neki hogy minnél hamarabb, még a héten fizetek. Karácsony elött ez a legjobb pénz kiadás, 20 ezer forint, egy saját kereset nélküli személynek. Igazából a legrosszabb, a lelkemnek az egész, egyszerűen nagyon szar érzésem van. Utálok bárkinek is ártani, pláne nem egy idegennek. Amikor felhíavott ha 10 szer nem mondtam neki hogy sajnálom meg egyebek akkor egyszer sem...hát tanuljatok a hibámból ha idegesek vagytok, és harcolnátok egyet akkor mindenképp magatokat vágjátok pofán. Jobban jártok...