Realm of Ink (墨境)Early Access

Még sosem játszottam roguelike játékkal, bár más játékokban már találkoztam ilyen játékmódokkal. Ebben az esetben számomra a vonzerőt a kínai fantasy körítés adta, de ez pont jó ürügy volt, hogy kilépjek kicsit a komfortzónámból és kipróbáljam a műfajt.

A játék in medias res kezdődik egy bambuszerdőben, ahol főhősnőnk, Red, a faluját elpusztító rókadémonokon készül bosszút állni, de valami nem stimmel. Mintha egy hang vezetné, és mintha nem is saját akaratából cselekedne. Hamarosan kiderül, hogy egy nagy hatalmú démon, a Könyvszellem csapdájába került, akinek áldozatai kénytelenek a szellem által megírt sorsot megélni. Hősünk úgy dönt, megpróbál kitörni ebből az ördögi körből, ami elsőre nem sikerül, de szövetségesekre talál a korábban ellenségnek hitt rókákban, és menedéket a Szellemróka Fogadóban, ahova nem ér el a Könyvszellem hatalma, és mindenféle jöttment alak és menekült otthona. Ez lesz a bázisunk a játékban, és innen indulunk majd harcba újra meg újra.

Mindig nehéz szívvel hagytam el ezt a helyet, mert szerintem nagyon hangulatosra sikerült, és nagyon szép is. Ez az egész játékra igaz, a képi világa fantasztikus lett. Olyan mintha kézzel rajzolták, vagy inkább festették volna, természetesen kínai hagyományos művészeti stílusra emlékeztető módon. A változatos helyszínek és a karakterek is tökéletesen beleillenek ebben az egyedi látványvilágba. Az animációk is nagyon jók, beleértve az ellenségekét és a boss-okét is, bár a pörgős harc miatt ezeket nehezebb megfigyelni.

A játékmenet alapjai egyszerűek, van gyors és erős támadásunk, valamint a kitérés. A játszmák a bevált roguelike játékmenetet követik, szobáról szobára haladunk, választva a lehetséges jutalmak közül, időnként pedig eljutunk egy boss-hoz, ami előtt van egy pihenőszoba NPC-kkel. Build-jeink fő alkotóelemei itt az Ink Gem-ek, amiből egyszerre kettő lehet nálunk, és mindegyik ad egy aktív és egy passzív képességet. Ezeket menet közben is lehet cserélgetni, szóval van lehetőség kísérletezésre. Nem csak ez ad változatosságot a játékmenetben, van még egy társunk is, Momo, egy „tintaállatka”. Alapból egy tintacseppre emlékeztet, és leginkább lelki támogatást nyújt, de ha már összeszedtünk két Ink Gem-et akkor új formát vesz fel, attól függően, hogy milyen két Gem van nálunk, és onnantól kezdve különböző módokon segít a harcban is. Mivel több, mint két tucat Ink Gem van (jelenleg) a játékban, ezért a variációs lehetőségek száma jelentős.

Fejleszthetjük karakterünket továbbá az alap harci képességek terén (megváltoztatva pl. a gyors és erős támadás jellegét), illetve számtalan apró jutalommal, amikkel a tulajdonságainkat (életerő, kritikus találat esély, stb.) növelhetjük. Ezek a pár százalékos növekedések nem tűnnek soknak, de egy menet végére összeadódnak, és lehet, hogy ettől lesz egy Build igazán gyilkos.

Ha ez nem lenne elég vannak még „skin”-ek, amik amellett, hogy megváltoztatják főhősnőnk kinézetét (hasonlóvá téve őt valamelyik NPC-hez, amit a többiek kommentálnak is), új harci képességeket is adnak, egészen más megvilágításba helyezve magát az alap játékmenetet is. Nincs összehasonlítási alapom többi roguelike-kal, de ahhoz képest, hogy tartottam a műfaj repetitív játékmenetétől, a játék bőven adott annyi variációs lehetőséget, hogy ne unjam meg az újra és újrajátszást.

A fogadóban illetve a játszmák során is találkozunk NPC-kkel, akikkel lehet beszélgetni, venni tőlük dolgokat, vagy a műfajhoz illően hazardírozni nyersanyagainkkal véletlenszerű jutalom reményében. Mint karakterek érdekesek és szimpatikusak, de a velük való párbeszédek kicsit vegyesre sikerültek, vannak jobban és rosszabbul megírt részek is. Részben emiatt kicsit nehéz is belelendülni a játék sztorijába, mivel azt, a játék elején legalábbis, ezeken a dialógusokon keresztül ismerünk meg. Ahogy beszélgetünk a különböző karakterekkel és haladunk a játékban, úgy bővül az enciklopédiánk is, ahol minden karakterről, főellenségről, helyszínről van információ. Na, ez már jól lett megírva, itt nagyon érdekes volt társaink és a világ történetét olvasni, és kifejezetten felkeltette az érdeklődésemet a játék lore-ja iránt.

Nem írtam még az audio részről: a hangeffektek nem rosszak, de leginkább csak hozzák a kötelezőt. A zenék ugyan nem kiemelkedőek, de hangulatosak lettek, főleg a fogadó zenéjének sikerült befészkelnie be magát a fülembe. Én kínai szinkronnal játszottam, ami szerintem jó lett, az angolról viszont vegyes véleményeket hallottam, bár szerintem már az díjazandó, hogy ilyen kínai indie játéknak egyáltalán van angol szinkronja. A fordítás többnyire jó lett, néhány kisebb hibával találkoztam csak.

Aki eddig olvasott és látta a képeket, annak feltűnhet, hogy ez a játék bizony erősen emlékeztet a Hades-re. Felmerülhet esetleg a kérdés, hogy minőségben hogyan is viszonyul hozzá. Nos... nem tudom. :) Nem játszottam a Hades-szel, az internetes véleményekből viszont az tűnik ki, hogy játékmechanikailag felveszi vele a versenyt, írásban viszont nem. Azt is írták, hogy úgy általában könnyebb, mint a Hades, bár megjegyzem, itt vannak nehézségi fokozatok. A játéknak amúgy van demója, úgyhogy ha más nem, egy benyomás erejéig mindenki kipróbálhatja. Nekem bejött, annak ellenére, hogy nem kenyerem a műfaj, a világa felkeltette az érdeklődésemet, a játékmenet pedig változatosabb, mint amire számítottam. Várom a végleges verziót, de addig is, még kipróbálok néhány build-et...