Hovertank Onebacklog

A Hovertank One egy 1991-ben megjelent akciójáték. A kiadó és fejlesztő a Softdisc volt, ugyanakkor ha rápillantunk a stáblistára, akkor a gaming történelemben járatosabbak mosolyogva nyugtázzák az ismerős neveket.

John Carmac, John Romero, Adrian Carmac és Tom Hall - bizony, ezt a játékot az id Software alapítói rakták össze. Ráadásul stílusában sem esett az alma messze a későbbi fájától, mert lényegében ez is egy belső nézetes lövölde. Csak egy ember helyett egy lebegő tankot irányítunk, ami két dologban nyilvánul meg: tankszerűen lövünk, illetve van egy állandó fel-le mozgás. Ennek a harckocsinak a pilótájaként kell egy poszt-apokaliptikus világban 20 pályát teljesíteni, amiken a feladat minden esetben ugyanaz: fölszedni az összes életben lévő embert, majd az ekkor megjelenő kijáraton keresztül távozni, hogy felmarkoljuk az ezért járó suskát. Az ellenfelek mellett időlimit is van még, ami ha lejár, akkor ugyanúgy kapjuk a game overt jelentő atomot, mint elhalálozáskor.

Az, hogy a helyszínek négyzetrácsosan épülnek fel, elnézhető a kor PC-inek ismeretében; még úgy is, hogy a fal elemek csupán egyszínűek az EGA palettáról. Azon viszont már nehezebben hunytam szemet, hogy hiába a különféle körítés (kutatóállomás, katonai bázis), mindenhol ugyanazt a kalimpáló férfi (Carmac?) és női (az egyikük barátnője?) sprite-ot kell összeszedni a tankunkkal. Ellenfélből is csupán 3 féle van (az egyik egy későbbről ismerős démon), ebből csupán a lőni képes tankok az igazán veszélyesek. Van ugyan radar, de ez csak az ellenfeleket és a felvehetőket mutatja, a falakat nem, emiatt könnyen eltévedhetünk, ami az előző bekezdésben megemlített időlimit okán okozhat fejfájást. Szerencsére a játék már feloldott pályáin akárhányszor próbálkozhatunk, halál esetében csupán az addig összegyűjtött pénzt bukjuk.

Mivel ebben a játékban nincs oldalazás meg egérkezelés, ezért az irányítása nehézkesnek hathat a mai játékosoknak. Emiatt a Hovertankra úgy érdemes tekinteni, ami arra az első(?) lépcsőfokra, ami megalapozta az FPS műfajt.

Pro:

• a nehézségi ív;

• egyszerű, de működő mechanika;

• kis adagokban is jól fogyasztható;

• a korához képest korrekt grafika;

• a mentés- és jutalomrendszere;

• "érdekes" hangeffektek;

Kontra:

• béna körítés;

• nehézkes irányítás;

• csak kétféle túsz sprite;

• az utolsó pályák már szenvedősek;

• önnyű eltévedni;

Kiknek ajánlható?

A játéktörténelem iránt érdeklődők mellett azoknak, akik egy kis adagokban is jól fogyasztható játékot keresnek.