Infinity Vision: Végjáték Ráadás

Őszintén szólva egyáltalán nem terveztem újranézni a Bosszúállók: Végjátékot. Az Encore / "Ráadás" változathoz kínált extra jelenetek sem különösebben keltették fel az érdeklődésem, harmadszorra pedig már nyilván nem maga a film felfedezése volt számomra a cél.

Aztán miután levadásztam az újravetítéshez járó merch-öket,

mégis elgondolkodtam:

Ha már itt van ez az új Disney-féle Infinity Vision minősítés, ami bevallom izgatta a fantáziám, az Etele pedig jó okkal a kedvencünk 2022 (Batman) óta, és lehetőségünk van az egyik legjobb Marvel filmet ilyen körülmények közt újra megnézni, nagyteremben,

akkor talán nem kellene kihagyni.

Na persze azért kicsit fájt a szívem, hogy vele párhuzamosan felújított 4K bővített Gyűrűk ura maraton is ment más moziban, de egyrészt teltházas volt, másrészt azt majd inkább otthon párommal, sokadszorra;)

INFINITY KÉPMINŐSÉG

Az Etele lézerprojektoros vetítését mozikép szempontjából mindig is kiválónak tartottam. Erre az Infinity Vision minősítésre (amit szerencsére nem csak Etele kapott meg hazánkban) pedig nem feltétlenül mondanám, hogy minden korábbi Etele mozis élményhez képest ég és föld a különbség, de az biztos, hogy kiváló szint, rendkívül tiszta és hibátlan képet kaptunk, mindezt hatalmas, legalább 20 méter széles vásznon.

Olyan képanyagot, amire még egy jobb UHD Blu-ray kiadvány is legfeljebb próbál hasonlítani, a streaming pedig a tömörítés miatt ezen a téren eleve nagy hátrányból indul.

A színek kifejezetten szépek voltak, és meglepően jól működtek a sötét jelenetek is. Bár szerintem ez még mindig nem HDR-forrás, több jelenetnél mégis határozottan már HDR-es hatása volt a képnek, pl. mikor Marvel Kapitány az elején megérkezik,

vagy mikor Tony és Pepper gyertyafénynél beszélgetnek, vagy bármelyik látványos űrjelenet,

főleg a film közepefelé, vagy Thor villámeffektusainál.

OLED-szintű feketét és helyi fényerőt természetesen nem várhatunk egy mozivászontól, de ekkora méretben, ilyen tisztasággal és részletességgel ez már tényleg olyan prezentáció, ahol eszembe jutottak a régi THX-es idők, amikor még volt súlya egy "minősítésnek".

DOLBY ATMOS HANGZÁS

Technikailag a hangzás volt az az elem, amire leginkább azt mondhatnám, hogy abszolút top. Atmos ellenére nem feltétlenül az a tipikus „minden irányból jön valami” térhatás volt a jellegzetes, és amitől igazán minőségi (habár jól tudom, hogy mire képes az Etele hangrendszere), hanem a tisztaság, dinamika és elképesztő erő. Nem IMAX erő, hanem olyan referencia hangzás, amire legprofibb házimozisok törekednek.

Nem csupán a dialógusok vagy bármilyen más effekt vagy a zenék voltak nagyon tiszták, de pl.

mikor Thanos lövedékei először becsapódnak,

a legtöbb moziban "ehhez" képest egyszerűen csak hangos. Itt viszont olyan brutális erővel, mégis torzítás nélkül szólt, hogy rögtön beugrott, milyen hatással volt rám 30 éve gimis koromban az Independence Day Dolby Digital vetítése a felújított Corvin Korda termében (persze három évtizede még pl. Dolby Stereo-hoz mérve).

Nálam a hang 10/10.

Mindezt szinkronnal, amiben az a szomorú, hogy lemezre (amik sajnos már nagyon meg sem jelennek nálunk), de pláne streamen ESÉLYÜNK sincs ilyen hangzásra forrás szinten. (Egyedül a külföldről berendelt lemezek angol HD hangsávjaival van, amihez már "csupán" a megfizethetetlen hangrendszer és aprólékos setup kell.. plusz egy ház, moziszobával.)

A VÉGJÁTÉK, MINT LEGNAGYOBB MARVEL MOZI?

Ez már nagyon szubjektív, de nekem továbbra sem ez a kedvenc Marvel-filmem. A Végtelen háború előrébb van nálam, és talán még A tél katonája is bizonyos szempontból, annyira betaláltak vele 12 éve, legalábbis az akciójeleneteivel, sztorival, és hangulatával, beleértve a Metal Gear stílusú kezdést a hajón.

Viszont miután a Végjátékot most láttam harmadszorra és már otthon is jobban tetszett pár éve, mint elsőre moziban, mostanra végül teljesen megkedveltem, igazán összeállt nálam,

például, hogy mennyire jól működik a Végjáték felvezetése, a három óra pedig meglepően könnyen elszállt moziban is.

Képregényfilmhez képest egészen elképesztő, mennyi mindent próbáltak belezsúfolni egyetlen filmbe. Nemcsak az ekkorra már hatalmasra nőtt főszereplőgárdát kapjuk, hanem rengeteg kisebb-nagyobb visszatérőt is, akár csak egészen pici szerepekben, de azért mégis láthatjuk Robert Redfordot, Michael Douglas-t, Michelle Pfeiffert, Samuel L. Jacksont és még hosszasan lehetne sorolni, pláne a nagyobb szerepeket játszó sztárokat. Gyakorlatilag aki fontosabb szerepet töltött be az MCU első tizenegy évében, annak szinte kivétel nélkül jutott valamilyen módon hely, még Stan Lee-nek is. Nyugodjék békében!

Persze egyértelmű, hogy irdatlan mennyiségű fan service-t kapunk, néhol meghatóan, néhol direkt humorosan, valahol csak simán jópofán. Ha ez még zavart is volna (egyébként nem, most ellenkezőleg), ma már pontosan tudjuk, hogy ez nem egy új korszak kezdete, hanem egy több, mint egy évtizeden át épített történet lezárása volt, és utólag pláne értékelhetjük.

Az alcíméhez híven a Végjáték egy nagy csatával csúcsosodik ki (persze a cím az egész film cselekményére kivetíthető), ami ma is jól működik, még ha 2019-ben még valamennyire a Végtelen háború csatája újrázásának is éreztem.

Amikor a teljesen reménytelen helyzetből egyszer csak megérkeznek a hősök, kvázi mindenki, akikkel hosszú évek óta építkeztek, az továbbra is olyan pillanat az MCU-ban, amit nehéz überelni.

Más filmeknél jellemzően ilyen jeleneteknél vágják el a filmet, de a Végjáték itt mutatja még csak be igazán a kötelező mega blockbuster jellegét,

viszont személy szerint nekem nem ez tetszik a filmben legjobban (persze ez is király popcorn rész),

hanem inkább az előtte mutatott drámai, vagy éppen humoros szálak, és hogy a csúcspont után sem akart azonnal véget érni.

A Végjáték ugyanis nem ott vágja el a történetet, hanem hagyja leülepedni az eseményeket, a győzelmet és a veszteséget.

Tony történetét, Steve Rogersét, Natasháét, Thort és a többiek szálát is mind elvarrja.

Ezért működhet a film végül nem pusztán rendkívül látványos popcorn látványfilmként, hanem grandiózus Marvel moziként, amibe 11 év legjavát belepakolták, amely egyben egy MCU korszak lezárása is. A többi Marvel filmről utána pedig nagy általánosságban joggal beszélhetünk sajnos úgy, hogy "Végjáték utáni" korszak.

Chadwick Boseman emlékére

Külön értékkel bírt számunkra a Fekete párducot, Chadwick Bosemant is látni, aki egy évvel a film után, 43 évesen, 2020-ban hunyt el rákban, de már a forgatáson is komoly fájdalmakkal küzdött.

A halála előtti hetekben is keményen edzett, pedig alig volt ereje, mégis szentül hitte, hogy le tudja győzni a betegséget, és képes lesz formába lendülni a Fekete Párduc 2 forgatására.

Még említésre méltóbb, hogy betegen is másokon segített, miközben ő maga a kemoterápia legsúlyosabb mellékhatásaitól és a ráktól szenvedett. Rendszeresen látogatott meg daganatos gyermekeket a kórházakban, és jelentős összegekkel támogatta a rákkutatást, anélkül, hogy a saját bajáról bárkinek beszélt volna.

A legvégsőkig, emberfeletti akaraterővel küzdött. Nyugodjék békében!

HÉT ÉVVEL KÉSŐBB

Érdekes volt mai szemmel újranézi, már csak is, mert 2019-ben még nem tudtuk, hogy az MCU következő időszaka milyen lesz (spoiler: sajnos sok tekintetben csalódás). Nem tudtuk, mennyire nehéz lesz megismételni ezt a sikert, és azt sem, hogy a későbbi filmek és sorozatok mennyire tudják majd továbbvinni azt az érzést, amit az első három fázis felépített.

Mostanra viszont már van összehasonlítási alapunk, így a Végjáték még inkább egy lezárt korszak filmjének érződik.

Nem tökéletes film, nekem nem is feltétlenül a kedvencem, de nagyon erős Marvel mozi. A rengeteg szereplő miatt zsúfolt, akadnak összecsapottabb szálai, és bizonyos karakterek történetei sokkal jobban működnek, mint másoké.

A humor sem mindenhol egyformán erős, néha túl is van tolva, de harmadszorra mindezekkel együtt is abszolút megszerettem, és az összkép a fontos, ami nagyon jó lett.

Humor, dráma, akció és érzelmek mind olyan arányban vannak jelen, hogy a háromórás játékidő ellenére sem éreztem hosszúnak, maximum az ember hátsója kezdhet el picit zsibbadni a végére, tehát nem árt a kényelmes mozi, és megfelelő - lehetőleg minél kevesebb számú és kulturált - közönség. Nekünk ebből a szempontból is nagyon kellemes volt a vetítés, és így kifejezetten jó élmény volt újra megnézni.

A Bosszúállók: Doctor Doom ébredése lesz a következő nagydobás, a pluszrészek ehhez is kapcsolódnak (végig maradtunk is megnézni). Jó ürügy az újravetítéshez, de az új jelenetek miatt önmagukban biztosan nem éri meg jegyet venni rá, viszont a Végjáték miatt igen. Nem csak mert méltóan elbúcsúzik a szereplőitől, hanem újra megélni az MCU korszak legjavát még egyszer, a nagyon szerethető gárdát, az Infinity Vision minőség pedig csak fokoz az élményen. Nem lesz tőle jobb a film, de a moziélményhez sokat hozzátesz.

Ma már fantasztikusan jó 4K HDR TV-k vannak és komoly hangrendszerrel otthon is mozis élményt kaphatunk, pláne streamek remek Dolby Vision masterjeivel,

de mégis, ekkora vászonnal, ilyen referencia képanyaggal, és olyan precíz erőteljes Atmos hangzással, ahogy Thanos lövedékei úgy csapódnak be, hogy szinte beleremeg a terem, akkor azért eszünkbe juthat miért szerettük gyermekkorunktól a mozit, vagy miért volt új élmény '90-es évek második felétől a multiplexekben filmet nézni. Én a felújított Corvint szerettem nagyon, a Korda terem ID4 szerelem volt első látásra és hallásra..