Titanfall 2 VRmodteszt

Egy olyan játékkal, amely még az első PlayStation VR megjelenésekor került a boltokba. Amikor még arról álmodoztunk, hogy hamarosan egy VR-sisakban állhatunk a Call of Duty, az Assassin’s Creed vagy a Doom valamelyik helyszínén. Ekkor még nem sejtettem, hogy a Titanfall 2 adja majd meg nekem tíz évvel később azt, amit a VR-tól kezdettől fogva vártam. Bár az indie-kínálatban is születnek remek játékok, de rengeteget kell turkálni értük, és egy ötletes kis alkotás nem pótolja azokat a látványos, tartalmas, nagy költségvetésű kalandokat, amelyekre ki vagyok éhezve. Az év eleji stúdióbezárások és leépítések után nem gondoltam volna, hogy idén ennyire erős éve lesz a fejszetteseknek – ebben pedig óriási szerepük van azoknak a moddereknek, akik régi kedvenceinknek adnak új életet a virtuális valóságban. Lassan nem tudom úgy megnyitni a YouTube-ot, hogy ne fogadna egy újabb videó egy korábbi nagyágyú VR-változatáról. Nem tudom, mi történhetett, talán ennyi év után összeért a modderközösség tudása, lehet építeni egymás nyílt forráskódú megoldásaira, amit biztos megkönnyít az AI használata is. Biztos jót tett az azóta jelentősen megnövekedett számítási teljesítmény, hiszen VR-ban a magas felbontás és egyenletes képfrissítés óriási többletterhet jelent. A jelenség felerősödéséhez a VR-piac leépülése is hozzájárulhatott: a nagy megjelenések megritkulásával a játékosok, a sajtó és a youtuberek figyelme is egyre inkább a modok felé fordult – jobb híján ezek szolgáltatják az izgalmasabb témákat. A kampány, a világ, a zene és a gondosan megtervezett akciójelenetek pedig már ott várnak, készen arra, hogy végre beléphessünk közéjük. Az utóbbi hónapok felhozatala után már egy újabb ígéretes VR-mod sem hozott volna különösebben lázba, de a Titanfall 2 VR trailere azonnal elérte, hogy minden mást félretegyek érte.

Az alapjáték a Steam őszi akciójában 85%-os leárazást kapott, a készítő egyetlen kattintásos telepítést ígért, mi is tarthatott volna vissza? Már az első képkockáknál kiült az arcomra a jó öreg AAA-vigyor. Ilyen érzés lehet, amikor több tucatnyi ötpontos Netflix-akciófilm után beülsz egy IMAX-terembe James Cameron legújabb filmjére. A látvány nagyon rendben van: egyes részleteken persze meglátszik a játék kora, de VR-mércével mérve még így is simán az élmezőnyben a helye. Minden porcikájából süt a magas produkciós érték: a monumentális, indusztriális sci-fi látványvilágon, a pályadizájznon, a karaktermodelleken és animációkon bizony érződik, hogy tapasztalt öreg rókák keze alól kerültek ki. És hogy milyen maga a játékélmény, amit CircuitLord modja adott hozzá? Szenzációs! Zseniális! Sweet! Insane! Das is der Hammer! Minél hosszabban játszottam vele, annál őrültebb teóriák születtek a fejemben.

• "Lehet, hogy ezt a modot a Respawn Entertainment készítette?"

• "Talán a Valve áll mögötte, hogy magasabb fokozatba kapcsolják a Steam Frame hype-ját?"

A fegyverek elővétele és a célzás tökéletesen működik, számos stukkerhez kapunk reflexirányzékot vagy távcsövet, ráadásul mindegyik egyedi, gesztusvezérelt újratöltési mechanikát is kapott. De akkor sem kell kétségbeesnünk, ha kifogytunk a munícióból, mivel szorult helyzetben le is csaphatjuk az ellent az öklünkkel. Nem tudom, mikor volt utoljára dolgom ennyire élvezetes gunplayjel: a gyönyörűen kidolgozott, futurisztikus fegyverek ravaszai szinte könyörögnek, hogy húzzuk meg őket. Az újratöltés is úgy megy, ahogy a nagy könyvben meg van írva, oda sem kell néznünk, a kezünk teszi a dolgát. Pedig megéri lepillantani: az egész testünk ki van dolgozva, sőt még az ujjaink mozgása is aprólékosan le van animálva. A mozgás még a lövöldözésnél is élvezetesebb. Aki hozzám hasonlóan most találkozik először a játékkal, annak le fog esni az álla attól, milyen őrült tempót adnak a harcoknak a hatalmas ugrások, a többméteres becsúszások és a falon futás. (A futurisztikus Call of Duty-epizódokkal nem vagyok képben, nézzétek el nekem, ha ezek nektek már régi ismerősök.) Számomra a teljesen valószerűtlen falon futás és a platformozás legalább akkora élmény volt, mint maga a harc. A legmeglepőbb pedig az, hogy mindez annyira gördülékenyen és természetesen működik VR-ban, mintha a játékot eleve erre tervezték volna. A Titan pilótafülkéjébe pattanva mintha egy másik játékba csöppennénk: a villámgyors parkourt többtonnás gépszörnyek pusztító tűzerejére cseréljük. Az eltérő játékmechanika és a választható loadoutok egész sora olyan mechőrületet kínál, amire nehéz lenne nemet mondani. A feltöltési idővel kiegyensúlyozott másodlagos fegyverek használatára a modder egy eleinte szokatlan, de hamar kézre álló megoldást talált ki: a bal markolatgomb megnyomása után a kezünket a négy fő irány valamelyikébe mozdítva választhatunk közülük. A VR egyik nagy erőssége, hogy sokkal valóságosabbnak érezzük a méretarányokat, és ezt kevés dolog mutatja meg jobban, mint amikor egy Titan pilótafülkéjéből nézünk le az alattunk nyüzsgő olajbogyókra.

Minden várakozásomat felülmúlta a mod. Új megjelenésként akár a Steam Frame system sellere is lehetne, és senki nem fogna gyanút, hogy eredetileg nem VR-ra álmodták meg. A részletes VR-testreszabási lehetőségek a menüben, a képernyőn megjelenő tippek, az opcionálisan bekapcsolható 3D/VR-átvezetők mind natív VR-cím érzetét erősítik. Az irányítási rendszereket – eszköztár használata, célzás, lövés, újratöltés, gránátdobás, ugrás, csúszás, falon futás, mech irányítása – külön-külön is iparági standarddá nyilvánítanám, a hibátlan együttműködésükből kapott flow-élménytől meg még mindig kiráz a hideg. Apróságokon lehet még finomítani, például a fegyverek cseréjét egyszerűbbé tenni, de még csak most jelent meg és a mod fejlesztője azóta is szórja a frissítéseket, tehát lesz itt minden, amit szeretnénk. Ha arról a "Multiplayer" feliratról a főmenüben eltűnne a lakat, még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy hosszú idő után komolyabban belevessem magam valami többjátékos mókába. Addig is még párszor biztos végigtolom majd a 6-8 órás kampányt, még csak most kezdek ráérezni az akrobatikus harcok igazi ízére. Jó hír a viszonylag alacsony gépigény, a valóban pofonegyszerű telepítés és a hibátlan, tökéleteshez közelítő, kiforrott kód. Rossz hír a viszonylag nagy emberigény. A Titanfall 2 VR ugyanis egy kifejezetten intenzív, immerzív adrenalinfröccs, amelynek élvezetéhez minden pilótának edzett VR-gyomorra lesz szüksége. Ha az megvan, semmiképpen ne hagyd ki az év legjobb VR-játékát. Ti tán tudtok jobbat nála?