A konzolok és a PC-k közötti egykor éles határvonalak mára alaposan elmosódtak: ugyanazokkal a játékokkal játszunk, ugyanazokat a kontrollereket szorongatjuk, ugyanarra a képernyőre kötjük a masinákat, ugyanazokat a megjelenéseket várjuk türelmetlenül és ugyanazokat a gigabájtos javítócsomagokat töltögetjük. Hogy ki melyik platformot választja, egyre inkább a pénztárca, a megszokás, a kényelem, a kedvelt műfajok platformonként eltérő kínálata vagy egy-egy exkluzív játék kérdése, mintsem valamiféle hitvallásé. Nagyot fordult a világ, amióta megvásároltam az Xbox 360-amat. Az akkori konzol-PC vitákban egymás fejéhez vagdosott érvek többsége mára alaposan megkopott, ideje hát elővenni és szépen sorban szétcincálni őket.

Kis hazugságok

"Beteszem a lemezt, és már játszom is!”

Milyen lemezt? Kérdezhetném félig viccesen, félig szomorúan - de nem fájdítanám a játékgyűjtők szívét. Ez az előny már akkoriban is csak visítva volt igaz: technikailag ugyan futottak a játékok lemezről, de piszok hangos volt a lemez pörgetése, lassan töltött be a játék és hamar ki tudta nyírni az optikai meghajtókat az állandó igénybevétel, így szinte mindenki a merevlemezre telepítve futtatta a játékait. Ma már a játékosok többsége minden platformon egy szerverről szippantja magához a biteket és kizárólag az internetkapcsolat minőségén múlik, milyen gyorsan tud egy játékot elindítani.

"Nem kell kétévente új videokártyát vennem!"

Azt nem, de egy slim vagy a limitált kiadású konzol azért csak mutatósabb a nappaliban! Illetve ha a vastagon túlárazott hivatalos kiegészítők nem csapolják meg eléggé a bankszámlákat, azért az mégsem járja, hogy hét-nyolc évente vegyen csak új masinát a konzolos! Ha nem akar teljesítmény/minőség grafikai beállításokkal babrálni - mint a PC-sek - akkor félidőben újítson csak be szépen egy Pro-ra! Igen, majdnem ugyanaz, de hát 12 fps-sel gyorsabban fut a game vagy bekapcsolható a sugárkövetés.

"Én a kanapén, a hatalmas tévén játszom!"

Már a 2000-es évek elején is használtam CRT-tévét a PC-hez másodlagos képernyőnek: S-Video kábelen csatlakozott a videókártyához. Majd később, amikor konzolra váltottam, a nyugodt gaming jegyében a főnöki széket és az íróasztalt választottam a lakás egyik csendesebb sarkában. Manapság annyira gyönyörű PC-ket lehet építeni, hogy biztos mindenki talál olyan házat, amit el tud képzelni a nappalijában, de kompakt, konzolméretű megoldásokból is nagy a választék. Semmi akadálya nincs, hogy monitor helyett egy hatalmas lapostévén, a kanapén eldőlve, vezeték nélküli kontrollerrel csapassuk a Steamen.

"A legjobb játékok csak konzolra jelennek meg!"

Volt idő, amikor a nagy kiadók egyértelműen a konzolokat részesítették előnyben: nagyobb bevételekkel számolhattak, miközben a kalózkodás is kevesebb fejfájást okozott, mint PC-n. Csakhogy azóta sok minden megváltozott, ma már egyre kevesebb jelentős cím marad tartósan konzolokhoz kötve. A fejlesztési költségek elszabadulásával a Microsoft után a Sony is sorra jelentette meg számítógépekre korábbi PlayStation-exkluzívjait. A japánok ugyan az utóbbi időben mintha visszavonulót fújtak volna, de az AI-forradalom szép új világában kíváncsi vagyok, meddig tartható még ez a stratégia: vagy ők adják el a játékokat a PC-seknek pénzért, vagy a varnyú hozza ingyér'.

"Konzolon nincsenek kompatibilitási problémák, egyszerűen működik!"

Egy Windows 11-es PC-n egy kliensprogramon - jellemzően Steamen - keresztül letöltött kurrens játék futtatása ugyanannyira "bonyolult", mint egy konzolon. Az operációs rendszer, a rendszergyártó keretprogramja és a kliens pofonegyszerűen letölt minden futtatáshoz szükséges extra kelléket, egyáltalán nem kell már szakinak lenni a PC-s gaminghez. A medence másik oldala persze mélyebb: a modding, a tuning, a retrózás, a szimulátor, a VR haladóknak ajánlott, de ez csak egy lehetőség, mintsem elvárt lenne az átlagfelhasználótól.

"A kontroller sokkal kényelmesebb játékra!"

Anno az Xbox 360 vásárlása előtt nagyon féltem, mennyire fogom a kontrolleres irányítást szeretni, aztán napok alatt vált természetessé. De ha Warcraftról vagy Counter-Strike-ról van szó, nehéz megkérdőjelezni a jó öreg billentyűzet-egér páros dominanciáját. Nincs már olyan, hogy "kényelmesebb", nekünk kell megtalálni az általunk kedvelt műfajokhoz és címekhez leginkább kézre álló irányítási formákat, legyen az egy routerünkhöz csatlakozó felhőalapú játékszolgáltatás kontrollere, egy tablet érintőképernyője, gaming egér vagy a VR-hoz szorosan kapcsolódó mozgásérzékelős irányítópáros.

"Egy konzol több, mint az alkatrészeinek összessége."

A hetedik generációig alapvetően igaz volt az állítás, hogy az egyedi architektúrából hardverközeli programozással meglepően látványos dolgokat lehet kicsikarni. Persze ezzel együtt sem kellett csodára számítani, ha egy jóval drágább PC volt a ring másik sarkában. De ezt követően hardveres szempontból lényegében egy PlayStation/Xbox márkájú x86-os PC-t kapunk már csak játékkonzol néven, és a kiegészítők, irányítók terén is eltűntek a Wii MotionPlushoz, Guitar Hero-gitárhoz vagy Kinecthez hasonló innovációk.

„Nem kell patchekre várni!”

Ez a legenda is a múlt homályába veszett, semmi különbség nincs a konzolos és PC-s port megjelenés utáni patcháradata között, egy-egy "javítócsomag" letöltése nem egyszer a teljes játék újbóli letöltését jelenti. PC-s sarokból különösen vicces a konzolosok örömét látni, amikor a kiadó egy patchcsel lehetővé teszi 30 fps helyett 60 fps-sel futni a több éves játékát egy új konzolgeneráción - és ezért jó esetben csak a játék árának a felét kéri el "remaszti" néven.

"A konzol sokkal olcsóbb, mint egy gamer PC!"

Ez minden bizonnyal így fog maradni addig, amíg egyetlen digitális áruházra limitált PC-t szeretnének eladni a játékosoknak. De a "sokkal" jelzőt nem tudom meddig lehet még ráaggatni, amikor már most 1500 dolláros nextgen konzolokról pletykálnak. Én már azt is el tudom képzelni ezekben az őrült időkben, hogy a PlayStation 6-ba a memória és a tárhely beszerzését teljesen a vásárlókra bízzák.

Nagy igazságok

Bár az elmúlt két évtizedben a PC is sokkal egyszerűbben használható játékplatformmá vált, és az utánam következő generációk már a számítógépek és okostelefonok világában nőttek fel, a konzolok egységes rendszerével még ma is könnyebben boldogulnak azok, akik nem különösebben értenek a technikához, vagy egyszerűen nem akarnak vele bajlódni. Kompatibilitási problémákkal, rejtélyes fagyásokkal és hibaüzenetekkel vagy akadásokkal a legritkább esetben találkozunk.

A fejlesztőknek csupán néhány jól meghatározott hardverkonfigurációhoz kell igazítaniuk a játékaikat, ami lehetővé teszi a hardver erőforrásainak hatékonyabb kihasználását. Ennek köszönhetően egy konzol gyakran jobb optimalizáltságot és kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújthat, mint egy hasonló képességű PC.

PC-vel is megvalósítható sok esetben, de a konzolok hagyományosan erősebben építenek az egy képernyő előtt játszó családra, barátokra. Nekünk is bérelt helye van a nappaliban a Nintendo Switchnek - hiszen ki tudna egy hétvégi Overcooked-partinál jobb alapozást egy igazán kiadós családi veszekedéshez?

Ott van még az alacsonyabb belépési ár is, ezzel nehezen lehet vitatkozni. Az elmúlt időszak félvezetőipari áremelkedései miatt ugyan nem csökkent a generáció hatodik évében sem az ár - sőt, magasabb lett -, de még így is jóval nagyobbra kell nyitunk pénztárcánk, ha egy hasonló teljesítményű, ma már abszolút belépőszintűnek számító új PC-t szeretnénk venni játékra. És amennyire nem kell kétévente új videókártyát vásárolni, annyira nem kell slim/pro/X konzolokat sem vásárolni a teljes konzolgeneráció során: ha egy játék megjelenik rá, azzal jó eséllyel, kisebb-nagyobb kompromisszumokkal tudunk majd játszani a 7-8 éves vason is.

És persze ott vannak a platformexkluzívok is, amelyek évtizedeken át az első sorban harcoltak a játékosok kegyeiért folytatott csatában. Ezen a téren is olyan változások történtek, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak: a Sony kiadja PC-re az addig csak PlayStationre elérhető saját címeit (Horizon, The Last of Us, God of War, Spider-Man), a Microsoft PlayStation 5-re jelenteti meg népszerű sorozatait (Gears of War, Halo, Forza, Fable). Azok közé tartozom, akik üdvözölték ezt a változást, ugyanakkor a több platformról befolyó bevétel másik oldalán azért csak ott motoszkál valahol mélyen, hogy ezzel is a konzolok sírját ássák.

Glorious PC Gaming Master Race

Miért tértem vissza a PC-hez? Ugyanazon kényszer miatt, ami a lemezes játékokról való lemondáshoz vezetett. Gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy a VR-ról van szó. Az elmúlt két évtizedben elsősorban anyagi megfontolásból választottam a konzolokat, mindamellett persze, hogy az egyszerű használhatóság, valamint a minőségi exkluzív címek is sokat nyomtak a latba. Azt hiszem, mára világossá vált, hogy sem a PlayStation VR2, sem a Meta Quest nem hozta el a VR régóta várt nagy áttörését. A Sony látványosan visszafogta saját VR-törekvéseit, a Meta pedig egyre nagyobb figyelmet fordít más piaci szegmensekre. Így egy ideje már az egyetlen lehetőség felé sodródtam, ahol hosszú távon van létjogosultsága sok más niche-műfajhoz hasonlóan a VR-nak is. Már két éve is erősen kacérkodtam egy számítógép-konfiguráció összeállításával, de az igen magas költsége miatt végül beértem a kollégám 5 éves masinájának átvételével. Így számos kizárólag PC-re megjelent VR-játékot tudtam pótolni a Half-Life: Alyx-től az Asgard's Wrath-ig, és a multiplatform címek esetében is egyre inkább a Quest 3/PC kábelmentes szabadságát választottam a PSVR2-vel szemben. A natív VR-címek meglehetősen szépen futottak a régi PC-n is - ami azért hajlott kora ellenére is erősebb volt a jelenlegi konzoloknál nyers teljesítményben. Aztán idén minden a feje tetejére állt: a VR úgy halt meg, hogy megérkezett régóta várt aranykorába. Sorban jelennek meg a legkiválóbb laposképernyős játékokhoz a mozgásérzékelős irányítást is kínáló VR-modok: Titanfall 2, Cyberpunk 2077, Resident Evil-sorozat, Doom, Dead Space, Spider-Man, Halo... nem sorolok többet - egyszerűen ŐRÜLET, ami most megy! Korábban soha nem látott, elképesztően kidolgozott virtuális világokba léphetünk be - amennyiben hajlandóak vagyunk megfizetni a révészt. Aki nem szégyenlősködik, alaposan megkéri a VR-modok által megkövetelt többszörös grafikai munka árát. Napok, hetek, hónapok - sőt, évek teltek el, mire végre rászántam magam az elkerülhetetlenre és megvettem a régóta áhított combosabb PC-t a VR-hoz.

Érdekességképpen összehasonlítottam a német és a magyar árakat az október eleji vásárláskor, két ismert és pénztárcabarát webshop (alternate.de - innen rendeltem, ipon.hu) árait figyelembe véve, illetve PlayStation 5 konzolokkal szemléltetem az árszínvonalat. Elszabadult a pokol, a hardverárak az egekben, és nem látni a fényt az alagút végén: apa férfi, de a memóriamodulok és a grafikus kártyák ára továbbra is megállíthatatlanul nő. A végösszegre tekintve egészen biztosra mondható, hogy a VR-nak ezen leágazása nem lesz egyhamar mainstream. De nemcsak a futtatásukhoz szükséges vas borsos ára, hanem a modok telepítésének és konfigurálásának bonyolultsága miatt sem. Annak ellenére, hogy van már a VR-modok életre keltését egyszerűbbé tévő keretprogram, a konzolos "rányomok a startra és játszom" mentalitástól nagyon eltávolodunk - néha órákat kell utánaolvasgatni, AI-jal konzultálni, konfigurációs fájlokat szerkesztgetni, hogy működésre bírjunk valamit. Cserébe semmihez nem mérhető élményeket kapunk: örömkönnyeket potyogtatva választhatom ki, hogy Night Citybe vagy Raccoon Citybe kérem a jegyet. Szükség van némi számítógépes jártasságra, műszaki érzékre, vagy legalább arra, hogy az embert annyira érdekelje a technika, hogy ne bánja a hosszas bütykölést. Belőlem ezek szerencsére nem hiányoznak, a konzolos világ egyszerűsége mindig is inkább csak praktikus és kényelmes volt, de fontos szerepet nem játszott.

Ránézek a számítógépemre, és teljesen más életérzést sugall. Én választottam ki minden egyes komponensét hosszas keresgélés és mérlegelés után, én bontottam ki egyesével minden alkatrészt, én építettem össze, csavartam be minden egyes csavart, én terveztem meg a hűtési rendszerét, én választottam ki az RGB-komponenseket az egységes megvilágításához. A kulcsszó: szabadság. Már nem a technikai paraméterekben kell keresni a számítógépek és a konzolok közötti különbséget, és az is lényegtelen, hogy hol játszunk vagy mivel irányítjuk a játékokat. A PS/Xbox mára egy zárt rendszerű PC csupán, ahol a monopolizált szoftverbolt magasabb áraiért cserébe egy könnyen használható és megfizethetőbb hardvert kap a játékos. Egy mobileszköz vagy a cloud gaming még ennél is alacsonyabb belépési küszöböt kínál. Egy PC-ért jóval mélyebben a zsebünkbe kell nyúlnunk, de sokkal inkább az igényeinkhez szabhatjuk az eszközt, modokat vagy emulátorokat futtathatunk, ultraszélesvásznú monitor támogatást kapunk, kedvezőbb áron és több forrásból vásárolhatunk szoftvereket, nem hivatalos honosításokat telepíthetünk és persze pénztárcánk függvényében jóval magasabb grafikai beállításokat is választhatunk. No meg Vágási Ferenctől tudjuk, hogy egy csomó más csodát is művelhetünk. De a konzoloknak ma is fontos szerepük van abban, hogy azok is gondtalanul elmerülhessenek a videójátékokban, akiket egyébként hidegen hagy a számítástechnika. Hogy ez tíz év múlva is így lesz-e, azt már nehezebb megjósolni. A cloud gaming, az előfizetéses szolgáltatások, a recomp, a handheld-PC-k térnyerése, a konzolexkluzivitás fokozatos visszaszorulása, a mesterséges intelligencián alapuló technológiák és az alkatrészárak elszabadulása egyaránt alaposan átrajzolhatják a videójáték-piacot. A PC-k és a konzolok közötti határvonal egyre inkább elmosódik, így az is kérdésessé válik, milyen szerep jut majd a hagyományos játékkonzoloknak a következő évtizedben. Nem azért tértem vissza tizennyolc év után a PC-hez, mert kiábrándultam volna a konzolokból. Egyszerűen jelenleg csak ezen a platformon kapom meg azokat a játékélményeket, amelyek mellett megszűnik számomra a külvilág. Most például a Resident Evil Requiemet, teljes mozgásérzékelős VR-támogatással, egy lelkes moddernek köszönhetően.