Ponyvaregény!

Választásom egy amolyan film legendára esett, amit minden embernek látnia kell, ugyanis a filmes ipar egyik legmehatározóbb filmje! Ezenkívűl még az embert már az első megnézése után is elragadja az alvilági kép amit a film kíván bemutatni! Ponyvaregény. A címről nem sok minden juthat eszünkbe, mivel a Pulpfiction mint szó, a "Pép-elgondolást" jelenti, ami utal a film jellegzetességére, hogy több, különböző sztorit mesél el nekünk, ám a valódi jelentést, az amerikában található rossz újság minőségre utal, ezeket a gyenge minőségű lapokat nevezik Pulpfiction-nek! A film főképp három szálon fut, az egyik a két gengszter (Vincent és Jules) egyik megbízását (és persze más apróbb élményét) mutatja be nekünk, a másik egy bokszoló (Butch) tervét (Vincent és Jules főnöke,Marcelus Wallace, a hírhedt maffia főnök átvágását tervezi) és pillanatait meséli, a harmadik fő szál pedig egy rabló páros kávézó kirablását jelenti, amolyan Bonie és Clyde jelleggel. Mocskos, szókimondó és nevettető is egyben ez a film, amit Tarantino kitünő rendezése emel feljebb a csúcsról!

A szálak, ha nem is szorosan, de apróbb módon találkoznak és mivel a film első megnézésre elég kusza lehet, a második látásra már mindent tisztábban láthat az ember köszönhetően a film egyedi vágásainak. Mivel 3 történetről van szó, így Tarantino külön fejezetenként mutatja be a szálak jelenetit, nem éppen időrendi sorrendben. Az egyik pillanatban lelőnek valakit, ám a másik fejezetben még él a személy. Mint már mondtam, elsőre nehezen lesz felfogható, ontosan mi hol is történik. A film sokk fajta vágással rendelkezik, hol gyors, rövid jelenetekkel találkozunk (főleg az akciósabb jeleneteknél persze), hol mesélő, akár több percig is egyhelyben álló képet látunk. Már a film legelején találkozhatunk egy hosszabb, nyugodtabb jelenettel, amikor Vincent és Jules ülnek a kocsiban és beszélgetnek Vincent külföldi kiruccanásáról. A filmben a fejezetek elött címek is szerepelnek, úgy mint "Marcelus Wallace felesége" vagy "Jules és Vincent". Ekkor kell jól oda figyelnie az embernek, ugyanis észre kell venni hol, melyik időben is játszódik ez a fejezet. Az elmesélő és akció jeleneteket remek mértékkel tartja a film, se sok, se kevés egyikből se, így a film nem nevezhető unalmasnak. Pláne, hogy felváltva követik ezek a különböző stílusu jelenetek.

A film sava borsát is az adja, hogy az alvilág mocskos és visszataszító történéseit képes oly módon bemutatni, ahol az ember inkább csak nevet, mintsem szörnyűlködik. Ezért számomra az egyik legkiválóbb film alkotás, rengetegszer láttam már és egyszerűen képtelen vagyok megunni, pedig tudom, mi, hogy és mi következik. Filmek tekintetében szinte soha nem tudtam egy filmet kettőnél többszőr megnézni, ez alól kivétel ez a film, ami talán jó indok arra, hogy mért tartom a legjobb filmnek szinte az egész film iparban! Kedvenceim a filmben elhangzó beszédek, amik olyan egyediek, hogy sohasem felejti el az ember. Ilyen jelenet pl. amikor Jules elmond a bibliából egy részletet, mielött megöli a "célpontját". Már csak azért is érdekes ez a dolog, mert ekkora hittel rendelkező maffiózó nem mindennapi lehet még az alvilágban sem!

Összegezve egy hangulatos, nem mindennapi, vérbeli maffizózós filmről beszélünk, egy teljesen egyedi stílusban! Tarantino kézjegyét látni a filmen, ahogy az sem meglepő, hogy Tarantino maga is szerepel benne...