Mai téma: Achievement-hajsza

Réges-régen, még a gulyáskommunizmus alkonyán, mikor már rendszeresen találkoztam játékokkal, rendkívül egyszerű felépítéssel rendelkeztek. Éld túl, juss el a végére, legyél első. Nem volt ezzel baj, a videójáték, mint olyan - legalábbis mifelénk, a politikai körülmények okán, mégis mindennek ellenére - ekkor vetette meg a lábát. Csak visszatekintve beszélhetünk egyszerű koncepciókról, egyrészt akkoriban elképzelhetetlen lett volna egy Metal Gear Solid szintű történetmesélés vagy a 3D-s megjelenítés által nyújtott lehetőségek, másrészt egy szavunk sem lehet: ekkor rakták le a betonbiztos alapot, amelyre szép lassan fel tudták húzni az egyre újabb szinteket - ennek a korszaknak köszönhető mindaz, amit ma videójátékként ismerünk.

Aztán ahogy egyre jobban megismerkedtünk a különböző gépek játékaival (majd amikor később elkezdtünk játékterembe járni), felfedeztük azokat a szándékosan vagy véletlenül belekerült, kisebb-nagyobb kihívásokat, amelyek igencsak kitolták a szavatosságot.

Ezzel most nem csak olyan triviális dolgokra gondolok, mint egy Pac-man, egy Galaga, vagy bármi hasonló felépítésű árkád játék hi-score listája, hanem azokra a kihívásokra, amelyeket mi magunk tűztünk ki célul.

Ez - mivel előtte Atari 2600-ason vagy ZX-en, még kisebb koromban, csak rokonoknál/rokonokkal játszottam - a NES-es és Commodore 64-es érában érkezett el. Persze a már említett pontszám-döntögetéssel indult, aztán olyanok követték, mint a Super Mario Bros. 2 a rohadtul elbújtatott, földből kihúzható cuccainak, vagy a rejtett szinteket megnyitó kulcsok keresgélése.

A lényeg, hogy innetől mindig egymás elé állítottunk valamilyen kihívást, ami a PlayStation és a Nintendo 64 időszakában csúcsosodott ki olyan kiváló címeknél, mint a Final Fantasy Tactics (nulla fejlesztéssel végigjátszás - én voltam az egyetlen, aki megpróbálta, és majdnem sikerült :), a Mario Kart 64 (egymás idejének döntögetése, turbó nélkül, levágásokkal), a Castlevania: Symphony of the Night (a mai napig nem szedtünk ki belőle minden rejtett tárgyat, de megpróbáltuk :), vagy a GoldenEye (minden pálya 00 Agent fokozaton, időre).

Valamikor ebben a korszakban jelenhettek meg az olyan komolyabb bónusz kihívások, amelyek nem köztelező jelleggel szerepeltek a játékokban, de erősen kitolták a szavatosságot és lehetőséget adtak a rivalizálás „hivatalos” formában történő kivitelezésére.

A korábban már említett GoldenEye már tartalmazott ilyesfélét (bizonyos pályák megfelelő fokozaton és megfelelő időkorláton belüli teljesítlése után bónusz multiplayer lehetőségek nyíltak meg, mint mondjuk a szórakoztató paintball-mód), de utódja, a szintén Rare által fejlesztett Perfect Dark már teljes mellszélességgel kiállt a kihívást kereső játékosok elé: külön Challenge menüpont alatt kaptunk egyre nehezedő, objektíva-alapú mini-feladatokat, amelyek gyakorlást és megfelelő összpontosítást igényeltek - a végén megkaptuk a bónuszokat, amelyekkel úgy éreztük, hogy elismerik mindazt, amit teljesítettünk.

Ez volt 2005. végéig.

Nem tudom, kinek az ötlete volt a Microsoft berkein belül az Achievement-rendszer, de mindenképp zseniális ötlet, vagy legalábbis kellemes színfoltja a mindennapi játéknak

Hogy is működik mindez? Leginkább az újoncoknak mondanám.

Minden egyes XBox 360 játékból kiszedhető 1,000 pontnyi ún. Gamerscore. Ezt a játékfejlesztő építi be a játékába, és úgy osztja el, ahogyan akarja. Kaphatsz pontot a végigjátszásért, nehezebb végigjátszásért, egyéb „szokásos” dolgokért, de hálistennek léteznek kreatívabb fejlesztők is, akik rendkívül ügyesen mondhatni mini-kihívásokat pakolnak a játékukba.

Ennek előnye egyrészt a szavatosság jelentős megnövelése, másrészt a pontok gyűjtögetésével - amelynek alakulását a Gamercard-unkon folyamatosan nyomon is követhetjük - másokkal is versenyre kelhetünk, ha akarunk.

Amikor fellépünk a Live-ra, a barátlistáról bárkivel összevethetjük a pontjainkat, akár játékra is lebontva.

Személy szerint nekem bejön ez a rendszer. A kihívásokat . ahogy azt már korábban kifejtettem - mindig is kerestem, itt pedig minden egyes játék képes mindezt értékelni. Sőt, egyes általam kedvelt játékoknál hajlamos vagyok utánanézni, melyek ezek a kisebb-nagyobb kihívások, és ha van kedvem, teljesítem is ezeket.

A nagyobb baj, hogy ezek már hiányoznak a többi gépnél. NEM fanboyizmus, nem elfogultság, de akár Wii-n, akár PS3-on játszok, érzem a hiányát, hogy időnként nem kapok ilyen kis ”elismerés-falatkákat”. Részben függő lettem.

Ettől függetlenül imádom az összes konzolomat, de a 360-as Achievement-ek igencsak tudnak motíválni, főleg arra, hogy a multiplatform megjelenéseket 360-on játszam végig.

Emellett az XBLA-ra is kiadott, már fentebb említett Castlevania: SotN beszerzését is tervezem, mert imádom azt a játékot és izgat, mi olyan kihívást tudnak nekem mutatni, amit én, mint „SotN-expert” ne tudnék megcsinálni. :D

Namármost. Ami nem teszik.

Létezik az a faj, amit az angol nyelvű játékosközösség nemes egyszerűséggel az Achievement Whore, tehát az Achievement Ribanc titulussal illet.

Mondjuk ki: találó.

Az Achievement Ribanc az a „játékos”, aki képes napokat tölteni egyetlen, akár közepes játékkal és a hozzá tartozó internetes guide-ok bújásával eltölteni.

Ő az, aki arra hajt, hogy másoknak bizonyítson a minél nagyobb Gamerscore-ral.

Ő az, aki keresi a könnyen 1,000 pontra kizsigerelhető játékokat.

Ő az, aki észre sem veszi, hogy nem élvezi a játékot, mert görcsösen hajkurássza a pontokat.

Tudom, mert már én is közel voltam ehhez az „állapothoz”.

Kemény, de sokaknál ez már olyan szintre emelkedett (illetve ők süllyedtek olyan szintre), hogy létjogosultságot szolgáltattak az olyan szolgáltatások számára, mint amilyen a Level my 360, amely valódi pénzért kínál Gamerscore-duzzasztást. Ez már több, mint beteges. Merthogy igény VALÓBAN van rá.

Nem ítélem el, inkább sajnálom őket. Nem szánakozva, nem lesajnálva, hanem - játékos szempontból - úgy istenigazán. Tudtukon kívül teszik saját maguk számára élvezhetetlenné azt, amiről ennek az egésznek szólnia kéne.

És igazából most lyukadtunk ki a lényeghez.

Az Achievment-rendszer - akármennyire imádom azt, hogy értékelnek - a Microsoft által a játékvilágra szabadított, saját bejáratú fekete pestise. Gyorsan terjed, hamar kicsinál, a szerencsésebbek - ha odafigyelnek - megússzák, csak hogy utána végignézhessék a többi szerencsétlen haláltusáját.

Sarkítás. Naná, hogy az.

Nem véletlenül dolgoznak a rák- és aids-ellenes figyelemfelkeltő reklámok erős kifejezésekkel és hatásvadász képekkel.

Csak egy dolgot szeretnék.

Jó lenne, ha az Achievement-vadászat mindenkinél az egészséges szinten belül maradna. Mielőtt még kiöli belőle az önfeledt játszogatásra való hajlamot.

Lehet ezen mókázni, de létező probléma. :)

Komolyan.