Wii hármasteszt

Mario Kart Wii

Kiadó:Nintendo

Fejlesztő: Nintendo

Kategória: versenyjáték

Honlap: Mario Kart Wii homepage

Az alap felütés nem hoz semmi újdonságot.

Gokart versenyzés Marioval és díszes kompániájával - ha nagyon röviden szeretném összefoglalni. Itt van Mario, Donkey Kong, Bowser és a szokásos szereplők, nomeg egy-két új alak is bekerült. Ha szeretnéd, még a saját Mii-det is berakhatod versenyezni. No comment…

A versenyek a szokásos módon folynak le: három körös pályákon versenyzünk (ezúttal már nem csak gokartokkal, akár valami autóféleséget vagy motort is választhatunk), közben pedig vesszük fel a csomagokat, amelyek sokféle szívató cuccot tartalmaznak, ezekkel tudjuk a többieket akadályozni. Találhatunk itt villámot (összemegy mindenki), szupergombát (megnövünk tőle), tintahalat (összespricceli tintával a másiki képernyőjét), piros teknőspáncélt (hőkövető lövedékként funkcionál) és még sorolhatnám: mindet ki kell tapasztalni.

A sorozatra jellemzően a győzelem érdekében most is kell alkalmaznunk kisebb trükköket, mint mondjuk a csúsztatást, ami az előző részekkel ellentétben nem annyira erős és jelentősen nehezebb is megtanulni, ám ismételten elengedhetetlen kellék, ha jó helyezéssel akarunk célba érni. Már csak azért is be kell gyakorolnunk, mert a játék igencsak „akadósra” sikeredett, immáron ha lekoccolunk egy falat vagy tereptárgyat, drasztikusan csökken a sebességünk - szerintem ez nem igazán tett jót a játékmenetnek. A kezdők választhatnak egy erősen kanyarodó beállítást, amivel már nem lesz szükségünk a driftre, viszont a gomb még csak nem is reagál, ha akarnánk, sem tudnánk használni. Van „snaking” is, de ebbe most ne menjünk bele. :)

A pályák a szokásos változatosságot hozzák, szerintem az újak elég nehézre (az eddigieknél technikásabbra) sikeredtek, és persze ismét örömmel konstatálhatjuk a retro pályák meglétét, teljes bajnokságokat szenteltek a SNES_es, GBA-s, N64-es és GC-s válogatásoknak.

A játék minden irányítási metódust támogat: csak wiimote-tal (amit ahhoz a vérgagyi kormányformába illesztve is használhatunk, ami alapból jár a játékhoz), wiimote + nunchuk kombóval, GameCube-os vagy Classic kontrollerrel egyaránt irányítható. A kontrollnál mindenképp megemlítendő az új stunt-mozdulatok megjelenése, amelyek nem csak mozgásérzékeléssel, hanem a sima irányítók d-pad irányiaival is előcsalogathatók.

A játékmódok szintén ismerősek lehetnek, van bajnokság (50, 100, ill. 150cc-is versenyosztályokban, ketten is játszhatóak, itt unlock-olhatók a plusz pályák, módok és karakterek), Battle (három energiával induló, egymás kiszívatására kihegyezett arénaharcok), nomeg a multiplayer.

Persze a lényeg ismét a multiplayer, valami hihetetlenül nagy móka egymás szívatva nyomulni. Ezúttal nem csak a négyes osztott képernyőt, hanem az online multit is támogatja a játék.

Erről csak sokat tudnék írni, inkább legyen elég annyi, hogy az egyik legszórakoztatóbb partyjáték a mostanában megjelent cuccok közül.

Grafikailag kellemes lett a progi, a színhasználat igen pofás és még találni egy-két látványos pályát is (Bowser kastélya elsőre kifejezetten lenyűgözőnek találtatott).

Azt meg - gondolom - mondanom sem kell, hogy a játék a régi motorosok hátsóját igencsak kinyalja: mind a pályák, mind a karakterek, mind a cuccok, mind a tereptárgyak és látványosságok egy-egy régebbi N-es játék hangulatát idézik. Az olyanok, mint az N64-es D.K. Jungle pálya, kifejezetten be tudott ütni, visszahozta azokat az időket, amikor nem kellett a rezsivel, a munkával és az élet ügyes-bajos dolgaival foglalkoznunk, amikor szinte minden délutánunkat a Lőrinci piac melletti kölcsönzőben, ennek a játéknak a nagypapájával töltöttük el. Ejj, de szép is volt…

Még valami: lehet, hogy "ciki" ilyen "dedós" játékkal játszani, én mégis azt mondom, hogy ha egy kis időre el tudsz a vonatkoztatni a külsőségektől, tégy egy próbát ismerősökkel, és meglátod, hogy multiban mégsem annyira fontos az a fránya körítés. ;)

Pozitívumok:

• a géphez mérten igen kellemes látvány

• a bajnokságokhoz ki kell tapasztalni az irányítást

• kiváló multiplayer szórakozás

• négyfajta irányítási lehetőség

• retro pályákból álló bajnokságok.

Negatívumok:

• a karakter-specifikus fegyverek ezúttal kimaradtak

• idegesítő beakadások

• kissé kezd megfáradni a koncepció (és a motoros újítás pedig kijezetten felesleges)

• az irányítást idő megtanulni, a casual beállítás pedig túlságosan könnyű.

Ha eddig szeretted a sorozatot, most sem lesz vele sok bajod, viszont nem is rak túlságosan sokat az eredeti formulához. Egy ilyen versenyjátékban nem annyira nagy gond, de azért pár új pályától, fegyvertől, karaktertől és az átszabott irányítástól nem fogunk hanyatt esni. A szuper multiplayer eddig is a sorozat egyik védjegyének számított, most sem lett másképp - csakis emiatt kaphat ennyi pontot.

8,1 pont

No More Heroes

Kiadó: Ubisoft

Fejlesztő: Grasshopper

Kategória: akciójáték

Honlap: No More Heroes homepage

Megjegyzéssel kezdeném: létezik egy FreeLoader nevezetű bootlemez, amely segítségével sok amerikai vagy japán NTSC-s játék futtatható lesz a PAL rendszerű Wii-ken. Én ennek segítségével játszottam az amerikai verziót, már csak azért is, mert a másik két terület egy sokkal vérszegényebb, mondhatni cenzúrázott kiadást kap. Azt nem tudom, hogy a Mario Kart által felpakolt update kilövi-e a bootlemez használatának lehetőségét, lévén nem jutottam el odáig, hogy berakjam a Kart után a lemezt, de egyesek pletykáltak róla. Meglátjuk.

(még valami: gondolom az NTSC-verzió miatt volt, hogy a játék nálam nem volt hajlandó 576i-ben, csak 480p-ben elindulni - aki tud, erősítsen meg)

Szóval.

Elég nehéz erről a játékról írni, inkább látni kell, mert azon játékok közé sorolható, amelyet valóban már az első pillanattól lehet szeretni vagy utálni. Jómagam ugyan az előbbibe tartozok (lévén amúgyis imádom az igényes cel-shaded jellegű anyagokat), sokakról nem mondható el.

Nem csak a cel-shading eljárásnak köszönhető a képi világ egyedisége, a grafika másik jellemzője a minimalizmus: relatíve kevés színnel, kevés elemmel dolgozik, de mindezt rendkívül stílusosan teszi. A csapat előző nagy durranása, a killer 7 ugyan még minimalistábbank nevezhető, de már ott is lejött, hogy igényesen összerakott animációval, erőszakkal és Suda 51 kiváló rendezésével karöltve igencsak ütős egyveleget lehet alkotni.

A külsővel kapcsolatban talán csak két apróbb probléma merült fel: néha van egy-két bénácskább animáció és a framerate néhol hajlamos leesni.

Az audió elég kettős. Az OST a játékhoz hűen elég őrültre és furcsára lett hangolva, a zörejek és effektek azonban már kilógnak, néhol eléggé le tudják rontani az élményt.

Főszereplőnk Travis Touchdown (akinek a gyilkolászáson kívül még az akciófigurák és a pornó gyűjtése a szenvedélye), a helyszín a fikcionális Santa Destroy. Ez a város ad otthont a United Assassins Association (UAA) szervezetnek, amely a bérgyilkosokat rangsorolja. Hősünk jelenleg a 11. helyet tudhatja magáénak, a történet természetesen arról szól, hogyan fog eljutni a ranglistás első helyezésig - ahogy sejthető, addig nem kevés mennyiségű vér fog elcseppenni.

Ha a killer 7-t már láttad, nem lesz meglepő a körítés: talán egy érthetőbb, de ismét sötét humorú, vérgőzös, kicsit őrült és groteszk kalandban lesz részünk.

Travis harcában fegyvere, az ún. beam katana lesz a segítségére, ami leginkább a SW-os fénykardokat idézi. A fegyver kezelése teljes mértékben a wiimote-ra támaszkodik, ugyanis ahogyan az irányítót tartjuk, Travis úgy tartja a katanát. A játék az eleje felé nagyjából minden elmagyaráz (A + wiimote-tal suhintasz, a B-vel közelharcolsz, van félreugrás, parry, fenti és lenti védekezés és támadó beállás, kombózás, kivégző mozdulatok, fegyver-feltöltés, stb.), amit alaposan ki kell próbálni, mert nem minden egyértelmű elsőre. A harcrendszer egész kellemes, de ne hasonlítsuk egy DMC4-hez vagy egy Ninja Gaiden-hez - más kategória.

A várost szabadon bejárhatjuk, leginkább motorral. Akár a legtöbb sandbox-játékban, a fontosabb helyeket jelen esetben is egy mini-térkép jelöli.

A „bázisunk” a No More Heroes nevezetű motel, ahol a talált vagy vásárolt ruhákat felvehetjük, válogathatunk a fegyvereink között, a tévén nézhetünk pankrációt vagy játszhatunk rajta, kajával energiát tölthetünk, valamint itt nézhetjük meg a kártyagyűjteményünket és a megnyitott bónuszokat is. A K-Entertainment egy ügynökség, itt kapjuk a bérgyilkolós mellékküldetéseket, amelyekért pénz a jutalmunk. A Job Center adja a kevésbé véres melókat, ha épp nincs kedvünk mészárolni. Van itt fűnyírás, benzinkutas meló vagy éppen eltűnt macskák begyűjtése is. Naomi laboratóriuma szintén fontos, itt kapunk katana-upgrage-eket vagy újabb katanákat.

Akad még pár helyszín, ezeknek a felfedezését inkább meghagynám a kedves játékosnak.

Tehát megyünk, célpontok tömegeit mészároljuk le, nyomjuk a minijátékokat, haladunk a ranglétrán. Közben pedig zseniálisan megalkotott karakterekkel futunk össze (van köztük femme fatale, öltönyös no-name bérgyilkos és olyan boss, aki énekelget és közben bevásárlókocsival meg művégtagokkal tör az életedre).

Furcsának hangzik? Mindenképp. Ám ha játszol vele, az egész kiadja ezt az őrült, kifordultan humoros világot. Amit nem mindenki képes megemészteni, aminek az ízére sokan soha nem fognak ráérezni.

Pozitívumok:

• őrült, kifordult, sötét humorú világ

• rendkívül stílusos külső, remek rendezés

• groteszk, humorosan eltúlzott erőszak

• nyitott világ, jópár humoros és érdekes lehetőséggel.

Negatívumok:

• nem mindenkinek fog átjönni a hangulat

• a feladatok néhol egészen rövidek

• néhol kisebb framerate-hibák jelentkeznek

• a hangeffektek nem igazán remekelnek.

A killer 7 rajongóinak és azoknak ajánlanám, akik valamennyire nyitottak az újra és stílusosra, a többiek messze kerüljék el: ez egy ilyen rétegjáték.

8,4 pont

Boom Blox

Kiadó: EA

Fejlesztő: EA Los Angeles

Kategória: logikai

Honlap: Boom Blox homepage

Vegyes érzelmekkel csúsztattam a gépbe a korongot. Az EA mindig a közízlést próbálta megcélozni és valahogy nem igazán illett a képbe egy Wii-s logikai játék. Nomeg Steven Spielberg neve egy ilyen játék fölött… az ember azt hinné, hogy a fimrendező zseni inkább felügyelné egy megalátványos és intelligens akció-kalandjáték munkálatait, mint egy „ilyet”.

Na nem mintha magával a zsánerrel nagy gondjaim lennének, sőt, imádom az ilyen alkotásokat. De akkor sem állt össze a kép….

Szóval elindul a játék, ahol debilebbnél debilebb háziállatok közül kell kiválasztani a leginkább szimpatikusabbat (egyből konstatáltam, hogy a ugom bizony morci lesz a macska karakter kihagyása miatt :). Kalandmód kiválasztása, azon belül gyakorlás. Oké.

A játék lényege, hogy a téglatestekből és/vagy kockákból felállított tornyokon, vagy elemei közt elhelyezkedő kristályos blokkokat a földre juttassuk. Ehhez a wiimote-ot - és csak azt - kell használnunk: a legtöbbször labdával dobjuk meg a kijelölt pontot, amihez gomblenyomás után egy hajító mozdulatot kell elvégeznünk (a lendítés sebessége befolyásolja a labda sebességét!), vagy pedig bizonyos blokkokat megfoghatunk és az irányító segítségével kihúzhatjuk az építményből (tiszta Jenga, szóval annyira nem „szpilgergesen forradalmi” a dolog…).

Persze azért ennyire nem egyszerű, mert van, hogy el kell forgatnunk a nézetet a megfelelő szögbe, hogy a célpontot (vagy akár többet egyszerre) el tudjuk találni.

Vannak speciális elemek, mint mondjuk az érintésre eltűnő blokkok vagy azok, amelyekből kettőt kell egymás mellé lökni, hogy robbanjanak.

A cél eléréséhez a legtöbbször nem elég simán ledobni a pontot érő blokkokat a toronyról, inkább agyalni kell és rájönni a szép megoldások nyitjára. Sok pálya így is, úgy is megoldható, de van, ahol nincs végtelen számú labdánk, ráadásul ha mindig arany fokozatra szeretnénk teljesíteni, akkor az előre megadott számú lépésekből kell gazdálkodnunk.

De hogy miért szeretnénk mindig arany fokozatra teljesíteni? Naná, a stílus rajongói eleve nem nagyon adnák alább, ám ezúttal van egy legalább ilyen fontos szempont is: minden arany medál után újabb építőelemeket kapunk, amelyeket aztán a játék építő-módjában fel is használhatunk. Ezalatt nem csak különböző blokkokat kell érteni, hanem tereptárgyakat, állatokat, háttérelemeket és zenéket is. Utóbbiak a single módban a különböző világokat alkotják (pl. van erdei, western és középkori világ is).

És hát nincs is annál jobb móka, amikor mi magunk eszelünk egy jól működő ÉS trükkös feladványt barátaink számára. :) Itt pedid minden eszközt meg is kapunk ehhez.

Itt még lehetne egy vérgagyi cucc is, de a remek fizikai modellezés kiemeli a játékot az átlagból. Ha megdobsz egy blokkot, ami csak félig csúszik ki a helyéről, de még tartja a tornyot, élvezet nézni az építmény dőlöngélését. Teljesen érezni, mikor hogyan kell hozzányúlni az elemekhez, érezni minden elem súlypontját. Ez pedig igazán élvezetessé/élvezhetővé teszi a játékot.

A játék kapott egy egész kellemes multiplayer módot is. Akár négyen is nyomhatjuk felváltva egyetlen irányítóval. Van benne egymás elleni, co-op mód is, lehet előre kitalált multis szinteket teljesíteni vagy a saját pályánkat is be lehet vetni. Aztán még van itt minijáték is, mint a céllövölde - kár, hogy ez már kevésbé szórakoztató.

A csúcs mindenképp az attack mode, ahol egymás kastélyait kell elpusztítanunk, illetve a másik kastélyán lévő kristályokat kell megszereznünk (lelöknünk).

Szóval a multiplayer teljesen rendben van (sőt!), ha találsz hozzá havert vagy tesót, lehet pár kellemes órátok az anyaggal.

A külsőségekről nincs mit mondani: meg van csinálva. A környezetnek kábé annyi szerepe van, mint egy Worms esetében: funkcionálisan szép. A háttérben drukkoló-ugráló karakterek (a dizájn jegyében) szögletes formákat kaptak, amit szintén nem tudnék hibaként felróni a készítőknek (amúgy rendkívül aranyosak, ahogy egy-egy találatnál borulnak).

A hangok is rendben vannak, semmi kiemelkedő.

Pozitívumok:

• a nem teljesen egyedi alapötlet ügyes kivitelezése

• kiváló fizika

• van benne kihívás

• nagy hangsúlyt kapott pályaeditor mód

• kiváló multiplayer móka.

Negatívumok:

• átlagos körítés

• a konkurenseknél (az irányítást kivéve) ez „csak” egy remek PSN/XBLA játék lenne

• miért kellett ehhez egy Spielberg?

Remek multi és fizika. Ha bírod a logikai anyagokat és nem riadsz vissza egy két nyakatekertebb feladványtól sem, mindenképp megér egy próbát. A multija miatt egyenesen kötelező, ha rendelkezel egy Wii-vel!

9,3 pont