Az erő 3 platformon velem volt

Gondolom a felvezetésből már kiderült mindenki számára, hogy melyik játékról lesz szó. Igen, ez nem más, mint a Star Wars: The Force Unleashed.

Star Wars rajongó vagyok kicsiny gyermekkorom óta. Ami azért jó régen volt már. Na nem az a fanatikus minden farsangon Jedinek öltöző fajta, hanem az az otthon őrjöngő, aki megszámlálhatatlanul sokszor látta a filmeket, és természetesen az időben első 3 epizódot (4, 5, 6) tartja etalonnak. Érdekes módon a játékok világában annyira nem voltam elájulva a megjelent daraboktól. De azért jó néhány részt végigtoltam.

Annál nagyobb reményekkel vártam a Star Wars: The Force Unleashed epizódot, ami alapvetően az erő használatáról szól. Elemezni nem fogom a játékot, inkább elmondanám tapasztalataimat a különféle konzolokon nyújtott élményekről.

PSP: Ez a platform volt az első, amin megtapasztaltam az erő használatát. Mit mondhatnék. A PSP mindig ámulatba ejt. Ilyen látvány egy ekkora gépben. Pedig messze nem a legszebb a SW ezen a konzolon és mégis minden percét élveztem. Külön kiemelném a nagyon eltalált irányítást. PSP-n számomra mindig az irányítás volt, ami agyonvágta a játékélményt sok game esetében. Nem egy esetben előfordult, hogy a gyatra irányítás miatt dobtam egy játékot. De itt ne kell ettől tartani. A különféle kombókat is egyszerűen tudtam alkalmazni a legvadabb helyzetekben is. Bátran ajánlom tehát nem csak rajongóknak

PSP verzió

Második menet: következő próbálkozásom a WII verzió volt. Sokan sok helyen temették már a Nintendo üdvöskéjét, eddig nem sok sikerrel. Csúnyán rávert eladásokban a "nagyokra". Nálam kompetensebb személyek is leírták már, hogy vélhetőleg az innovatív irányítás az, ami a WII-t az élen tartja, nem kevés hasznot hajtva a nagy N-nek. A grafika nem jobb és nem rosszabb, mint egy átlag WII játék. Korábban is leírtam már, hogy engem nem vesz le a lábamról a csilivili kinézet, ha egy játék unalmas és gagyi. Na itt unatkozni nem nagyon volt időm. A játékmenet kb. ua. volt, mint a PSP, de az irányítás messze élvezetesebb, mint bármelyik más platformon. Lehet bőven hadonászni, a wiimote rezeg meg adja a megfelelő hangokat a kardozás közben. Állat. Persze a pixelvadászok biztosan azt mondanák, hogy ez egy sz@r. Én viszont azt mondom, hogy egy próbát érdemes vele tenni mindenkinek.

Ez meg itt WII

Harmadik menet: természetesen az utolsó felvonás nem lehetett más, mint kedvenc konzolunk az Xbox 360. Ebben a verzióban kapjuk a legbővebb tartalmat és messze a legszebb látványt. Ezen nincs mit vitázni, a PSP és WII látványhoz képest ég és föld a vizuális élmény. Mivel tartalmilag is lényeges többet nyújt ezért nem vált unalmassá a játék, annak ellenére sem, hogy azt kell mondanom, az irányítás több mint rossz volt a másik két géphez képest. Furcsa volt ezt megtapasztalni, főleg azért mert azt gondoltam a PSP-nél nem lehet rosszabb megoldást alkalmazni. Természetesen idővel minden megszokható, de a másik két konzol esetében sokkal kézre állóbb volt az egész. De végül a látvány és az új pályák kárpótoltak eme hiányosságért.

X360 világa

Zárszó: érdekes volt a játék pszichés hatása. Bár a történetnek 2 féle befejezése is van mindhárom végigjátszás esetében egyfajta belső kényszert éreztem arra, hogy az uralkodót alázzam porig. Ezért csak a "jó" véget ismerem. Így legalább maradt még valami, ami miatt előveszem majd a játékot. Azt nem állítom, hogy most szeretném újra játszani a történetet :) . Egy darabig most hanyagolom az erőt. De azért nagy köszönet az élményért minden alkotónak!

Az erő legyen velünk!