Offline magazinok

Példányszám. Az újságpiac nem csak Magyarországon, de a nyugat nagyobbik részén évekkel ezelőtt bedőlt - szinte egyik hónapról a másikra roskadt magába a piac, megfelezve az eladásokat. Manapság a bulvármagazinon kívül nagyon kevés magazin tud igazán drasztikusan sikeres lenni, a többi vagy minimális profitot termel, vagy nullszaldós, vagy van a tulajnak benne annyi hite, hogy veszteség mellett is futtassa, mert reklámcélokra alkalmas (figyelem, újabb tévhit: hiába van egy újság mögött bolthálózat, az teljesen elkülönül a magazintól - maximum reklámokat rak bele, de semmiképp sem befolyásolja a cikkek hangvételét, a pontszámot, akármennyire is könnyűnek és logikusnak tűnhet. És ebből már volt is itthon bizony eset, mikor egy megjelenés előtt sikeresnek vélt játék sokkal alacsonyabb pontot kapott...). Az, hogy miből mennyit nyomnak egyáltalán nem olyan egyértelmű jele a sikernek vagy a bukásnak - a magyar lapterjesztés rettenetesen működik, szervezetlen. Lehet, hogy Győrbe egy adott újságból jut 3 példány, míg egy szélső budapesti kerületbe vagy 50. Éppen ezért muszáj a lehető legnagyobb példányszámban nyomni - annak a nagy része visszajön remittendába (remittenda: az eladatlan magazinok, amiket adott időközönként a magyar lapterjesztés visszajuttat a kiadóhoz, aki vagy bedózerolja, vagy egybecsomagolja és nyomott áron eladja), de így biztosan az ország minden részébe eljut. És hogy ez miért nem publikus mindenhol? Talán mert annyira rosszul vagy, vagy szégyellik? Nem - van egy olyan kifejezés, hogy üzleti titok és sok vállalat előszeretettel él is vele, mert ugyan miért adna nyílt tippeket a konkurenciának?

Reklám. Ehhez szorosan kötődik a reklám kérdése is - nem egyszer merült már fel egy magazin kapcsán, hogy sok benne a reklám, miközben volt benne három darab 1/3-os hasáb megy talán ha egy A4-es hirdetés. Ez kérem NEM nevezhető reklámnak: tessék felcsapni BÁRMILYEN jól menő újságot, főleg nyugatit (igen, sok a hozzá hasonlítás, de akinek ez 2010-ben, a globalizáció időszakában fáj, nos…). Tényleg úton-útfélén reklám, új termékről, új megjelenésről. És összetenné aki ezét bármelyik hazai szerkesztő, ha itthon is ez lenen a helyzet. Mert normális esetben a reklám tartja el az újságot: ezért lehet valamit 700-1500 forintos kategóriába tartani. Ez adja a bevételt, ezt fizeti a szerkesztőket, ez adja a pénzt a külföldi utakra, ennek köszönheti az olvasó a friss és exkluzív teszteket. A reklámpiac viszont az offline magazinokat tekintve halott és régen is az volt. Nem csak mert bedőlt a hazai újságpiac, nem csak, mert Magyarországon egyszerűen nem éri meg (lásd majd lentebb), hanem azért is, mert egyetlen épeszű partner sem fektet manapság az offlineba, hiszen annak a pénznek a feléből egy komplett webes kampányt is levezényelhet, ami sokkal több embert ér el, sokkal interaktívabb és látványosabb is lehet. Persze lehet reklám nélkül újságot csinálni, de az nem csak, hogy bevételt nem fog termelni, de a 2-3000 olvasótábora nem fogja eltartani, mert pusztán a 700 forintból (aminek a felét elviszi a terjesztés, harminc százalékát az előállítás, tizenötöt a fenntartási költség, a maradék meg a profit…) nem lehet birodalmat építeni és fenntartani sem lehet azt hosszútávon.

Platform lojalitás Nos, ilyen Magyarországon nem létezik. Merthogy meg kell különböztetni két nagyon nagyon eltérő dolgot: a hangvételt és a tényleges támogatást. Hangvétel esetében létezhet, hiszen egy magazin hozzáállását nem csak a cikkírók, de annak főszerkesztője is meghatározza. Ha ő teret enged minden egyéni véleménynek, az klikkesedéshez vezethet (példa: elvakult rajongó író folyamatosan ócsárol egy platformot ), ha viszont mindent egy kézben összpontosít, akkor pedig csak a saját véleménye tükröződik vissza.

Háttérből érkező támogatás viszont nem létezik - nincs kivásárolt magazin, nincs megkenet magazin. Szép álom is lenne, ha folyamatosan érkezne a három platformtulajdonostól a tömbösített kokó / nő / jakuzzi kombináció. Csakhogy erre sem kapacitása, sem pénze nincs egyik félnek, épp elég nekik a mindennapi túlélésért küzdeni, főleg, mikor a fontosabb időszakokban kénytelenek konkrét és nem ferdített számokkal beszámolni az európai központoknak a balkáni magyar helyzetről. Nem osztogatnak ingyen gépeket (sőt, kénytelenek a debug egységeket időnként visszakérni, mert nincs külön gépállományuk a kiállításokhoz, launch eventekhez), nem dobálnak mindenki nyakába ingyen játékokat, évente ha két alkalommal van keretük nagy külföldi eseményre kicipelni, akkor is ha egyáltalán kapnak invitációt, tekintve, hogy Magyarország az utolsó előtti helyen áll Európában a gyenge eladások és az iszonyúan pici piac miatt. És ez teljesen logikus is, hiszen Magyarország teljességgel elhanyagolható terület, a hivatalosan elkelő 1-3000 példányok miatt irodát fenntartani, sok eseményt megszervezni, aktívan reklámozni teljesen értelmetlen, az itt megtermelt profit egy amerikai nagyvárosban összejön. Éppen ezért összeteheti a kezét mindenki, hogy van egyáltalán hazai képviselete a három platformnak - akkor meg pláne, ha abból az egyik a sok veszteség ellenére még bele is fektet és nem csak a gépvásárlási szándékot szolgálja ki, de ténylegesen és látványosan foglalkozik is a közösséggel.

Éppen ezért mikor valaki xyz magazinról beszél, azt szajkózva, hogy mennyire elfogultak, mennyire ki vannak vásárolva - szokás szerint fogalma sincs, hogy miről beszél és a 13 éves kor felett rendkívül ciki, elfogult rajongás szól belőle, ami mindennél destruktívabb. Lehet persze ilyet csinálni (ezt hívják rajongói oldalnak vagy fanzine-nek), de hogy egy szűk, 2-3 ezres rétegen felül nem lehet vele többet kezdeni, támogatást pedig a review verziókon felül nem kap, az eléggé biztosra vehető.

Tartalom. Újabb tévhit: nem létezik szándékos szortírozás, nincs olyan, hogy direkt kevés xyz-exkluzív teszt. A játékokat nem a magazinok készítik, nem is ők döntik el, hogy az adott hónapban mi jelenik meg, nem ők határozzák meg az embargó dátumokat - ha az adott magazin leadása (vagyis a nyomdába küldése, ami a tényleges megjelenés előtt általában egy héttel van) fixen rögzítve van, tesztverzió viszont egy nagy címből csak pont aznap, vagy pár nappal később lesz, akkor az adott cikk átcsúszik a következő hónapra. Kiemelt fontosságú megjelenés esetén persze lehet csúsztatni - ez csak az olvasóknak jó, hiszen így a magazin írói később kapják meg a pénzüket, a szerkesztők csak később adhatják le az újságot, a laptulajdonos csak később kapja meg a bevételét. Éppen ezért mikor valaki azzal ócsárol egy újságot, hogy késik, előbb gondoljon bele abba, hogy pont miatta késik, hogy megkapja a lehető legfrissebb információt, hogy a világon elsők között olvashasson egy AAA játékról és ne 5 héttel azután, hogy már mindenki leközölte és kvázi elévült annak frissessége. Minden magazinnak az az érdeke, hogy a lehető legtöbb dologról írjon a lehető legtöbb platformon: azért kárhoztatni őket mert xyz kimaradt bődületes nagy baromság, főleg ha mellé társul a fanboyoskodás is.

Támogatás. Mint a világ nagy részén, úgy a tényleges támogatást a szoftverterjesztők (disztribútorok) adják ott, ahol nincs hivatalos képviselet. Példa: Angliában könnyű a helyzet, hiszen ott az összes nagyobb kiadónak és fejlesztőnek van irodája, akik közvetlen segítséget (meghívást előzetes tesztelésekre, bemutatókra) tudnak nyújtani. Kelet-Európában ezt a szerepet a terjesztők töltik be, akik egyfajta harmadik emberként közvetítenek az újság és a kiadó / fejlesztő között. Ők tudják megszervezni a kiutazásokat sajtó eseményekre, rajtuk keresztül érkeznek a review és preview verziók, ők adják az asset csomagokat (több gigás tömörített fileok artworkökkel, nyomtatásra alkalmas minőségű és méretű képekkel), ők osztják el, hogy az adott országban ki is írhat például nagyobb volumenű előzetest egy adott játékról. (vagy ha nem sikerül, maradnak a netről leszedett képek - jó példa erre az apró artworkök vagy dobozképek használata - és a lefordított infók, innen egyenes az út a fanzine-ság felé).

Ez már önmagában is érdekes téma - a videojáték újságírás nem úgy működik, hogy letöltök a netről 3 képet és akkor már írom is hozzá a cikket. ha új bejelentésről van szó, akkor ott közbelép a forgalmazó (ha van). Tévhit: a rivális újságok gyűlölik egymást, ott tesznek keresztbe ahol csak lehet. A magazinok együtt dolgoznak - tudják, hogy ki miről ír és nem köpnek bele a másik levesébe. Ha Y a magyar forgalmazótól megkapja az új AAA játék első előzetesének jogát (és vele együtt a képanyagokat), akkor X másik magazin ugyanabban a hónapban nem fog róla írni, mert nem teheti. Igen, volt már rá példa, hogy valaki megszegte ezt a szabályt, de annak lett is következménye. Mi az ilyen exkluzív cikkek ára? Általában a címlap - ha valaki kizárólagosságot akar egy adott előzetesre, akkor általában vállalja, hogy a címlapra vagy a hátlapra pakolja azt. Ugyanez igaz az első tesztekre is, ahol manapság a pontszám a mérvadó. Ez újabb magyarázatra szorul.

Embargó. Nagy és misztikus fogalom sokak számára itthon. Az embargó az a dátum, ami előtt egy adott játék nem kerülhet bemutatásra - nem lehet róla cikk, nem kerülhetnek ki róla a képek. Ez mind az előzetesekre, mind a tesztekre vonatkozik, külön az online médiára, külön az offline-ra. Az embargót betartani kötelező, egyetlen kiadó, fejlesztő vagy PR ügynökség sem örülne annak, ha egy már odaígért világ exkluzív cikket egy nevenincs magazin idő előtt leközöl. Senki sem mondhatja, hogy "majd akkor törődöm az embargóval, ha támogatnak" - illetve mondhatja, de abban a percben veszít el minden lehetőséget a jövőbeni támogatást illetően. Feketelistára kerül, nem hívják meg rendezvényekre, nem kap teszt- vagy előzetes példányt, szélsőséges esetben nem csak saját magát, de az ország összes többi magazinját is tiltólistára téve.

Preview és review verziót szerezni egyáltalán nem nehéz - ha sikerült debug géphez (fejlesztői masina, olyan, amelyik futtatja az előzetes és a review verziókat. Kereskedelmi forgalomba nem kerül, a platformtulajdonos adja, limitált mennyiségben, mivel neki azt ki kell fizetnie - gépenként akár egy fél milliós költség is lehet a platform startjakor) jutni onnantól már egy lépés, hogy a haza disztribútor felírassa az európai központba az adott magazint mint létező és a juttatásra alkalmas felet. Az előzetesekhez szolgáló képanyag, interjú lehetőségének megszerzése viszont már nehezebb dolog, a hazai forgalmazók zöme általában csak erős késéssel képes erre a nyugathoz képest. És ez sok hazai magazin rákfejéne, azoké, akik teljes egészében itthon vetették meg a lábukat és a hazai felekre támaszkodnak. Ők inkább a teszteket erőltetik az előzeteseknél, mert nem tehetnek mást - e miatt viszont inkább lesz alacsony példányszámú fanzine a dologból, mint "igazi" magazin. Éppen ezért a jó főszerkesztő nagyon jó kapcsolatot ápol a külfölddel: a stúdiókkal, kiadókkal, PR irodákkal, más magazinok alkotóival, mivel így alternatív csatornákon, a világgal egy időben juthat hozzá anyagokhoz, alaposan lemosva ezzel a hazai konkurenciát. Ezért van az, hogy manapság itthon is a világgal egy időben (akár 2-3.ként!) olvashat a kedves olvasó vadonatúj bejelentésekről, láthat interjúkat a fejlesztőkkel és így tovább.

Summa summarum: 2010-ben Magyarországon a videojátékot hobbinak űző játékos örüljön annak, hogy van még mit olvasnia a nyomtatott világban. Mivel kínálat van (ezt senki sem tagadhatja), van választási lehetőség. Értelmetlen bárkit is platformhűséggel, elnyomással vádolni (fentebb sokszor ecsetelve lett, hogy miért), főleg akkor, mikor a magyar piac elhanyagolható. És nem, az újabb tévhit (mindenki warezol, főleg egy gépen) kapitális nagy baromság - lehet, hogy van másolás, de az elhanyagolható. Sokkal nagyobb probléma a szürke import, az adócsalás, az, hogy a hivatalos, az európai központba küldött számok csalókák, mert azok a teljesen legális eladásokat tükrözik, a szürkepiacot nem. És ha azt is beleszámolnánk, akkor nem a Balkán utánra lenne sorolva az ország játékos közössége, mert a 10 millióból bőven akad közel egy millió játékos. Csak rá kellene őket venni arra, hogy ne mindig a legolcsóbb utat járják, néha megéri az a plusz 1000 forintos kiadás azért, hogy itthon is legyen színvonalas videojáték szcéna, ne Pecsa bolhapiac, utolsó utáni helyen lévő, lopott termékeket áruló bolt, 0 százalékot sem kitevő handheld piac, kizárólag a fanboykodásban kimerülő értelmetlen, nevetséges, gyerekes és leírhatatlanul szánalmas viselkedés. Főleg online.