Aliens: Infestation Teszt

"Még egy dicsőséges nap a seregben! Egy nap a tengerészgyalogságnál olyan, mint egy vidéki üdülés. Minden étkezés kész bankett, minden zsold kész vagyon. Minden sorakozó kész parádé. Imádom a sereget!" (Apone)

Szereted az Aliens-t? Hülye kérdés, még anyám is szereti.

Bírtad a régi Alien játékok hangulatát? Lásd fent (anyám kivételével)!

Azóta is hiába várod, hogy újra átélhesd? Sajnos…

Gondoltad volna, hogy 2011-ben pont egy Nintendo DS játék lesz az, ami visszahozza az igazi Aliens érzést? Hát én sem.

„Remélem, olyan könnyű lesz, mint amilyennek elképzeli, őrvezető. Őszintén remélem.” (Ripley)

A Weyland-Yutani (avagy a Társaság) gyarmati tengerészgyalogosokból álló keresőosztagot küld az LV-426 körül keringő Sulaco űrhajóra. Feladatuk: kideríteni, a legénység miért nem válaszol az üzenetekre, és hogy mi történt a bolygó felszínén működő Hadley's Hope kolónia tagjaival. Persze mi már tudjuk, amit ők még nem: a sötét folyosókon nem várja őket más, mint rettegés, menekülés, és az út végén a Halál…

"A repülőtéren egyre szigorúbb a biztonsági ellenőrzés..."

Gondolom, sokan gúnyosan mosolyognak, ha egy NDS-re készült Aliens játék kerül szóba. Ilyenkor óhatatlanul felmerülnek az alábbi kérdések:

Jól néz ki?

A képernyő méretéhez képest veszett jól. Persze a Castlevania szintjét nem éri el, de a hátterek részletesek, a sprite-ok jól animáltak, a fény - árnyék hatások… hatásosak.

Félelmetes?

Amennyire egy hordozható gépen ez lehetséges. A fenyegetés állandó, a túlerő nyomasztó, a lőszer mindig kevés. Rettegni nem fogsz, de izgalomban lesz részed. És az előugró macska meg fog ijeszteni.

Hűséges a filmhez?

Úgy nagyjából minden benne van, amit imádtunk.

Bejárhatjuk a Sulaco-t?

A hajtóművektől az orrantennákkig. Kívül-belül, még az űrben lebegve is.

Vannak benne automata gépágyúk?

Sajnos igen. Ugyanis ránk vannak állítva.

Lezúzhatjuk a Királynőt egy lépegető rakodógéppel?

Ó, igen. Nagyon.

Bejuthatunk az Acheron-on lezuhant „Space Jockey”-k hajójába?

De még mennyire! Sőt, azt is megtudhatjuk, hogy néz ki egy Idegen, ami egy Space Jockey-ból kelt ki. Hülyén.

Fegyverek?

„Van hangsebességű elektronágyúnk, van findzsánk, bocsánat, lándzsánk, késünk és hegyes botunk is..." (Hudson)

Pisztoly, impulzusfegyver, sörétes puska, lángszóró, smartgun (Vasquez nehézfegyvere), gránátok, időzített bomba. A hangjuk abszolút autentikus- az M41A köhög, a smartgun ugat, a lángszóró lángol. Mindegyik lőfegyvert három fokozatban tuningolhatjuk a megszerzett upgrade csomagokkal, de a +3-as stukkernek nem sokkal nagyobb a sebzése, mint az alapverziónak. A muníció eléggé szűkös (két-három tár lehet nálunk egyszerre), ráadásul minden ellenfélbe egy tarisznyányit bele kell ereszteni, hogy megfeküdjön. Szerencsére a mentőhelyként szolgáló szobákban a lőszert is feltölthetjük, de néha még ez is kevés. Magától értetődik, hogy kapunk mozgásérzékelőt is-ez a pittyegés mellett a térképen is jelzi, hol számíthatunk támadásra (mivel mindig ugyanott tűnnek fel, nem nehéz betanulni őket).

"Még a lábam nyomát is imádja a kis drága!"

Játékmenet

Alapvetően Metroidvania stílus - azaz 2D-s, oldalnézetben játszódó akció-kaland, de inkább Metroid, mint Castlevania (van benne egy kis Impossible Mission és Abuse is). El bírtam volna viselni egy kis RPG-szerű fejlődést, de félek, nem igazán illene a témához. A játékmenet a megszokott mederben halad: a lezárt területeket kulcstárgyakkal tudjuk megnyitni- a lifteket kódkártyákkal, a lehegesztett ajtókat vágópisztollyal, az idegen trutymót lángszóróval, a törmelékhalmokat időzített bombával, stb. Sajnos a backtracking (ugyanarra a területre való ismételt visszamászkálás) kötelező, gyors utazási lehetőség pedig nincs, mindenhová kutyagolnunk kell.

"Hajlandó vagyok tárgyalni!"

A felső képernyőn zajlik az akció, az alsón pedig vagy a térkép, vagy a karakter/fegyver/felszerelés képernyő (pöccintéssel válthatunk közöttük). Bár az osztagunk négytagú, egyszerre csak egy katonát irányíthatunk - közöttük a mentőszobákban tudunk váltani. Sajnos hatalmas ziccert hagytak ki a készítők, mert a karakterek a külalakot (és az unatkozó-animációkat) kivéve semmiben sem különböznek. Jó lett volna specialistákat szerepeltetni - pl. nehézfegyveres, rádiós, robbantási szakértő, etcetera. A játék közben találhatunk újabb elveszett kommandósokat is - de őket csak akkor vehetjük fel, ha a saját csapatunkból valaki meghal. Igen, a csapattagok meg tudnak halni, véglegesen- ilyenkor a négy közül a soron következő veszi át a helyét, mégpedig azonnal (azaz nem kell visszacsászkálni a mentőszobából a tett színhelyére). Tehát tulajdonképpen négy életünk van, mielőtt bekövetkezik a gémóver. Ha bögyös kommandós lánykákkal szeretném feltölteni a szakaszom, ki kell nyíratnom az eredeti csapattagokat. Miért nem lehet begyűjteni őket, aztán a mentőszobákban válogatni közülük? Legfeljebb azért érdemes besorozni a 15 másik karaktert, mert más-más stílusban kommentálják a történteket: Mei-Lin “Beta” Chau, az ázsiai geek csaj pl. állandóan 1337speakben beszél.

Jópofa dolog, hogy ha egy karaktert egy arctámadó bénít le, akkor megtalálhatjuk és kiszabadíthatjuk a legközelebbi xenomorf kamrából.

Figyelem! A játék minden főnökharc után automatikusan ment egyet, ami felülírja a saját mentésünket! Tehát ha a boss kinyírta három emberedet, a csata után hiába töltöd vissza az állást, a halottak halottak maradnak. Jobb kitapasztalni a góré taktikáját, és ha meghal valaki, nyomni egy resetet.

"Khm... Joe, most már nem mindegy?"

Az irányítás alapvetően jól kézre áll, de van néhány kritikus pontja. Ha elkezdünk tüzelni, megfordulni nem tudunk (bár tüzelve hátrálni igen) - ez igen gyakran vezet elkerülhetetlen halálokhoz. A távol - és magasugrások kivitelezése igen macerás, a futás és bukfencezés fogyasztja az állóképesség-csíkot (hogy erre minek volt szükség, nem értem). Lift vagy létra felett állva nem tudunk leguggolni, mert rögtön beindul a felvonó, vagy lemászunk a létrán- így nem tudjuk leszedni az arctámadókat, vagy a tojásokat. A játék legkeményebb ellenfelei nem az Idegenek vagy a harci droidok, hanem a közönséges emberi zsoldosok-ugyanis ezek szinte mindig egy láda mögé bújnak, és ha kidugjuk az orrunkat, lepuffantanak. Kénytelenek vagyunk mi is elrejtőzni a láda túloldalán, és felváltva guggolós-durrogtatóst játszani, amíg valamelyikünk el nem fekszik- vagy elpazarolni egyet az értékes gránátjaink közül. Ezek egyszerű játéktervezési hibák, amikből jó néhány akad még. New Game+ lehetőség nincs, multiplayer nincs, gyűjtögetnivalók nincsenek, százalékot nem számol, a megnyitható extrák kimerülnek a katonák adatlapjában, és egy ujjak-közé-szurkálós (a la Bishop) minijátékban. Ez így 2011-ben eléggé keskeny, főleg, hogy a játék nettó 6-8 óra alatt végigjátszható.

Szóval van hibája rendesen a játéknak, de mindegyik apróságnak tűnik, mikor aprócska emberkéd a lábával löki el magától a fölébe tornyosuló Idegent, hogy nagysebességű páncéltörő lövedékekkel pumpálja tele a koponyáját. Az Aliens: Infestation lehetett volna tökéletes is, de „csak” remek lett. Várjuk a folytatást!

Értékelés: 7/10