IconoclastsBemutató

Az Iconoclasts struktúrája borzasztóan egyszerű: felfedezés, story, boss fight. Ezek az elemek pont a legkellemesebb tempóban váltják egymást, és olykor bepottyanak a sorba olyan részekkel, amikkel nem számolnánk.

A felfedezős részek alatt jókora területet járhatunk be, amik tele vannak elágazásokkal és úgy vannak felépítve, hogy szépen fokozatosan megismerhessünk egy-egy új ellenféltípust vagy új trükköt, támadást a bővülő repertoárunkból. Felkutathatjuk az összes titkos zugot is már a legelejétől kezdve, ahol többnyire nyersanyagokat találhatunk. Ezekkel a nyersanyagokkal majd különböző erősítéseket, fejlesztéseket vásárolhatunk, például növelhetjük a sebzését valamelyik támadásnak, több ideig bírhatjuk levegő nélkül a víz alatt, vagy gyorsabban mozoghatunk. Összesen három slotunk lesz, ahova ilyen erősítéseket, upgrade-eket berakhatunk, és ezek bizony összetörnek, ha sok sebzés ér minket, de vissza is töltődnek a likvidált ellenfelekből kipotyogó gyémántkák által. Ezekért a fejlesztésekért annyira nem kell majd aggódni, nem szükségesek a játék végigviteléhez, inkább csak könnyítésnek szolgálnak, illetve van, hogy lehetővé teszik egy-egy rejtett zug elérését (ahol ugye szintén csak nyersanyagot találhatunk és nem a továbbjutás múlik rajta). A nap végén egy kellemes jutalom, amiért szemfülesek vagyunk és megtalálunk mindent, de szigorúan véve semmi komoly.

Ahogy a felfedezős, mászkálós pályaszakaszok alatt a játék felhívja a figyelmünket arra, hogy adott helyzetben mit érdemes csinálni, ezeket az ismereteket pedig kamatoztathatjuk is a boss fightok alatt. Egyfajta vizsga ez, amit ilyenkor le kell tenni, és oh, mennyire élvezetes, amikor pont amiatt, hogy a játék ilyen szépen megtanít rá, hogy mit tudunk és mit érdemes csinálnunk adott helyzetben, elsőre le is nyomjuk azt a bossfightot!

És mielőtt valaki azt hinné, hogy ennyi az egész: az Iconoclasts nagyon kreatív a bossfightok tekintetében is, van, hogy teljesen új dolgot kell megtanulnunk ott helyben, van, hogy menekülni kell, de még azt se mindig ugyanúgy. Minden főellenfél tökéletesen beleillik abba a helyzetbe, környezetbe és storyszakaszba, ahol éppen tartunk, kellően változatosak fázisok tekintetében is, és mindig tesztelik, hogy mennyire figyeltünk oda, mennyire vágjuk a saját és ellenfeleink képességeit.

Az Iconoclasts két játékra emlékeztetett nagyon: az Owlboyra és a Cave Storyra. Az irányítása, dinamizmusa az Owlboynál sokkal jobb az Iconoclastnak (ehhez még hozzájön az is, hogy az inputokat szabadon átállíthatjuk más gombokra), míg a Cave Story nehézségéhez és gyorsaságához nem tudott felérni (a játék nehéz fokozaton is csak annyira durva, hogy használni kelljen a józan paraszti eszünket és ne tudjunk minden ellenfelen keresztülsétálni). A játékban a puzzle részek elég komplikáltak ahhoz, hogy ne csak egy karlegyintés legyen, de azért nem olyan nehezek, hogy fusztrációba forduljon át a megoldásuk. A nehézségük a stílushoz mérten pont megfelelőek.

Az Iconoclasts történetvetése nagyon kellemes. Hosszú elbeszélés helyett arról, hogy kik vagyunk, hol vagyunk és mi a hely 100 évre visszamenő története, mindent csak párbeszédekből, esetleg kihelyezett feliratokból tudunk meg, de mindig pont annyit, hogy nagyjából értsük, mi is zajlik az Iconoclast világában. Ezek az átvezető jelenetek mind fantasztikusak: a karakterek mozdulatai, az animációk, a rendezés, a hangeffektek, a zene és a szövegdobozokban lévő kiemelések (egy-egy fontos szó kiemelése színnel vagy animációval) miatt még szinkron nélkül is erősek, lebilincselőek, hatásosak ezek a jelenetek. A vizualitás mellett a másik legnagyobb hangulatteremtő a zene, ami még hozzátesz a hangulathoz.

Összeségében az Iconoclasts egy nagyon gyönyörűen összerakott, jó ritmussal, jó játékmenettel, remek zenei és vizuális körítéssel bíró játék, amire érdemes lecsapni (szerintem) teljes áron is.