p34c32021.02.28. 16:27

Drága hobbi a videojáték?

- Tényleg léteznek olyan emberek, akik eredeti, dobozos játékokat vesznek? Akik megengedhetik maguknak ezt a méregdrága úri huncutságot? Gondoltam magamban, miközben vágyakozó pillantásokkal néztem a kirakat túloldalán díszelgő protoss csábító sárga szemeibe.

Éppen csökkent valamelyest az ára, most már csak 10 000 jó magyar forintot kellene leperkálni érte...ami csak 20 heti zsebpénzem lenne. Vagy egy teljes évfolyam PC-X magazin CD melléklettel. Vagy 10 darab Verbatim CD-re írt teljes játék az egyik cimborám számtektanáránal, a szomszédos nagyváros lakótelepén, a 3. emeleti Tibi Másoldában.

Azok a 90-es évek, avagy "Ha lenne tízezer forintom, megvehetném a géphez ezt az eredeti...."

Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy 1998-ban - az anyagi lehetőségeimet mérlegelve - maradtam a Verbatimnál. Utánanéztem most, mennyit is ért akkoriban az a 10 000 Ft: 1 heti nettó átlagfizetést jelentett, azaz a 2020-as adatokhoz viszonyítva ez ma 60 000 Ft-nak felelne meg. Ha pontos inflációszámítást végzünk, akkor annyiba került a StarCraft 1998-ban, mint ma mondjuk a Demon's Souls PS5 nyitócím: 30 000 Ft-ba. Fogalmam sincs hányan engedhették ezt meg maguknak, de számomra ez akkoriban egy elérhetetlen álom volt. A szüleim szorgalmas, kétkezi munkások voltak, akik lehetőségeikhez mérten mindent megtettek, hogy tisztességesen felneveljenek három gyermeket - az ország akkor és most is legszegényebb keleti szegletében - de egy ilyen kiadás soha nem fért volna bele. Hozzátenném, nem voltam egyedül, mert az osztálytársaim és barátaim körében sem voltak senkinek sem eredeti, dobozos játékai.

A 90-as évek második felében számunkra az írott CD-k jelentették a teljes játékokat, persze még azokat is cserélgettük egymás között, illetve majdnem ugyanekkora kincsnek számítottak a játékmagazinok (PC-X, PC Guru) CD mellékletei a rengeteg demóval, programmal, filmbemutatóval, érdekességgel. Azonban tévedés azt hinni, hogy ezek ingyen voltak, a zsebpénzemhez mérve igenis komoly kiadást jelentett 1000 Ft-ért kiíratni egy játékot, vagy 800 Ft-ért megvásárolni egy PC-X magazint.

2000-es évek első fele, avagy "Karácsonyig ősszegyűjtök annyi pénzt, hogy beszállhatok az internetbe"

Az apokalipszis helyett 2000-ben megérkezett hozzánk is végre az Internet egy Acorp külső 56k-s modemmel és egy MatávNet kezdőcsomaggal felvértezve. Önmagában ez nem sokat változtatott a játékbeszerzésen, talán jobban kitárult a világ, több információt lehetett találni a megjelenésekről. De az 5 kbit/sec még édeskevés volt az online játékhoz, videostreameléshez, vagy játék letöltéshez. Mégis annyira drága volt (csak éjszaka lehetett használni a percdíjak, illetve a telefonvonal foglaltsága miatt) hogy iskola után újságot kellett hordanom heti háromszor, hogy fedezni tudjam a havi 8500 Ft-os díját...

Annyira kedvet kaptam a munkához, hogy a következő nyarat végig dolgoztam, és sikerült az addigra kiszolgált Pentium I-es masinát egy új számítógépre lecserélnem, ami persze szupergyors volt: 700-as Duron, 256 MB RAM, GeForce 2 MX...és a nem elhanyagolható tényező: egy saját LG CD-író! Azt hiszem itt kezdődött a kánaán, innentől kezdve nem volt megállás. Pont ekkorra mérséklődtek az üres CD árak is, csupán 200 Ft-ba került így egy teljes játék. Megszerezni sem volt már olyan nehéz, mindig voltak források: kábelnetes haver FTP-vel, LAN Party, szomszéd srác, majd később fősuli kolesz...előbb-utóbb, de inkább előbb megszereztem bármit, amivel játszani szerettem volna. Volt e bűntudatom akkoriban, hogy nem eredeti játékokkal játszom? Ugyan már, ne vicceljünk! Hasonló volt a helyzet, mint korábban, mindenki ugyanígy csinálta, mondhatni ez volt a "természetes". Nagyon-nagyon ritkán vettem egy-egy eredeti játékot (Diablo 2, Warcraft 3, Half-Life 2), csak hogy ezzel is támogassam a kedvenc fejlesztőimet, de senki nem várhatta el reálisan, hogy csóró főiskolásként diákhitelből, illetve diákmunkákból eredeti videojátékokat fogok vásárolni...Örültem ha az összekuporgatott pénzecskémből bővíteni tudtam a RAM-ot, vagy lecserélni a videokártyát, esetleg beruházni egy nagyobb merevlemezbe.

2000-es évek második fele, avagy "Egy csomó más csodát is művelhetnék..."

A kétezres évek közepén elkezdődhetett a nagybetűs felnőtt élet, azonban továbbra is szembesültem a problémával, hogy a szerény jövedelmemből meglehetősen nehéz játékszoftverekre komolyabb összegeket fordítanom, akármennyire is szeretném. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy mennyire törtem magam, hiszen addigra már a szélessávú internet elterjedésével párhuzamosan megjelentek a torrentoldalak, pillanatok alatt le lehetett tölteni bármilyen játékot, anélkül, hogy egy forintot is ki kellett volna értük fizetni. Ekkortájt is becsúszott néha egy eredeti játék, leginkább többjátékos címek formájában, ezekre nem sajnáltam én sem azt a néhány ezer forintot, ha figyelembe vettem a velük eltöltött végtelen órák számát. Igen, rád nézek Counter Strike Source, vagy Call of Duty 2. Azonban továbbra is a kalózkodás maradt a fő tendencia, de még mindig nem voltam egyedül, a nálam jóval szerencsésebb anyagi helyzetben lévő ismerőseim is ilyen módon szerezték be a videojátékok nagy részét. Az évtized vége felé közeledve belefáradtam a számítógép állandó bővítgetésébe, egy hirtelen ötlettől vezérelve konzolra váltottam, a 2009-es évet már egy - természetesen flashelt - Xbox 360 társaságában indítottam. Hihetetlenül hangzik, de azokban az időkben néha a bolti megjelenés előtt hetekkel felkerültek a torrentoldalakra a megjelenések, sokszor megtörtént, hogy mire megjelentek az első kritikák, én már végigjátszottam a játékot. Fiatal felnőttként nem mondhatom, hogy erre különösebben büszke lettem volna, de annyi minden másra kellett költeni, hogy mindig akadt fontosabb helye is a pénznek a videojátékoknál. Továbbra se felejtsük el, hogy Kelet-Magyarországon vagyunk, ahol jövedelmi szempontból már akkor is óriási szakadék tátongott a régió és az ország nyugati része között, a fővárosról nem is beszélve.

Egy új világ

2013 volt a nagy vízválasztó az életemben, hosszú és kitartó küzdelem után az Xbox 360 és én is úgy éreztük, hogy itt lenne az ideje egy hatalmas ugrásnak, nincs értelme tovább húzni az elkerülhetetlent. Németországban kezdtünk új életet, a kezdeti nehéz időkben még hű társam maradt a jó öreg X-em is. Amint úgy nézett ki, hogy végre normális kerékvágásba kerül az életünk, a tisztességes fizetésből tudok áldozni hobbira is, akkor csatlakozott a családhoz egy PlayStation 4 játékkonzol. Kezdetben bizonytalan voltam, de pár hónap múlva már teljesen tisztán látszott, hogy amennyi játék érdekel, annak a megvétele egyáltalán nem terheli meg túlságosan a családi költségvetést. Azt a részét sajnáltam csak, hogy korábban, amíg nem kellett érte fizetnem, rengeteg olyan játékba is belenéztem, melyeknél már az első indítás előtt 99%-ban biztos voltam, hogy nem a zsánereim, csupán a kíváncsiság hajtott, hogy 1-2 óra erejéig belekukkantsak. Átestem jó párszor impulzusvásárlásokon, sok olyan játékot vettem, amelyekre nem jutott időm, és csak a backlogomat gazdagították, de idővel megtanultam kezelni a helyzetet. A negyedik X-hez közeledve (mindkét értelemben, de azért maradok a PlayStationnél...) megtanultam várni, hiszen annyi más bepótolhatatlan van az életben, nem érdemes pont a nagyon is bepótolható videojátékokért azokról lemaradni. Felfedeztem a valóban hatalmas használt piacot, megjelenés után néhány hónappal már fél-, harmadáron meg lehet venni minden játékot, elértem arra a szintre, hogy a sokszorosát meg tudnám vásárolni annak a videojátékmennyiségnek, mint amennyire ténylegesen időm jutna. Alkalmanként belefér néha egy gyűjtői változat, egy steelbook, egy artbook, egy soundtrack, egy figura vagy valami menő relikvia, amibe éppen beleszeretek, egyedül a hely szűkössége határol be. Azt hiszem az én esetemben elmondhatjuk, hogy amint reális lehetőségeim adódtak, "tolvajból" becsületes fogyasztóvá váltam, ehhez azonban gyökeresen meg kellett változnia az életkörülményeimnek.

Akkor és most

Visszatérve tehát a fő kérdéshez mennyire drága hobbi a videojáték? Ez egy összetett, szubjektív, és relatív kérdés. Kinek? Mikor? Hol? Mivel? Mennyi? Véleményem szerint, manapság egy megmosolyogtatóan szerény, de egy pofátlanul drága hobbi is lehet. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy mikor akarunk játszani egy adott címmel? Mert ha megjelenéskor akarjuk beszerezni nagy mennyiségben a kurrens címeket, akkor bizony mélyen zsebbe nyúlós a mutatvány. Ha hajlandók vagyunk várni néhány hónapot, esetleg 1 évet...és használtan, vagy a digitális áruházak leárazásainál csapunk le, akkor az eredeti teljes ár töredékért meg tudjuk kaparintani a kiszemeltjeinket. Ennél is tovább megyek: akiknek egyáltalán nem számít, mennyire új egy játék és akár több évet is tudunk várni, azok már tényleg potom pénzért tudják beszerezni azokat az említett forrásokból. Olyan korábban soha nem látott változások is történtek a játékiparban az elmúlt időszakban, amelyekről a 90-es években álmodni sem mertünk!

Elképzelhetetlen volt, hogy hozzáférünk egy több száz, friss megjelenéseket is tartalmazó videojáték előfizetéshez, melyet korlátlanul használhatunk - mindezt 2 mozijegy áráért havonta. Szia Microsoft Xbox GamePass!

Elképzelhetetlen volt, hogy valaki minden héten - ünnepi időszakban akár naponta - ingyen osztogat nekünk minőségi teljes játékokat, melyek jóval ismertebbek és frissebbek a korábban játékmagazinokhoz mellékelt - pénzért kapott - címeknél. Szia Epic Game Store! (Meg persze néha Steam, GOG, UPlay, Origin és rokonságod!)

Elképzelhetetlen volt, hogy színvonalas, élvezetes, első osztályú multiplayer játékokkal szórakozhatunk akár több ezer órán át a barátainkkal, anélkül, hogy egy fillért is kiadnánk. Szia Fortnite, Apex, World of Tanks, LoL, DOTA, Hearthstone és ezer másik Free 2 Play tesód!

Az eszközök beszerzése is egy teljesen más szintű anyagi terhet jelentett a 90-es években. Az első Pentium I-es PC-nket 1997 őszén vásárolták számunkra szüleink, 200 000 Ft-ba került a konfiguráció monitorral, perifériákkal kompletten. Ez 1997-ben 5 havi magyar átlagfizetésnek felelt meg, ami ma 1 300 000 Ft-ot tenne ki, inflációval számolva 600 000 Ft lenne ennek a számítógépnek a mai ára.

Ez a konfiguráció - világviszonylatban - közel sem számított egy hardcore gamer gépnek, mely a német GameStar szerint az akkoriban pont így nézett ki: Pentium II 333 MHz, 64 MB SDRAM, nVidia Riva 128 4 MB SGRAM + Voodoo I 4 MB EDORAM. Ára 7000 DM (Német Márka) volt, ami Magyarországon 800 000 Ft-ot, azaz 20 havi átlagkeresetet jelentett. Ez ma meghaladná az 5 millió Ft-ot, de csak inflációval számolva is 2 és fél misit kellene leszurkolni érte. Nagy valószínűséggel a kereslet határozott hiánya miatt nem hirdettek egy ilyen "játékszert" a videojáték magazinokban, 8 évvel a rendszerváltás után... Ezekhez a számokhoz képest azt hiszem nem nehéz megállapítani, hogy a mai Magyarországon sem jelent már megvalósíthatatlan terhet egy számítógép vásárlása.

Volt a 90-es évek első felében egy akkor már meglehetősen elavultnak számító és eléggé leharcolt állapotú Commodore plus/4 számítógépünk is, bár hozzáértés és segítség hiányában nem sok mindent tudtam vele még gyermekként kezdeni. De azt hiszem szerencsés gyermekkorom volt, egyik évben egy Nintendó várt a karácsonyfa alatt. Jónéhány évvel később tudtam csak meg, hogy természetesen nem egy Nintendo játékkonzolt kaptam, hanem egy kínai NES/Famicom klón volt, amihez az akkori KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) piacon évente 1-2 alkalommal még "sárgakazis" játékot is ki tudtam hízelegni édesanyámtól. Ekkortájt még nem volt előrendelés, katalógus, ami azt illeti nem volt semmiféle szisztéma, vagy rendezettség a szoftverek között, azokból tudtam választani, amelyek abban a pillanatban éppen elérhetőek voltak a derék kínai kereskedőnél. Ezért nem felejtem el soha azt a napot, amikor a sok "50 in 1" meg "5000 in 1" játék között turkálva a kezembe akadt az általam akkor ismert univerzum legcsodálatosabb játéka, melyet néhány kör erejéig sikerült már kipróbálnom az iskolához közeli Rózsakert Presszóban is néhány 10 forintos érmét beáldozva, de legvadabb álmaimban sem mertem elképzelni, hogy ezt meg is lehet venni az én "Nintendómra" is. Szegény anyukám nem értette, miért azért epekedem annyira, hiszen azon csak egyetlen játék van, másokon meg több ezer. Ez volt a Mortal Kombat. Kisebb oltárféleséget is készítettem otthon neki, hogy mindig rá tudjak pislantani a "kazettára", ha épp nincs a gépben, bár így jobban belegondolva csak azért vettem ki néha, hogy gyönyörködhessek a színes logóban. Miután felismertem, hogy ezután már nincs értelme más játékokkal játszani, szétszedtem a cartridge-et, majd a konzolt is és kicseréltem a konzol beépített cartridge-ét a Mortal Kombatéra, így mindig az indult automatikusan, ha bekapcsoltam, tehát elég korán belecsaptam a moddolásba. Ez volt az egyetlen kapcsolatom hosszú ideig a konzolokkal, párszor játszottam az egyik osztálytársamnál egy PlayStationön a Mortal Kombat Trilogyval, de rajta kívül nem ismertem senkit, aki rendelkezett volna bármilyen konzolféleséggel, feltételezhetően az eszközök és az eredeti játékok magas árszínvonala tartotta távol ezt a fajta szórakozási lehetőséget a szélesebb közönségtől. A 2000-es években is megmaradt ez a helyzet, egy-két LAN partin előfordult mutatóba PlayStation 2 a verekedős játékok miatt, de például Xbox-ot (a legelsőt, amit ma Classicnak nevezünk) jócskán az Xbox 360 megjelenése után láttam először élőben, eredeti Nintendo konzolokat (GameBoy, SNES, N64, GameCube) meg már csak a németországi bolhapiacokon. Ehhez képest ma - főleg így a generáció végén - már nem jelent különösebb nehézséget egy játékkonzol beszerzése: egy heti átlagfizetésből vásárolhatunk akár új készüléket is. Szerencsére ezt sokan meg is teszik, negyedszázad elteltével a magyar családok életének is szerves részei lehetnek a "nintendók".

Ne feledkezzünk meg a hordozható gépekről sem: egy okostelefonban vagy tabletben is komoly játékpotenciál lakozik, ezeket aztán már tényleg mogyoróért megkapjuk, és minden háztartásban megtalálhatóak. A 90-es években be kellett érnem a klasszikus Tetris-el, illetve előtte volt egy Game & Watch klónom, amit mi csak kvarcjátéknak hívtunk. Egy évtizeddel ezelőtt majdnem leesett az állam, amikor először tapasztaltam meg, milyen érzés egy stratégiai játékkal játszani az első iPaden, a mai gyerekeknek meg annyira természetes otthon egy tablet, mint nekünk volt a televízió a 80-as években.

Konklúzió

Elkalandoztam hosszasan a múltban, de közben továbbra sem tudom megválaszolni a kérdést: drága hobbi e a videojáték? Az biztos, hogy a 90-es évek óta nagyságrendekkel hozzáférhetőbbek lettek a videojátékra alkalmas eszközök Magyarországon is, illetve természetesen történt valamiféle felzárkózás a jövedelmek terén is a fejlett országokhoz. De sajnos még mindig elképesztő szakadék tátong Európában a nyugati és keleti országok között a jövedelmek és az életszínvonal tekintetében.

Mivel én már nyolc éve kivándoroltam, egyre nehezebb megítélnem az otthoni helyzetet, illetve csak tippelni tudnék, mi lett volna, ha ... maradok: minden bizonnyal ugyanúgy elképzelhetetlen lenne számomra 30 000 Ft-ot kifizetni megjelenéskor egy videojátékért, mint ahogyan az volt a 90-es években is. Valószínűleg a virágboltban keresném továbbra is az új illatokat, esetleg GamePass-ban keresnék vigaszt, vagy néhány kedvencemet meg is vásárolnám sok-sok év elteltével egy hatalmas leárazásban. Ez viszont csak én lennék egy párhuzamos univerzumból, biztos van az éremnek másik oldala is, sokan besétálnak egy videojáték üzletbe, vagy a Playstation Store-ba és lazán otthagynak egy-egy alkalommal 100+ ezer Ft-ot.

Nagyon sok féle hobbija lehet az embernek: kerékpározás, drónozás, gitár, olvasás, ejtőernyőzés, sörfőzés, snowboard, horgászat, képregények, íjászat, motorozás, testépítés...és mindenki a saját lehetőségeihez mérten kell, hogy megtalálja ezekben az örömét. Nem csak a videojátékok, hanem elég sok hobbi olyan, hogy bele lehet önteni a világ minden pénzét is, de akkor is remek kikapcsolódás, ha jóval kevesebbel kell beérned. Nem muszáj jachtot bérelned kólával és eszkorttal az Adrián, legurulhattok a haverokkal az öreg Astrával is, aludhattok sátorban, de attól még ugyanakkora öröm lesz csobbanni a tengerben. Beérheted a natúr konditerem bérlettel is minden hónapban, de hazavihetsz extraként egy szekérnyi táplálékkiegészítőt is. Nem muszáj RTX3090-es videokártyán játszanod a Red Dead Redemption 2-vel, mert közel azonos élményt kínál egy tizedannyiba kerülő konzolon is.

A jelenlegi élethelyzetemben nem találom drága hobbinak a videojátékokat, de tisztában vagyok azzal is, hogy ez nem mindenki számára ugyanilyen könnyen kijelenthető. Ha néha kapok is egy kis élcelődést, szerencsére most már bátran visszavághatok bármikor, hogy az egész hobbim összességében kevesebbe kerül, mint egy dohányosnak a napi egy doboz cigaretta.

Ti hogy vagytok ezzel a kérdéssel? Ki mennyire érzi a videojátékokat költséges vagy megfizethető hobbinak? Kíváncsi lennék a ti véleményetekre is!

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxkaXYgY2xhc3M9XCItLWJuci17e2lkfX1cIj5cbjxhIGhyZWY9XCJ7e3VybH19XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwie3twYXRofX1wYXRyZW9uLW1wdS1iaWcucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDo2MDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cblxuPHN0eWxlPlxuLi0tbXB1LXt7aWR9fSwgLi0tYm5yLXt7aWR9fXtkaXNwbGF5Om5vbmV9XG4ubGFyZ2U+Li0tYm5yLXt7aWR9fSwgLm1lZGl1bT4uLS1ibnIte3tpZH19e2Rpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuLnNtYWxsPi4tLW1wdS17e2lkfX17IGRpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuPFwvc3R5bGU+IiwiaW1hZ2VzIjpbIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMHpcL3BhdHJlb24tbXB1LWJpZy5wbmciLCJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC9wYXRyZW9uLW1wdS5wbmciXSwidXJsIjoiaHR0cHM6XC9cL3d3dy5nYW1lcjM2NS5odVwvYXJ0aWNsZVwvcGF0cmVvbiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC8iLCJpZCI6MzV9
eyJodG1sIjoiPGlmcmFtZSBmcmFtZUJvcmRlcj0wIHNyYz1cImh0dHBzOlwvXC94Ym94MzY1Lmh1XC9iYW5uZXJcIiB3aWR0aD1cIjMwMFwiIGhlaWdodD1cIjIwMFwiPjxcL2lmcmFtZT5cbiIsImltYWdlcyI6W10sInVybCI6IiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB5XC8iLCJpZCI6MzR9

CHASE
Top 15 FIFA

1 napja

Necroman Mk2
Majd nálatok

4 napja
5

p34c3
PlayStation VR2: Valós halál?

4 napja
3

drag
2023 legjobb filmjei - szerintem

9 napja
8

Necroman Mk2
Flashpoint Archive bemutató

2024.02.25.

Malleus
Mists Beyond the Mountains

2024.02.17.

p34c3
Red Dead Redemption dedikálás

2024.02.15.
2

Necroman Mk2
Barbie Fashion Designer

2024.01.11.
3

liquid
Wonka

2024.01.07.
10

p34c3
Marvel's Spider-Man 2 ajánló

2024.01.04.
11

mcmacko
Pecker - egyem a pöckölőjét

2024.01.02.
3

Burzum
Kísértethajó

2024.01.01.
4

CHASE
Kedvenc soundtrackek

2023.12.31.
1

Necroman Mk2
2023. év dala

2023.12.31.
3

Burzum
"A legjobb lehetett volna!"

2023.12.24.
32

p34c3
Globular Cluster CMP2 PS VR2-höz

2023.12.24.

liquid
Az univerzum urai

2023.12.17.
3

liquid
Minden idők legjobb trailere?

2023.12.05.
10

p34c3
Én kicsi gamer sarkom

2023.11.22.
34

p34c3
Negyven2

2023.11.14.
26

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvcGF0cmVvbi1tcHUucG5nIl0sInVybCI6Imh0dHBzOlwvXC93d3cuZ2FtZXIzNjUuaHVcL2FydGljbGVcL3BhdHJlb24iLCJwYXRoIjoiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvIiwiaWQiOjM2fQ==