Az északi mitológiák hálás témának számítanak mesékben és videojátékokban egyaránt. Mindegy, hogy kelta vagy akár skandináv meséről legyen szó, a számunkra szokatlan fantáziavilágot különösen szívesen fogadja be elménk, pláne, ha az alapanyag megfelelő igényességi mércét lő be.
Márpedig a Röki ezt teszi. Vega korábbi tesztjében már egyszer körbejárta a Polygon Treehouse játékát, ami menet közben többszörös The Game Awards 2020 és BAFTA jelölést is összeszedett, emellett a DevGammnál és az Aggie Awardson a jelöléseit nyertes pozícióvá tudta váltani. Most a frissen megjelent Xbox Series és PS5 változatok szempontjából tértünk vissza Tove és Lars kalandjához.

Az Xbox Series változat legfőbb erénye, hogy alig tölt valamit (Helló, SSD!), és a képe is fantasztikus. Külső szemlélő simán hiheti azt erre a rajzfilmes-recementes képi világra, hogy már tényleg egy élő mesét nézünk, holott csak a Unity motor parádézik egy kivételesen tehetséges alkotóbrigád keze alatt. A kép elvileg 4K, a képfrissítés pedig 60 FPS - de én szívesen fogadom a jól működő Quick Resume intézményét is. További extrák nem nagyon vannak - és furcsa, hogy next-gen exkluzív a játék. A cikkírónak dobozos Switch változata is van a polcán a Polygon Treehouse játékából - nyilván nem a kraft hiánya miatt nem portolták a régebbi gépekre a játékot.

Bár a fabulák általában kényeztetik a lelket, itt a sztori és a narratíva elég darkos - annak ellenére, hogy a játékban szinte végig süt a nap és szikrázik a hó. Bár gyerekesnek tűnhet a Röki, én sem ajánlanám kisebbeknek a sok finoman ijesztős részlet miatt. Vártam a next-gen kiadáshoz egy prezentációt feldobó szinkront, vagy esetleg a gyorsabb töltések mellé azonnali screen-váltást, de sajnos ezek sem álltak még össze. Valószínű már nem is fognak, a játék így megy tovább a jövőbe.
Ezek az apróságok sem mentik meg a Rökit attól, hogy az utóbbi évek egyik kedvenc kalandjátékává váljon a szememben. Maga a játékmenet hihetetlenül áramvonalas és jól kifundált. A megoldások a régi Goblins sorozatot, a Kyrandiát és sok más ősi kedvencet idéztek meg a szemem előtt, de a régi pécés kalandok darabossága nélkül. Egyeszerűen jó és jutalmazó a Rökiben haladni - pont annyira nehéz, hogy lekössön, és pont annyira könnyű, hogy egy fáradt nap végén is kedvem legyen leülni elé. Mivel én 2021-ben találkoztam vele először, garantált helyet foglalt el az idei toplistámon.