Hollowbody - a konzolos változatokTeszt

A cikk elején ajánlom szeretettel Klárink tesztjét a PC kiadásról, amelyet ide kattintva olvashattok el.

Már az intro mutatja, hogy egy igen egyedi nézőpont és tartalmas művészi leképezés az amit kapunk Nath-től: egy kietlen tengerparton járunk, ahol szkafanderes csókák vizsgálnak (és találnak) valamit. Előreszaladunk az időben, Mica az eltűnt párja keresésére indul egy karantén alá zárt cyberpunk metropoliszba, amolyan dögös Blade Runner módjára, egy spinner-szerű járgánnyal, zuhogó esőben, a távoli megastruktúrák által csipkézett horizontot kémlelve...

Odalent persze minden megváltozik, és a felderítés hamar Silent Hill-szerű labirintusokban folytatódik. Lakóház, park, metróalagút, saját térképekkel, oda-vissza történő caplatással, apró titkokkal. Ezek adják a Hollowbody élmény jelentős részét. Na meg persze a sötét atmoszféra és az ondormányos ellenfelek is ott táncolnak az ember csigolyáin. A Hollowbody nem nehéz kihívását tekintve, de rád nehezedik a hangulatát tekintve. Ugyanakkor fenemód jól is csúszik, egy-két apró kameranézet-furcsaságot leszámítva szinte folyamatosan az az érzése az embernek, hogy egy jól súlyozott játékkal nyomul. Aminek karakterében persze ott van a régies animáció, a kicsit darabos háttér-rendezés, de minden összeáll, ha ezeket el tudjuk engedni.

A játék grafikája is kicsit olyan, mintha egy PS2-es játékot húznánk fel új textúrákkal és modern shaderekkel. Mindez kifejezetten jól mutat nagytévén is. Nincs pixelharc a textúrákon, nincsenek recegő-röcögő erőltetett retro-effektek, minden tip-top, a fényeléstől a tapétákig. Csak mégis úgy van összeállítva az egész, hogy régiesnek tűnjön a dolog. A szinkron is tetszett, a karakterek végig dumálnak, és könnyített mód is van azok számára, akik a sztoriért érkeznek.

A Hollowbody nem túl hosszú, de pont pariban van az árával, és gondolom, ha a cikkben idáig eljutottál, akkor te is azt keresed egy ilyesfajta játékban, amit a bevezető és a képek alapján vársz. Egy korrekt, itt-ott a letűnt korok rozsdáitól célzottan csikorgó, de összességében egy élményszerű Silent Hill variánst, ami közelebb áll a kétezres évek elején átélt játékélményhez, mint ahhoz, amit a mostani modernkori SH címek kínálnak.