HollowbodyTeszt

A készítője, Nathan Hamley által tech noir túlélő horrorként leírt Hollowbody nem titkoltan a hatodik konzolgeneráció olyan legismertebb tank irányítású túlélő- és lélektani horrorjait eleveníti fel, mint a klasszikus Silent Hill és Resident Evil játékok, de a főhősnő külseje a Dino Crisist is eszünkbe juttathatja. Nathan nagy Silent Hill rajongó, így második, ezúttal külső nézetes saját játékát a ködös városban játszódó sorozat előtti tisztelgésnek szánta, de a letagadhatatlan párhuzamokon túl azért a saját stílusát és ötleteit is beleszőtte.

A disztópikus közeljövőben játszódó Hollowbody főszereplője egy Mica nevű, illegális szállítóként dolgozó fiatal nő, aki 12 napja eltűnt párja megmentésére indul egy meg nem nevezett és egy ismeretlen katasztrófa után régóta elhagyatottan álló, falakkal körbevett angol városba. Az eleve kockázatos mentőakció pechesen indul, Mica repülő járgánya ugyanis lezuhan a viharban, és a rádiókapcsolat is megszakad az őt segítő barátjával, így magára utalva kezdi meg a keresést a régóta lezárt szellemváros romjai közt, miközben a hazajutást is meg kell oldania. Első útja a nyomasztóan kihalt esős utcákon át egy játszótérre, majd egy lakóházba vezet, amelynek láttán lehetetlen nem a Silent Hill 2 elejére gondolni, de a későbbi helyszínek mindegyike, például a templom, vagy a metróállomás is klasszikus horror környezet.

A többszintes tömbház, az egykor ott élők maradványai és a fejtörőkhöz szükséges használati tárgyaik, vagy a mentési pontként funkcionáló vezetékes telefonok is a klasszikus Resi-Silent Hill játékmenetet idézik. A részben fix kameranézet és a némileg modernizált irányítás is egészen hasonló (puristák bekapcsolhatják a klasszikus tank irányítást is), a tárgymenübe pedig a pisztoly és az ismerős „gyógyspray” mellé idővel bekerül a puska és több közelharci fegyver is – utóbbiak nagy örömömre sosem törnek el. A viszonylag egyszerű feladványokhoz szükséges cuccok némelyike kombinálható, az egyik egy egészen egyértelmű utalás a Resi 2-re, és van egy speckó futurisztikus kütyünk is, amivel kósza rádióhullámokra hangolódva néhol múltbéli párbeszédeket hallgathatunk meg, amelyekből apránként felsejlenek a közelmúlt tragikus eseményei. A ránk törő szörnyszülöttek is alighanem a történtek következményei, de bevallom, nekem ezúttal sem igazán állt össze, mi történt pontosan.

Figyelembe véve, hogy egyetlen ember készítette, beleértve a kódolástól a művészeti irányon át a zenéig mindent (még a szinkronizálásba is beszállt pár mellékszerep erejéig), szerintem a Hollowbody egy elképesztő teljesítmény. Természetesen nem hibátlan, de az elsőre 5-6 órás, egyszerre nosztalgikus és bizonyos dolgokban mégis kellemesen modern, látvány, hangok és játékmenet terén is egységes játék végigjátszása során elképesztően jól szórakoztam. Ellenfélből úgy 3 féle van, a külső helyszíneken néhol kicsit sivár a terep és láthatatlan falak állják az utunkat, de a fináléban van egy rém egyszerű és kiszámítható, mégis egész szórakoztató boss harc, kapunk többféle befejezést és megnyitható extrákat, a hangulat pedig végig fenomenális.

Az alaposan kidolgozott, világépítéshez is nagyban hozzájáruló helyszínek és a szellemes műfaji kikacsintások mellett a Hollowbody a maximumra tekert nosztalgia ellenére is frissnek hat részben az eredeti PS2 grafikánál élesebb látványnak, részben pedig a tech noir elemeknek köszönhetően. Mica hol vezetékes telefonon csacsog egy titokzatos illetővel, hol a múltra hangolódik a csodarádiójával, hol pedig szintén valami retrofuturisztikus kütyü segítségével megállapítja, hogy egy-egy holttest ki volt, mivel foglalkozott, és mi okozta a halálát. A harcok pont úgy működnek, mint régen, vagyis nem dúskálunk a lőszerben, de sokszor el lehet futni az ellenfelek mellett, ha pedig mindenből kifogynánk, a közelharci fegyverek meglepően jól muzsikálnak, különösen a gitár (ba dum tss). A közepes nehézségi szint a műfaj rajongóinak nem okoz kihívást, de New Game+ban emelhetjük a tétet, valamint elszórakozhatunk olyan újrajátszhatóságot növelő dolgokkal is, mint a megnyitható belső nézet.