Amilyen gyakori az északi mitológia alapul vétele a videojátékok világában, annyira ritka, hogy a fejlesztők egy lépéssel hátrábbról indulva a jóval kevésbé közismert skandináv mesevilágot használják fel egy-egy játék forrásaként. A Röki pontosan ezt teszi, Freyja és Loki helyett a trollokat, nokkeneket, háznyi méretű medvéket és farkasokat helyezve a történet középpontjába. És hogy meglegyen a megfelelő kapcsolat a való világgal is, egy szomorú hétköznapi problémával köti össze a valódi és a fantáziavilágot, a főszereplő tizenéves Tove ugyanis apjával és öccsével él a nagy északi havas rengetegben, ahol édesanyja halálával mindhárman kissé máshogy próbálnak megbirkózni. Aztán egy napon egy hatalmas sötét lény támadja meg a házukat, a gyerekek menekülni kényszerülnek és a család háromfelé szakad. Míg Lars, a kisebbik fiú történetét időről-időre átvezető jelenetekből ismerhetjük meg, addig Tove egy varázslatos világba csöppenve ered testvére nyomába: számtalan mesebeli teremtménnyel találkozva próbálja felkutatni az őrzőket, akiknek a segítséget szeretné elnyerni útja során.

A Röki egy teljesen klasszikus point & click kalandjáték (aminek az irányítása techniakilag minden, csak nem point & click, de ez egy másik kérdés). Tárgyakat kell megtalálni, a megfelelőket speciálisan használni, az útba eső karakterekkel pedig el kell beszélgetni, majd segíteni nekik a viszonzásra várva. Eközben a karaktert közvetlenül irányítjuk, ami egeret és billentyűzetet használva felér egy kisebb katasztrófával (még a menükben lapozgatni is nehézkes), szóval az is váltson kontrollerre, aki esetleg nem szereti. Kár ezért, rengeteg példa van, hogy egy ilyen típusú játékban mindkét irányítási módot kielégítően meg tudták oldani. Persze ez csupán apró kényelmetlenség, mert a játék audiovizuális oldala tényleg percek alatt képes beszippantani bárkit. Nem csak arról van szó, hogy minden képernyőre, minden kis apró vagy annál hatalmasabb részletre öröm ránézni, hanem arról is, hogy az egységes külső egyben kimondottan egyedi is. Adott egy fehér szín dominálta, havas mesevilág, amiben mégis minden egyes képernyő azonnal felismerhető és megszerethető. Külön dicséret illeti a hangdizájner munkáját is, fák közötti szél zúgása, a kicsi harangok apró melódiája és a hó ropogása soha nem válik tolakodóvá, de nagyban hozzájárul ahhoz, hogy közel kerüljön hozzánk a felfedezendő világ. Igényesség szempontjából tapasztaltabb fejlesztőket is megszégyenít a Polygon Treehouse produkciója, pont ezért volt óriási csalódás számomra, hogy kimaradtak a voiceoverek, csak nevetések és egy-egy visszatérő szó fejezi ki a beszélők érzelmeit. Nagy kár ezért, mert egy-egy jól megválasztott hanggal nem csak a főszereplőt hozhatták volna sokkal közelebb a játékoshoz, hanem az egyébként rendkívül ötletes és jól felépített szörnyetegeket is egy plusz réteggel láthatták volna el.

A történet végig jól egyensúlyoz a komoly témák (Tove a családjával, különösen elvesztett édesanyjával kapcsolatos érzelmei, gondolatai és emlékei), valamint a fantasztikus jelenetek között, így az összkép egy olyan könnyed, felnőtteknek szánt gyerekmese lesz, ami azokat a játékosokat egészen biztosan nem fogja fél órára sem lekötni, akik az ilyen témákra nem érzékenyek. Bármennyire is érdekes a múlt és jelen, valamint a valós- és mesevilág összekötése, ha melléjük tesszük a feladványokat, már más lesz a kép.

A Röki mindenképpen a könnyebb kalandjátékok közé tartozik, alapos körbenézéssel szinte lehetetlen elakadni (de soha, egy pillanatra sem lesz belőle sétaszim, ha valaki ettől tartana). Idővel kicsit nehezedik, a második fejezet közepe után kimondottan agybizsergető is tud lenni (ekkor már hat-nyolc órája benne járunk a történetben), de nem kell minden tárgyat mindennel összepróbálni, nagyjából teljesen logikusan van felépítve minden feladvány és tíz-tizenöt tárgynál több soha nincs nálunk egyszerre. Ugyanakkor időről időre látogatást teszünk az emlékeink között és ezek a jelenetek bár dramaturgiai szempontból indokoltak, mindig inkább csak túl akarunk lenni rajtuk, mert a feladványok ezekben nem annyira erősek, a színvonal erősen ingadozik. Aztán a harmadik, utolsó fejezetre meglépték azt, ami a nyolcvanas évek második fele óta minden igazi kalandjátékos szíve csücske, hogy több karaktert irányítva kell előrehaladni és kombinálni - tíz óra után ez végképp érdekes (de kellemes) váltás.

A Röki még az elmúlt évek kalandjátékai közül sem tartozik a legnehezebbek közé, nem is ebben fogod megtalálni a legjobb feladványokat, de még a története sem kiemelkedő. Ugyanakkor rendkívül tartalmas, és végig jelen lévő meseszerű hangulata miatt még kiemelkedő elemeket is fel tud mutatni. Az egyetlen igazán komoly probléma a feladványok egyenetlen minősége, vannak felejthetetlen fél órák, hogy ezeket kicsit koncepciótlan, nem nehéz, de annál hosszabb jelenetek váltsák fel. Az egy nagyon becsülendő hozzáállás, hogy a készítők be merték vállalni az emberi tragédiák és a tündérmesék összefonását, ez a két elem ritkán fér meg egymás mellett. Azt ugyanakkor nem tudom, hogy a humorra vagy a még ennél is komolyabb témákra évtizedek során ráállt, már így is kisszámú kalandjátékos rajongói réteg mennyire lesz vevő a fenti megközelítésre, mert pont ez utóbbi motívumokban ég takaréklángon a Röki. Kicsit több és mélyebb párbeszéddel talán még jobb lett volna, de szerencsére így is vannak emlékezetes pillanatai Egy valamiben biztos vagyok, ettől a stúdiótól én még szeretnék látni második játékot is, mert ott van bennük a szikra.

7/10

***Röki | Platform: PC (tesztelt), Switch

Kiadó: united Label, CI Games | Fejlesztő: Polygon Treehouse | Megjelenés: 2020.07.23.***