Moses & Plato: Last Train to ClawvilleTeszt

A Moses & Plato: Last Train to Clawville a hazai fejlesztésű Chicken Police játékok egy mellékvágánya, az azokban felépített, antropomorf állatok lakta világot építi tovább, és Agatha Christie talán legismertebb regényét, a Gyilkosság az Orient Expresszent idézi meg. Adott egy tucat egyszerre sztereotip és karikatúraszerű, ugyanakkor állati izgalmas szereplő, akik össze vannak zárva egy luxusvonaton. A színes összetételű társaságban van arisztokrata, nagykövet, híres színész, ex-kalóz, és persze a két címszereplő detektív, akik szerepe ennek a rendkívül titkos és szimbolikus diplomáciai útnak a biztosítása. A Clawville Express a Vadon két nagyhatalmát, a nagymacskák uralta fagyos és zsarnoki Stovoniát köti össze az állatok közti békés együttélést hirdető Clawville-lel, és a fedélzeten utazik Stovonia, valamint az általuk korábban borzalmas szenvedéseknek kitett Torogo nagykövete is. Az út legelső éjjelén gyilkosság történik, az első számú gyanúsított pedig nem más, mint a gyilkos fegyvert szorongató Moses detektív, akinek fogalma sincs, hogy került az áldozat szobájába. A vonat nem vár, az óra ketyeg, és a tét pedig nem kisebb, mint egy egész világot háborúba taszító diplomáciai katasztrófa elhárítása. Erre szokás mondani, hogy innen szép nyerni.

A játékmenet nagy részében nyomokat gyűjtünk, amely elsődleges módja a beszélgetés, valamint a Moses verbális képességeit kiegészítő kifinomult érzékszervei (hallás, látás, szaglás) használata. Egy-egy különleges illatra, vagy akár beszélgetőpartnerünk egyenetlen szívverésére külön rákérdezhetünk, alkalmanként pedig fontosnak tűnő tárgyakat is az orruk alá dughatunk. Számomra ezúttal is a roppant szórakoztató szereplőgárda vitte el a showt, amelynek tagjai szinte kivétel nélkül gyanúsak, és az elképesztően jól megírt dumájuk élvezetét tovább fokozta az őket életre keltő szinkronszínészek játéka. Nem kérdés, hogy itt mindenki remekül szórakozott felvétel közben, de hát ki ne akarná a CV-jébe beírni a francia akcentussal beszélő pók kalauz, vagy az idegbeteg és fegyvermániás manul detektív szerepet? A Chicken Police – Into the Hive-ban bemutatkozott Moses és Plato párosát legalább annyira megszerettem, mint a felvágott csőrű kakasokat, és borzasztóan örültem minden visszatérő szereplőnek, vagy Chicken Police-ra tett utalásnak is.

Nem előfeltétel a Wild Gentlemen ugyanebben az univerzumban játszódó előző játékainak az ismerete, de mégis, azok ismeretében még inkább lázba hozott, hogy kaptunk egy-egy röpke betekintést a Vadon olyan korábban csak említett országaiba, mint a madarak lakta Avirya, vagy a vízalatti Nauticaa, amelyeken a fő helyszínt adó expresszvonat áthalad. A kocsik és kabinok kidolgozottsága is példás, de tetszett az általunk irányított Moses gondolatkertje is, ahol a gondosan eltárolt ismereteink gyűlnek. A játék egy érdekes mechanikája, hogy sokszor két történetet továbbgördítő esemény között csak adott számú cselekvésre van lehetőségünk, mert például nincs időnk mindenkivel külön-külön beszélni, amely az újrajátszhatóságot növeli. Időnként egy-egy állatot kihallgatásnak is alávethetünk, amely során a korábbi ismereteinkre hagyatkozva szembesíthetjük őket hazugságokkal, ezzel több információt kihúzva belőlük. Bevallom, ezekre én néha abszolút nem éreztem rá, de legalább akárhányszor újrapróbálhatóak, és a Silent Hill f-hez hasonlóan itt is van egy titokdoboz, ami eléggé kifogott rajtam, de a többi fejtörőt és minijátékot alapvetően élveztem. A Platót beöltöztetőset különösen!

Noha a Moses & Plato képi világa jóval színesebb a leginkább fekete-fehérben ütő Chicken Police kalandokénál és a fényképes technikát egy hasonlóan stílusos, mégis kevésbé groteszk rajzfilmes megjelenítésre cserélték, szó sincs arról, hogy a történet kevésbé sötét fordulatokat tartalmazna. Az előző játékok fanyar humorát és szóvicceit most is élvezhetjük, ahogy ezúttal is kapunk váratlanul mély beszélgetéseket a legkülönbözőbb témákban, ám minden látszólagos párhuzam a valósággal természetesen a véletlen műve. Egészen biztos vagyok benne, hogy némelyik fantasztikusan megírt eszmefuttatásból mi magyarok olyan jelentéstöbbletet, vagy utalást is kihallhatunk, amit mások nem, miközben a felszínen ez egy viszonylag egyszerűen felépített és világosan tagolt whodunit (ki tette?) történet. A körülbelül 8 órás kaland-visual novel egyveleg egészen magával ragadott és a fináléig megtippelni sem tudtam a gyilkos kilétét.

A tény, hogy az egyik főszereplő egy MANUL, már önmagában eladta nekem a játékot, de hogy a záró képsorok előtti bölcsességét is visszhangozzam, komolyan úgy érzem, hogy a végigjátszása után egy kicsit több lettem. A Moses & Plato: Last Train to Clawville-től pontosan azt kaptam, amit a Vadon korábbi címei alapján vártam: egy meglepetésekkel teli, szórakoztató történetet, remekül megírt karaktereket és párbeszédeket, fantasztikus szinkronokat, kellemes zenei aláfestést, és persze az elmaradhatatlan fanyar humort és keserédes befejezést. Őszintén remélem, hogy a róka-macska párossal is felgöngyölíthetek még egy-két hasonlóan rejtélyes ügyet.

Moses & Plato: Last Train to Clawville | PLATFORM PC | KIADÓ Toge Productions | FEJLESZTŐ The Wild Gentlemen | MEGJELENÉS 2026. április 14. | ÁR 16 EUR