"Forró nyomon" rovatunkban olyan játékokról írunk, amelyeket már teszteltünk, de valamilyen apropóból visszatértünk hozzájuk. Esetleg még nem jelentek meg, vagy épp aktuálisan fontosnak érezzük, hogy foglalkozzunk velük. Aktuális kiszemeltünk a Blasphemous Switch változata.
Van a Blasphemous-nak egy igen ütős koncepciója. Metroidvania akar ő lenni, amolyan Soulslike-közelharcos megközelítéssel, és bitang durva pixelgrafikával, amit Goya ihletett. Már-már betegesen vonzó az a látvány, amit a készítők összeraktak mögé, az egész csomag pedig csak úgy üvölt egy Switch változatért. Épp ezen a platformon ismerkedek a játékkal, és szerintem érdemes visszatérni, és beszélni egy kicsit még erről a nem mindennapi darabról.
Első és legfontosabb, a játékmenet. Szerintem a Blasphemousnem annyira jó játék, mint amennyire szeretne lenni - hiányzik belőle az az óramű-precizitás és pontosság, amivel az igazán jó metroidvaniak felépülnek. Szórakoztató és kihívást is tartogat - de a műfajnak inkább a felső középmezőnyébe tartozik, mint a legmagasabb ligáiba. Egyet is értek Ákosunk korábbi tesztjével, de van egy másik megközelítés, ami mindenképp relevanciát ad a Blasphemous felszínen maradásának.
Ez az aspektus pedig a szakrális dolgok újszerű ábrázolása, a vizuális megjelenítés bátor mivolta. Az ember már-már kellemetlenül érzi magát, annyira tökönrúgós, tabudöntögető képekkel kommunikál a játék. Nyilván nem direkte arcunkba küldött, Ghost-szerű anti-katolikus képet kapunk, de szinte mindenhol érződik, hogy valahol ebből gyökerezik a mondanivaló. Nem vagyok művtöris, de bizonyára azért sok szimbólum megjelent korábbi Goya anyagokban is, ám ha valaki érzékeny az ilyesmire, annak számára urambocsá' taszító is lehet a Blasphemous képi nyelvezete.
Mivel én most kezdtem bele a kalandba, a friss Switch telepítés mindjárt meg is lepett egy akkora sor patch-note-al, ami még az Early Access játékoknál sem jellemző, nem hogy egy már kiforrott 1.0 kiadásnál. Rettentő sok mindent finomhangoltak az alapjátékhoz képest, és az sem egy elhanyagolható dolog, hogy a hordozható Nintendo-n szépen, patent módon fut a játék. Apropó, a napokban jelent meg a Deluxe Kiadás - ehhez a teljes játék mellett matricák, poszter, digitális képregény, artbook, soundtrack és két skin is jár. Ha még nem vágtál bele a játékba, de fejben már a backlog polcra helyezted, talán most jött el az idő, hogy te is forró nyomra lépj Cvstodia kíméletlen vidékein.