Mikor Clinton beül a Lincolnba

Az utóbbi különösen igaz ránk magyarokra, hiszen a felmérések szerint az ország lakosságának közel kétharmada egyetlen idegen nyelven sem beszél - szemben a fordított EU-s átlaggal - amivel ebben is a sereghajtók közé tartozunk. Szerencsére én már az Y generáció elejéhez vagyok sorolható, és bár általános iskolában végig orosz nyelvet kellett tanulnom, már a rendszerváltozás után közvetlenül bekapcsolódott mellé az angol nyelv oktatása is, még ha nagyon gyerekcipőben is járt akkortájt. (Ezzel szemben mai szemmel teljesen hihetetlen módon a 90-es évek második felében sem tanultam semmilyen szinten számítástechnikát még gimnáziumban sem...) Az iskolában nem voltam soha különösebben jó angolból, igaz túl szorgalmas sem, de azért elég sok minden rám ragadt a nagyjából 10 esztendő alatt végigült heti két angolóra tananyagából. Emlékeim szerint elég ritkán volt olyan, hogy két egymást követő évben ugyanaz a személy maradt volna a nyelvtanárunk...

Az ezredfordulón olyan változások történtek az életemben, amelyek szinte észrevétlenül "rákényszerítettek" az angol nyelvtudásom autodidakta módon történő fejlesztésére:

• megérkezett az Internet otthonra is, a szerény magyar tartalom mellett elengedhetetlen volt a külföldi oldalakon szörfölés

• a fájlmegosztó hálózatok és torrentekek felfutásával gyorsan elérhetővé váltak itthon be nem mutatott filmek, sorozatok eredeti nyelven, amelyekhez jó képességű és önzetlen honfitársaink néha órákon belül magyar feliratot készítettek, néha viszont nem volt rá önkéntes és a nézőre várt a feladat

• és végül egyre mélyebbre süllyedtem a videojátékok feneketlen tengerébe, ahol még egy magyar felirat is szenzációnak számított.

Mosolyogva gondolok vissza az internet nélküli kamaszkoromra, amikor az angol nagyszótár fix helye a számítógép mellett volt, hogy bármikor ki tudjak keresni egy ismeretlen szót egy Age of Empires, Commandos, Warcraft játékok közben. Az világháló hajnalán egy kis nyelvtudással felvértezve a képernyő véglegesen beszippantott, a világ viszont hatalmasra tágult, eltűntek a földrajzi és financiális korlátok.

Ez nem New York, nem Los Angeles

Amennyire elképzelhetetlen Magyarországon egy filmet magyar szinkron nélkül forgalmazni, egy könyvet eredeti nyelven értékelhető példányszámban kiadni, annyira magától értetődő, hogy egy videojáték esetében még a magyar felirat is kuriózum. Kicsi piacnak számítunk, kétszer meg kell gondolnia egy nagyobb kiadónak is, hogy mennyit érdemes invesztálnia a lokalizációba. Voltak a nagyobb kiadók részéről próbálkozások, elérhető adatbázis híján csak a memóriámra tudok hagyatkozni.

Az Electronic Arts kétezerkevésben kezdett magyarországi terjeszkedésbe, a licenc alapján készült Harry Potter és Gyűrűk Ura játékok mellett néhány új saját címük is honosítva jelent meg, többek között a Mass Effect, a Dead Space, a Dragon Age, a Budapesten fejlesztett Crysis Warhead, a közkedvelt Need for Speed néhány része, vagy a magyar kommentárokkal először hazai pályára lépő FIFA sorozat.

A Microsoft az Xbox 360-as érában vágta a fejszéjét a magyarított játékok nem túl nagy fájába, A Fable, a Gears of War, a Forza Motorsport több epizódja is magyar feliratot kapott, de a kevésbé ismert Crackdown, Halo Wars vagy Viva Pinata is szondázta a piac fizetőképességét. A Ubisoft sem akart kimaradni a buliból, már egészen korán, az EU csatlakozás évében felderítőt küldött a Kárpát-medencébe a magyar szinkronos Splinter Cell Pandora's Tomorrow képében, de Sam Fisher is annyira reménytelennek látta az eladási adatokat, hogy utána hosszú csend következett. A gazdasági válság után ismét volt egy erős magyar feliratos hullám a Ubisoftnál: Splinter Cell Blacklist, Assassin's Creed III-IV-Syndicate, Watch Dogs 1-2, The Division, de az EA és a Microsoft példáját követve a franciák is jobbnak látták az angolosan távozást, és visszatérni az angolul érkezéshez.

Legnagyobb örömünkre a következő próbálkozó egy olyan vállalat volt, aki hosszabb háborúra készült olyan "ellenséges területen", ahol a versenytársa az előző generációban alaposan elhúzott mellette - a miértekbe most inkább ne menjünk bele. A Sony-nak is volt már ugyan néhány próbálkozása a PlayStation 3 korszakban, de mindössze négy játékot dobott ki honosítva a magyar piacra: Gran Turismo 6, Wonderbook: Book of Spells, Ratchet and Clank: Tools of Destruction, Beyond Two Souls. Az első kettő még magyar szinkront is kapott, az Xbox 360-as Crackdown-hoz és a Viva Pinata-hoz hasonlóan. A PlayStation 4 fénykorában a Sony elérkezettnek látta az időt a teljes pályás letámadásra, és sorban érkeztek a magyar feliratozással ellátott kiváló exkluzívjaik. (Illetve a kazuár játékosoknak készített, mobiltelefonnal játszható PlayLink címek is.)

• 2018: God of War, Detroit: Become Human, Marvel's Spider-Man

• 2019: Days Gone, Concrete Genie, MediEvil, Death Stranding

• 2020: The Last of Us Part II, Ghost of Tsushima, Marvel's Spider-Man: Miles Morales, Sackboy: A Big Adventure

A tendencia egyelőre folytatódik a következő generáción is, a DualSense képességeit bemutató zseniális Astro's Playroom mellett a tavalyi év nagy PS5 exkluzív bombája, a Ratchet & Clank: Rift Apart is honosítva jelent meg, illetve a napokban érkező Horizon Forbidden West sem marad ki a szórásból. A másik két platformholder semmilyen szinten nem kíván befektetni a magyar piacba, Xbox fronton a Forza Horizon 4 volt az egyetlen lokalizált first party cím, a Nintendo még arra sem vette a fáradságot, hogy a Mario Kart 8-hoz vagy a Super Mario Odyssey-hez összedobjon egy valószínűleg nem túl nagy munkát igénylő magyar feliratot.

Mindenképpen meg kell említeni a több ezer hobbifordítót is, akik a szabadidejükben, ingyen végzik el a kiadók helyett a fordítási munkálatokat. Az angolul/idegen nyelven nem beszélő polgártársaink számára is elérhető közelségbe hoznak egy olyan hobbit, ami egyébként nem lenne megvalósítható, de legalábbis olyan szinten élvezetes. Ez megér egyszer majd egy külön blogposztot, de a jelenlegi inkább konzolos szemmel íródik, ahol csak feltört konzollal valósítható meg a magyarítás. Egy nagyobb piacon el sem tudják képzelni, hogy ilyen létezik, például Németországban már sokszor azért hőbörögnek, ha a fejlesztő nem készít egy játékhoz német szinkront, nem hogy német feliratot! Mennyire abszurd helyzet lenne, amikor egy orosz fejlesztésű játékhoz Amerikában hobbiból készít valaki angolítást?

Látom van valami, ami a szívedet nyomja

Egy kezemen meg tudom számolni, hány rajongók által fordított játékot játszottam eddig végig, az Xbox 360-as Gears of War 2-3 párbeszédei sem érték el azt a szépirodalmi szintet és komplexitást, ami nekem már magas lett volna, de azért persze jó volt, különleges volt. A Fable II és a The Witcher 2 - Assassins of Kings voltak az első meghatározó élményeim, amelyeknél sokat hozzátett az élményhez a kiváló magyarítás.

A CD Projekt Red tisztában volt a lokalizáció jelentőségével, hiszen a 90-es évek Lengyelországában ők is amerikai játékok lengyelítéséből alapozták meg a jövőjüket (Baldur's Gate), majd annak sikerét látva vágtak bele a Witcher fejlesztésébe. A 2015-ben megjelent, azóta gigakultikus státuszba emelkedett The Witcher III - Wild Hunt című játék megjelenésekor már Németországban éltem, és mivel a német PS4 lemezes/Store verzióban nem volt elérhető a magyar felirat, ezért Magyarországról szereztem be a példányomat. Bár a lemez nem tartalmazta a német lokalizációt, szerencsére a német Store-ból le lehetett kapni és össze is tudtam a magyar felirattal kombinálni. A magyar változat egy igazán igényes, gondos, alapos fordítás, az egyik legjobb, amivel valaha találkoztam, sokat hozzátett egy fantasztikus játék felhőtlen élvezetéhez.

A Cyberpunk 2077 esetében elkövettem azt a hibát, hogy a német lemezes verziót rendeltem elő, amely ismét nem tartalmazta a magyar feliratot. Tudomásom szerint Magyarországról még mindig nem szállít egyetlen szoftverbolt sem az EU területére, de hát kár lenne elsietni egy ilyen fontos lépést, ezért Nagy-Britanniából tavaly megrendeltem a lemezes változatot, mert az ott forgalomba hozott blu-ray lemezen rajta volt az is (thx. London Magyarz!), majd vártam türelmesen a PS5 változatra, amely most végre meg is érkezett. Az eltérő régióból rendelt magyar feliratos, lemezes PS4 verzió első nap nem ajánlotta fel az ingyenes PS5 Upgrade-t, gondoltam ismét szívni fogok egy sort. Másnap örültem, mert javították a hibát és pár órával később indítottam is a jelen generációs változatot, ahonnan viszont eltűnt a magyar felirat. Viszont kaptam helyette koreait, ami tök logikus, ugye? (A már korábban is a merevlemezemen várakozó, de szintén 1.5-re felfrissített PS4 visszafelé kompatibilis verziónál megmaradt...) Kis okoskodást követően letöröltem mindkét változatot, készítettem egy magyar PSN fiókot, ismét hozzáadtam az ingyenes PS5 Upgrade-t immár az új profilhoz, letöltöttem a játékot, elindítottam, és ismét volt magyar felirat, amely szerencsére megmaradt akkor is, amikor a "normál", német profilommal jelentkeztem be. "Apró" szépséghibája a történetnek, hogy így csak az angol, orosz és lengyel hangok közül tudok választani, tehát német (vagy francia, spanyol, olasz...) hanggal nem játszhatok, annak ellenére, hogy ugyanannyiért vásároltam meg a játékot, mint bárki Európában. Mert valaki eldöntötte, hogy ez így legyen. Cyberpunk 2077 lokalizáció egyszerűen és érthetően.

Aki nagyon okosat akar mondani, az most mondhatja, hogy ilyenkor használjam a magyar fiókomat és vegyem meg onnan a játékot...de ez az utóbbi problémára ugyanúgy nem megoldás, illetve van már így is ezer platformon ezer felhasználói fiókom, nem növelni, hanem csökkenteni szeretném a számukat.

Ez dzsungel, ez börtön

Miért fontosak nekem ennyire a magyar feliratok? Nem is a "fontos" a megfelelő szó rá, egyszerűen szívmelengető érzés, amikor egy évben legalább egy-két olyan játékot is elindíthatok, amelyek esetében megtiszteltek annyival a kiadók, hogy a pénzemért cserébe akár az anyanyelvemen feliratozva is játszhatom őket. Szerencsére beszélek annyira jól angolul, hogy nem jelent problémát már jó ideje egy játék végigjátszása, de olyan jól még mindig nem beszélek, hogy ne tanulnék meg szívesen néhány új szót vagy kifejezést. Mivel nem az angol az egyetlen idegen nyelv a világon, ezért kiválóan lehet más nyelvek tanulásához is használni a videojátékokat, a Days Gone esetében például már német szinkront társítottam a magyar felirathoz, de biztos vagyok benne, hogy hozzám hasonlóan sokan választották Tsushima szigetén a japán nyelvet a még autentikusabb élmény érdekében.

Számomra nagy segítséget jelent egy nyelv elsajátításához, ha eredeti hang mellett kapunk az anyanyelvünkön feliratot, idővel az eredeti nyelvű feliratot, majd egy bizonyos szint felett már arra sincs szükségünk. Az utóbbi egy évben, mióta minden nap megnézek a Netflixen egy-két sorozatepizódot német hang/magyar felirat párosításban, érezhetően sokat javult a szövegértésem. A streaming korába lépve kinyíltak végre a kapuk és szinte korlátlan lehetőségek állnak az idegen nyelven tanulók előtt. Nézhetünk magyar felirattal korábban szinte teljesen elérhetetlen nyelveken is sorozatokat, filmeket, legyen szó norvég, japán, arab, holland, török vagy bármilyen más nyelvről.

Van viszont egy kis keserűség bennem ezzel az egésszel kapcsolatban. 18 évvel ezelőtt léptünk be egy nemzetközösségbe, amelynek jelenleg 27 tagállama ás 24 hivatalos nyelve van, ezzel az Európai Unió egyedülálló a világon. Próbálok abban a hiszemben élni, hogy nem csak az olcsó munkaerő kellett a Nyugatnak, nem csak a termékeiknek kerestek piacot, és a gazdasági érdekeken felül egy ezerszínű de mégis közös kultúrájú, nemzetállamokra épülő szövetség létrehozása a cél, ahol nincsenek másodrangú állampolgárok. A kultúra/szórakozás területén a digitális vásárlások már most majdnem teljesen kiszorították a fizikai példányokat, a jövő egyértelműen és visszafordíthatatlanul ebbe az irányba halad. A szolgáltatók mégis ennyi év után is mesterséges falakat emelnek az európai közösség nemzetei közé, szabadon és önkényesen dönthetnek arról, hogy melyik uniós országban milyen nyelveken teszik elérhetővé a tartalmaikat. Nyilván nem lehet kötelezni senkit sem arra, hogy az Unió mind a 24 hivatalos nyelvére fordítást készítsen a tartalmaihoz, de arra lehetne szabályozást találni, hogy ugyanannak a cégcsoportnak - legyen az Netflix, HBO, PlayStation - ha az EU egyik országában elérhető egy tartalma valamilyen nyelven, akkor annak minden tagországban annak kell lennie. Ez egyszerre eddig soha nem látott nyelvi szabadságot biztosítana mindenki számára, segítséget nyújtana bármelyik nyelv megismeréséhez, elsajátításához, illetve erősítené a kisebb nemzetek, nemzeti kisebbségek nyelveinek védelmét. Kifogásokat lehet keresni: bonyolult a rendszer, jogdíjak vannak, nehéz felmérni a valós piaci igényeket...de a digitális jövőben ez csak szándék és néhány jelölőnégyzet kérdése.

Ti szoktatok magyar felirattal játszani, vagy a honosított játékok esetében is angol, esetleg más idegen nyelven játszottok? Ha számotokra nem is, de a nemzet egészét tekintve fontosnak tartjátok ezeket a kezdeményezésket? Mit gondoltok, ezek hozzájárulnak a nyelvtudás fejlesztéséhez, vagy még kevesebb motivációt jelentenek?