p34c32022.10.15. 16:00

Életem Játékai - The Last of Us

A közelmúltban megjelent Part I végigjátszása után itt az ideje néhány sort írnom erről a nagy klasszikusról, természetesen spoilermentesen.

Out Brékó Brékó

Mindig is különleges kapcsolatom volt a The Last of Us-al, bár a megjelenésekor sajnos nem volt lehetőségem azonnal belevágni, mivel éppen akkor fordult fel fenekestől az életem, jószerivel egyik hónapról a másikra. (Szerencsére nem a Cordyceps terjedt át rám 2013-ban, "csak" a szülővé válás, a munkanélküliség, a kivándorlás, az élet egy munkásszállón, a kuporgatás, a kemény munka, a kitartás és a túlélés vitte el az energiám, a figyelmem és a gondolataim nagy részét...) Rövid ideig volt egy lakótársam - aki nem a magyar fiatalok körében akkortájt szinte alapértelmezésnek számító tört Xbox 360-on gémingelt - ha jól emlékszem ő mutatta meg először a PS3 masináján Joel és Ellie poszt-apokaliptikus kalandját, és persze első látásra beleszerettem a csendes és kihalt helyszínekbe, Gustavo Santaolalla melankolikus dallamaiba, egyszerűen ordított az eredetiség és a maximalizmus minden egyes képkockáról. Sajnos mindössze egy órácskát sikerült elcsípnem akkor belőle, és utána több mint egy évet kellett várnom, amíg a "The Last of Us Remastered" formájában becsúsztathattam az első lemezt a friss, ropogós PlayStation 4 konzolom szájába.

Meg kell jegyeznem, hogy érzelmileg akkor éppen elég felkavart állapotban voltam, egy örökkévalóságnak tűnő bő esztendő után mindössze néhány hónapja voltam újra együtt a feleségemmel és a kisfiammal "normális" családként, amely boldogság természetesen nem volt összehasonlítható az új konzolgeneráció érkezéséhez. Egy ilyen helyzetben döfte belém és forgatta meg ott mélyen a kést Neil Druckmann Gustavo Santaolalla hathatós közreműködésével a játék prologusával, amely ominózus jelenete ott és akkor annyira felzaklatott, hogy kiléptem és képtelen voltam folytatni - igazából elkezdeni - a történetet. Szükségem volt néhány napra, hogy erőt vegyek magamon és elkezdjem végre az oly régen vágyott utazást a közeli jövőbe.

Néhány nap múlva tértem csak vissza a karanténzónába és vettem át az irányítást a videojátéktörténelem valaha volt egyik legszimpatikusabb protagonistája felett. Ha már e sorok olvasójának is van némi tapasztalata szülőként, akkor talán nem kell ecsetelnem, milyen érzés lehet, amikor a legtragikusabb veszteséget szenveded el, a legkegyetlenebb rémálmod válik valóra, ami emberi lénnyel csak történhet. Húsz év telt el a Cordyceps járvány kitörése óra, Joel azóta sodródik az eseményekkel és teszi, amit tennie kell a túlélésért. Nem egy tipikus pozitív hős, nem egy feddhetetlen erkölcsű példakép, nem egy megállíthatatlan gyilkológép, nem egy "jópofa" karakter...egy 50-es éveit taposó, megtört, meghasonlott, rideg, kemény szívű, kiábrándult EMBER, akinek nem csak órája tört el és állt meg két évtizeddel korábban, hanem az élete is.

VilágvÉgés

Évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget az elkerülhetetlen vég, minden korban megvolt a kultusza ezen kérdéskörnek, rengeteg megnevezéssel illették már az idők folyamán az eseményt: kihalósdi (Jégkorszak :-), végítélet, apokalipszis, armageddon, kataklizma, világvége, ragnarök. Érdekes, hogy pont olyan időkben írom ezt a blogbejegyzést, amikor meglehetősen reális esélye van annak, hogy a mai napunk lesz az emberi civilizáció utolsó napja a bolygón...ha kinyílik az a bizonyos Táska. Sokféle világvégét el lehet képzelni, a vallásokból eredeztethető, megfoghatatlan jó és rossz végső összecsapása, a különféle „Istenek" pusztító haragja és háborúja, az "örök klasszikus" aszteroida vagy üstökös becsapódás, nukleáris önmegsemmisítés, biológiai fegyver feletti kontrollvesztés...a Naugty Dog-nál voltak elég optimisták azt feltételezni, hogy az emberiség nem önnön kezével, vagy saját hibájából vet véget létezésének. Le lehetne mélyebbre is ásni, miért és hogyan mutálódott, majd terjedt át az emberekre a valóságban is létező Cordyceps gomba spórája és vált számukra végzetessé, párhuzamba állítani az egyre gyakoribbá váló (?) vírusvariánsokkal, vagy az olvadó permafrosztból esetlegesen elszabaduló, több millió éves ismeretlen baktériumokkal, visszavezetni arra az elméletre, hogy a természet mindig az egyensúlyra törekszik és próbálja megfékezni a maga körül mindent elpusztító kegyetlen "vírust", a Homo sapiens-t.

Már gyerekként megtanultuk a kereskedelmi televízióknak köszönhetően, hogy a gombás fertőzéseket illik komolyan venni, ez hatványozottan igaz a Last of Us világára, ahol komoly méreteket ölt a probléma és már nem lehet ipari mennyiségű Canesten krémmel sem kezelni. Nekem különösen bejött, hogy az alkotóknak sikerült legalább egy kicsit tovább gondolnia, egyedivé tenni a klasszikus zombis leosztást, még ha a fertőzés első szakaszában a fertőzöttek viselkedése, megjelenése erősen emlékeztet az ezerszer látott iterációkra, a kattogók már nagyban hozzájárultak a páratlan atmoszféra megteremtéséhez. A másik sarkalatos pontja a hangulatteremtésnek a korábban játékokban viszonylag ritkán látott lenyűgöző és elkerülhetetlen folyamat, ahogyan a természet utat tör magának a néhai emberi civilizáció romjain. Átéltünk már ilyet azért korábban, például az Enslaved: Odyssey to the West-ben is hasonló helyszíneken (sőt hasonló felállásban) kalandozhattunk Monkey-val és Trip-el, illetve a Horizon-ban láthattuk az évezredes "ősi romokat".

A valóságban is találkozhatunk elhagyatott helyekkel (habár nem ezek a legkedveltebb turistacélpontok), elég ha Pripjaty-ra vagy Detroit-ra gondolunk, de amikor egy gigantikus metropoliszban vagy egy teljesen lakatlan amerikai kisvárosban kóborolunk az épületek falain egyre jobban elburjánzó növényzetben gyönyörködve, az új szintre tudja emelni a magány, az elveszettség érzését.

Egészen biztos voltam benne, hogy a hatás érdekében bizonyos mértékig el van túlozva, fel van gyorsítva ez a csndes átalakulás, de miután megnéztem a History Channel "Élet az emberek után" [Life After People, 2008] című dokumentumfilmjét (amelyből aztán sorozat is készült), a szakemberek és tudósok képesek voltak meggyőzni, hogy ha eltűnnénk a Föld színéről, gyorsabban regenerálná magát a bolygó, az élővilág, mint valaha gondolnánk. Furcsán hangzik, de ezt az apokalipszis utáni világot nem kizárólag a félelem és rettegés - a fertőzöttektől és a fosztogatóktól - uralja, soha nem látott nyugalmat és békét lehet találni a kietlen utcákon sétálgatva, a zseniális Gustavo Santaolla szavakba nem önthető dallamait hallgatva. Ezeken a helyszíneken egyszerűen vétek csak úgy végig rohanni, mert nem arra lettek tervezve. Észre kell venni a gondosságot, az aprólékosságot, amivel készítették azokat, el kell olvasni minden apró naplórészletet, hogy magába tudjon szippantani ez a borzasztóan elbűvölő és elbűvölően borzasztó alternatív valóság. A megállapítás hatványozottan igaz a "Part I" remake-re, tömegével kerülnek fel a mai napig olyan videók a YouTube-ra, melyek tele vannak csak a legnívósabb fejlesztőcsapatokra jellemző hihetelen, már-már abszurd részlességgel kidolgozott apróságokkal és még az én extrém lassú végigjátszásom során is elkerülte a figyelmem.

tElliek-múlik

Rutinos játékosként elsőre nem biztos, hogy leteszed a hajad az alapfelállástól: "zombijárvány", túlélők, mogorva főhős, pofonegyszerű feladatok: juss el A-ból B-be, éld túl, öld meg, védd meg a "rakományt". Miért tartják még is rengetegen a mai napig a világ egyik legjobb videojátékának, történelmi mérföldkőnek, kötelező alapműnek mindenki számára? A kulcsszó a narratíva: annyira erős érzelmi kapocs alakul ki a szereplők iránt és a két főszereplő között, annyira jól vannak megírva a dialógusok, annyira pofátlanul erős alakítást nyújt Ellie és Joel szerepében Ashley Johnson illetve Troy Baker...hogy tanúi lehetünk annak, ahogyan egy médium áttöri a korlátait és onnantól már nem lehet gyerekként kezelni, ugyanúgy helyet kér a nagy asztalnál, mint a nagyobb múlttal rendelkező, de most már egyenrangú ősei. A mellékszereplőkről szintén ódákat lehetne zengeni, ugyan mindegyikük csak egy-egy fejezetben kísér el minket, de Tess, Bill, Tommy, Henry, Sam, David és persze Riley emlékezetes alakításának köszönhetően érezzük még inkább filmszerűnek a történetet, nem véletlen, hogy az idei remake kapcsán a felújított karaktermodellek és arcmimikáik minőségbéli előre lepésébe a Naugty Dog komoly erőforrásokat fektetett.

Közel sincs meg az a fajta szabadságérzet, mint mondjuk egy Red Dead Redemption II esetében - ahol ugyanúgy megkapjuk a filmszerű élményt annyi különbséggel, hogy a vadnyugaton nem csak a "kamera előtt" történnek az események, hanem bárhová elkolbászolhatunk a "forgatás" során - de ha nem ragaszkodunk mindenáron a piros pirulához és megelégszünk a díszletek közé szorított illúzió illiberalitásával, akkor számos emlékezetes szituációt és társalgást zárhatunk a szívünkbe. Nem kell feltétlenül világmegváltó dolgokra gondolni, inkább csak a Joel és Ellie közötti kapocs egyre szorosabbá válására a sok apró kis lépéssel. A The Last of Us-ig ritkán láthattunk videojátékban ennyire a szemeink előtt zajló karakterfejlődést, szívet szorongató érzés, ahogyan Joel átalakul, jobban mondva visszatalál a kérlelhetetlen, öntörvényű védelmező szerepébe...miközben Ellie-ből is egy hidegvérű, rezzenéstelen túlélőgépet formál. Hiszen megvolt létezésének a célja, életének a küldetése, amitől a sors kegyetlenül és hirtelen megfosztotta, de Ellie-t azért sodorta útjába a végzet, hogy kapjon egy második esélyt. Megtalálja Ellie nagy szája és magabiztossága mögött a bizonytalan, saját magát kereső tinilányt, aki ugyanúgy elvesztett mindenkit, akit valaha szeretett és szerette őt. Akármennyire tiltakozik a végzete ellen Joel a játék elején, akármennyire nem akar még egyszer közel engedni valakit magához, egy idő után akaratlanul is újra apává válik...olyan apává, aki képes elpuszítani az egész világot, hogy megvédje azt, akit mindennél jobban szeret.

TégLa La Land

Nem egyszerű feladat önmagában a játékmenetet értékelni, de ejtek azért néhány szót arról is, mégis csak egy videojátékról beszélünk. Viszonylag lineáris csőpályák, TPS fedezékharc és lopakodás felváltva, szkriptelt jelenetek sokasága...tehát nincs benne semmi "rendkívüli". Aki nem szereti ezt a műfajt, annak egyszerűen nem szoktam a The Last of Us-t sem ajánlani, nem mondom azt, hogy mindenképpen ki kell próbálnia. (Egyszerűen nincs értelme erőltetni: én sem szeretem a soulslike műfajt, tehát hiába áradozik róla a sajtó és játékosok milliói, hiába el fog vinni minden Év Játéka díjat...az Elden Ring-nek nem én vagyok a közönsége, ezt csak tudomásul kell venni.) Nem is egy akcióorgiával van dolgunk, nehézségi szinttől függően a túlélés az elsődleges célunk, ehhez nem árt gyűjtögetni és kraftolni, tartalékolni az erőforrásokat és igazi kincsként kezelni minden egyes töltényt. Nem tagadom, nekem a játékmenet is annyira bejön, hogy sokszor visszatöltök egy-egy mentett állást, csak azért, hogy még elegánsabban, vagy egyszerűen csak máshogyan oldjak meg egy húzós szituációt. Ha nagyon kötözködni akarnék, akkor beleköthetnék a kraftolható eszközök meglehetősen szűkös választékába, lehetnének még okosabbak az ellenfelek, de azért nehezebb szinteken tudnak néha meglepetést okozni, bekeríteni és egy pillanat alatt kicsinálni. Egy évtized elteltével és a harmadik végigjátszás során egyre jobban szemet tud szúrni a környezeti fejtörők már-már megalázóan nevetséges egyszerűsége, egyértelmű, hogy ez a rész sajnos nem öregedett túl jól. Másokkal egyetemben engem is zavar, hogy a játékmenet magját képező felfedezés és gyűjtögetés felszabadult pillanatait beárnyékolja a félelem...no nem a kattogóktól, hanem hogy mikor indul el egy szkript, egy átvezető jelenet, ami után már nem lesz lehetőségünk visszatérni az adott helyszínre és bezsákolni a még hiányzó gyűjtögetnivalókat, illetve loot-ot. De összességében teljesen rendben van ez a része is a játéknak, a zsáner rajongói biztos vagyok benne, hogy ugyúgy élvezetesnek találják majd, mint én.

Remek remake?

Feles vagy leges? Lehet e feleslegesnek nevezni szívünk egyik legeslegkedvesebb játékának felújítását, ha bizonyos elemeit kibővítik, modernizálják, áramvonalasítják, hozzáigazítják az adott kor lehetőségeihez? Egy ilyen blogbejegyzés után talán már a sorok között sem kell olvasni, hogy kiderüljön a véleményem. Én őszintén megértem azokat a játékostársaimat is, akik mérgesek a Sony-ra, amiért egy 9 éves játék - újbóli - felújítására "pazarolják" az erőforrásaikat, amiért az egész játékipar egyre inkább a biztos pénzszerzés irányába baktat a kockázatvállalás és a bizonytalan siker helyett. Teszi ezt ráadásul úgy, hogy majd 30 000 Ft-ot kell a Part I-ért leperkálni, ami ráadásul tartalmilag gyakorlatilag "ugyanazt" az élményt képes nyújtani, mint az eredeti. Nem kérdés, hogy nekem - mint rajongónak - megérte e, fülig érő szájjal helyeztem be a lemezt a megjelenés napján a PS5 szájába, aztán több mint egy hónapig ki se vettem onnan és imádtam a vele töltött nagyjából 30 óra minden egyes percét.

A legegyszerűbben úgy írnám le a felújítás által történő minőségi ugrást, hogy akkora, mint amikor nézel egy hatalmas 4K TV-n egy filmet SD 480p-ben, majd átváltod menet közben UHD 2160p-re. Ha ezt egyszer megtetted, az életben nem akarod újból SD-ben látni a világot, na konyhanyelven ezt éltem át a Part I-el is. Például a Tess-ről előzetesen kiszivárgó képek láttán egy kicsit lefagytam, de amikor mozgásban találkoztam az új, csodálatosan kidolgozott és a karakterhez nagyságrendekkel jobban passzoló milfesebb arccal, néhány perc után már csak arra tudtam gondolni, hogy ennek mindig is így kellett volna kinéznie.

A látvány, ahogyan az elvárható volt, lenyűgöző és álleejtős... azért egy gombányit csalódott vagyok, hogy nem voltak képesek a 4K felbontást normális képkockaszámmal összepárosítani. (Tudom, tudom...VRR. :-) ) Egy jó ideig nem is láttam értelmét a fotómód használatának, mert nem azt kellett volna kiválasztanom, hogy mit fotózzak, hanem azt, hogy mit nem. A magyarításnak csakúgy mint minden esetben, ezúttal is örülök, külön piros pontot érdemel, hogy az extrák között található werkfilmek is magyar felirattal élvezhetőek. Szerencsére nekem nem életbevágó a honosítás, de sokak számára ez egy óriási pluszt jelent vásárlásnál, a Part II-ből áthozott milliónyi hozzáférhetőségi beállításról nem is beszélve, hatalmas pacsi a Naugty Dog-nak és a Sony-nak is, amiért nem feledkezik meg a fogyatékkal élő játékostársainkról sem!!!

Igyekeztek kitenni magukért a készítők az újrakiadáshoz mellékelt extrák tekintetében, sok-sok csemege közül szemezhetnek a rajongók, a leendő rajongók:

  • az eredeti és a remake-hez készített látványtervek, koncepciós rajzok és modellgaléria több artbook-ra elegendő tömkelege

  • ruházat, felszerelés és fegyver skinek sokasága

  • renderelési módok, például: 8 bites, vízfesték, képregény, túlvilág, külön érdekesség a pályák tükrözésének lehetősége

  • különleges játékmódósítók, cheat-ek bekapcsolása, például: végtelen lőszer, végtelen tárgykészítés, időlassítás célzáskor

  • rendezői kommentár: a filmbetétek alatt Neil Druckmann rendező beszélget Ashley Johnson-al és Troy Baker-el

A Part I kifejezetten arra ösztönöz, hogy ne intsünk búcsút a stáblista után, hanem keressünk új kihívásokat a speedrunok formájában, esetleg még keményebb nehézségi szintekkel, a testre szabható egyéni nehézségi szint is hibátlan ötlet: beállíthatjuk például, hogy az ellenfelek szívósak és okosak maradjanak, ugyanakkor bőkezűen kapjuk a skulót az édes kis ámokfutásainkhoz.

Ha valaki olyan szerencsés, hogy eddig kimaradt az életéből a TLoU és választania kellene a PS Plus Collection-ben jelenleg is "ingyen" elérhető Remastered vagy a teljesáras Part I Remake között, akkor azt tanácsolnám neki, hogy ha már eddig nem került sorra, akkor várjon még néhány hónapot - azt hiszem egy kilenc éves játéknál a MOFO jelenségtől is eltekinthetünk már - és amint a pénztárcája vastagságához igazodik a vételár, ne habozzon. Ha lehetősége van rá, nyugodt szívvel és gondolkodás nélkül ajánlom a vásárlást akár azonnal, mert ha számára új élményt fog jelenteni a játék, akkor ez lesz minden idők legjobb befektetése. De ne keseredjen el az sem, akinek csak egy öreg, poros PlayStation 3 masina pihen a nappalijában, inkább nézze meg milyen volt a hetedik konzolgeneráció csúcsa, a PS3 ékköve és egyben hattyúdala.

Remélem a következő végigjátszás egy PSVR2 headset-el a fejemen történik, amelyet nem győzök majd tisztogatni az örömkönnyeimtől.

eyJodG1sIjoiXG48YSBjbGFzcz1cIkIte3tpZH19XCIgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGRpdiBjbGFzcz1cImJnXCI+PFwvZGl2PlxuXHQ8ZGl2IGNsYXNzPVwiaGVyb1wiPjxcL2Rpdj5cblx0PGRpdiBjbGFzcz1cImxvZ29cIj48XC9kaXY+XG5cdDxkaXYgY2xhc3M9XCJ0eHRcIj5GSUZBMjM6IDxiPktPTlpPTFNUVURJTzxcL2I+LkhVPFwvZGl2PlxuXHQ8ZGl2IGNsYXNzPVwia3MgaW1nXCI+PFwvZGl2PlxuPFwvYT5cblxuPHN0eWxlPlxuXG46cm9vdHtcblx0LS1CLXt7aWR9fS13aWR0aDo2NjBweDtcblx0LS1CLXt7aWR9fS1oZWlnaHQ6IDIyMHB4O1xuXHQtLUIte3tpZH19LWFuaW0tZHVyYXRpb246IDQwcztcblx0LS1CLXt7aWR9fS11cmwtaGVybzogdXJsKFwie3twYXRofX1oZXJvLnBuZ1wiKTtcblx0LS1CLXt7aWR9fS11cmwtcGFub3JhbWE6IHVybChcInt7cGF0aH19cGFub3JhbWEuanBnXCIpO1xuXHQtLUIte3tpZH19LXVybC1sb2dvOiB1cmwoXCJ7e3BhdGh9fWxvZ28ucG5nXCIpO1xuXHQtLUIte3tpZH19LXVybC1rcy1sb2dvOiB1cmwoXCJ7e3BhdGh9fWtzLnBuZ1wiKTtcbn1cblxuQGtleWZyYW1lcyBCLXt7aWR9fS1wYW5vcmFtYS1zbGlkZSB7XG4gIDAlIHsgYmFja2dyb3VuZC1wb3NpdGlvbjogMCAwOyB9XG4gIDUwJSB7IGJhY2tncm91bmQtcG9zaXRpb246IDEwMCUgMDsgfVxuXHQxMDAlIHsgYmFja2dyb3VuZC1wb3NpdGlvbjogMSAwOyB9XG59XG5cbi5CLXt7aWR9fXtcblx0ZGlzcGxheTogYmxvY2s7XG5cdHdpZHRoOnZhcigtLUIte3tpZH19LXdpZHRoKTtcblx0aGVpZ2h0OiB2YXIoLS1CLXt7aWR9fS1oZWlnaHQpO1xuXHRvdmVyZmxvdzpoaWRkZW47XG5cdHBvc2l0aW9uOiByZWxhdGl2ZTtcbn1cblxuLkIte3tpZH19IGRpdntcblx0cG9zaXRpb246IGFic29sdXRlO1xuXHR0b3A6IDA7IGxlZnQ6IDA7XG5cdGhlaWdodDogMTAwJTtcdHdpZHRoOiAxMDAlO1xuXHRiYWNrZ3JvdW5kLXJlcGVhdDogbm8tcmVwZWF0O1xuXHRiYWNrZ3JvdW5kLXBvc2l0aW9uOiB0b3AgbGVmdDtcbn1cblxuXG4uQi17e2lkfX0gZGl2LmxvZ297YmFja2dyb3VuZC1pbWFnZTogdmFyKC0tQi17e2lkfX0tdXJsLWxvZ28pO31cbi5CLXt7aWR9fSBkaXYuaGVyb3tiYWNrZ3JvdW5kLWltYWdlOiB2YXIoLS1CLXt7aWR9fS11cmwtaGVybyk7fVxuLkIte3tpZH19IGRpdi5iZ3tiYWNrZ3JvdW5kLWltYWdlOiB2YXIoLS1CLXt7aWR9fS11cmwtcGFub3JhbWEpO31cbi5CLXt7aWR9fSBkaXYua3N7YmFja2dyb3VuZC1pbWFnZTogdmFyKC0tQi17e2lkfX0tdXJsLWtzLWxvZ28pO31cblxuXG4uQi17e2lkfX0gZGl2Lmhlcm97XG5cdGJhY2tncm91bmQtcG9zaXRpb246IHRvcCByaWdodDtcblx0dHJhbnNpdGlvbjogYWxsIC4zcztcbn1cbi5CLXt7aWR9fSBkaXYuYmd7XG5cdGZpbHRlcjogYmx1cigycHgpO1xuXHR0cmFuc2Zvcm06IHNjYWxlKDEuMSk7XG5cdHRyYW5zaXRpb246IGFsbCAuM3M7XG5cdGFuaW1hdGlvbjogQi17e2lkfX0tcGFub3JhbWEtc2xpZGUgdmFyKC0tQi17e2lkfX0tYW5pbS1kdXJhdGlvbikgZWFzZS1pbi1vdXQgaW5maW5pdGU7XG59XG5cbi5CLXt7aWR9fTpob3ZlciBkaXYuaGVyb3sgZmlsdGVyOiBibHVyKDRweCk7IHRyYW5zZm9ybTogc2NhbGUoMS4xKTsgfVxuLkIte3tpZH19OmhvdmVyIGRpdi5iZ3sgZmlsdGVyOiBibHVyKDApOyB0cmFuc2Zvcm06IHNjYWxlKDEpOyB9XG4uQi17e2lkfX06aG92ZXIgZGl2LmtzeyB0cmFuc2Zvcm06IHJvdGF0ZSgzNjBkZWcpOyB9XG5cbi5CLXt7aWR9fSBkaXYua3N7XG5cdHdpZHRoOiA0MnB4IWltcG9ydGFudDsgaGVpZ2h0OiA0MnB4IWltcG9ydGFudDtcblx0dG9wOiBpbml0aWFsOyBib3R0b206ICAxNXB4OyBsZWZ0OiAxMHB4OyBcblx0dHJhbnNpdGlvbjogYWxsIC4zcztcblx0Ym9yZGVyLXJhZGl1czogMjJweDtcblx0LXdlYmtpdC1ib3gtc2hhZG93OiAwcHggMHB4IDE1cHggMnB4IHJnYmEoMCwwLDAsMC40Nyk7XG5cdGJveC1zaGFkb3c6IDBweCAwcHggMTVweCAycHggcmdiYSgwLDAsMCwwLjQ3KTtcbn1cblxuLkIte3tpZH19IGRpdi50eHR7XG5cdHBvc2l0aW9uOiBhYnNvbHV0ZTtcblx0dG9wOiBpbml0aWFsO1xuXHRib3R0b206IDA7XG5cdHdpZHRoOiAxMDAlO1xuXHRoZWlnaHQ6MzBweDtcblxuXHRiYWNrZ3JvdW5kLWNvbG9yOiAjMUE0NTg1O1xuXHRib3JkZXItdG9wOiA1cHggc29saWQgI0UzMjMyODtcblx0Zm9udC1mYW1pbHk6IFwiQmFsb28gQ2hldHRhbiAyXCIsIEFyaWFsO1xuXHRmb250LXNpemU6IDEycHg7XG5cdGNvbG9yOiAjOUVDNUZGO1xuXHRsaW5lLWhlaWdodDogMjVweDtcblx0dGV4dC1hbGlnbjogY2VudGVyO1xufVxuLkIte3tpZH19IGRpdi50eHQgYntcdGNvbG9yOiB3aGl0ZTt9XG5cbjxcL3N0eWxlPlxuXG4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wcFwvcGFub3JhbWEuanBnIiwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wcFwvaGVyby5wbmciLCJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzBwXC9sb2dvLnBuZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMHBcL2tzLnBuZyJdLCJ1cmwiOiJodHRwczpcL1wvd3d3LmtvbnpvbHN0dWRpby5odVwva2VyZXNlcz9kZXNjcmlwdGlvbj0wJmtleXdvcmQ9ZmlmYSsyMyIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzBwXC8iLCJpZCI6MjV9
eyJodG1sIjoiXG48YSBjbGFzcz1cIkIte3tpZH19XCIgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGRpdiBjbGFzcz1cImJnXCI+PFwvZGl2PlxuXHQ8ZGl2IGNsYXNzPVwiaGVyb1wiPjxcL2Rpdj5cblx0PGRpdiBjbGFzcz1cImxvZ29cIj48XC9kaXY+XG5cdDxkaXYgY2xhc3M9XCJ0eHRcIj5NSU5ERU4sIEFNSSBQTEFZU1RBVElPTjogPGI+S09OWk9MU1RVRElPPFwvYj4uSFU8XC9kaXY+XG5cdDxkaXYgY2xhc3M9XCJrcyBpbWdcIj48XC9kaXY+XG48XC9hPlxuXG48c3R5bGU+XG5cbjpyb290e1xuXHQtLUIte3tpZH19LXdpZHRoOjMyMHB4O1xuXHQtLUIte3tpZH19LWhlaWdodDogMjIwcHg7XG5cdC0tQi17e2lkfX0tYW5pbS1kdXJhdGlvbjogNDBzO1xuXHQtLUIte3tpZH19LXVybC1oZXJvOiB1cmwoXCJ7e3BhdGh9fWhlcm8ucG5nXCIpO1xuXHQtLUIte3tpZH19LXVybC1wYW5vcmFtYTogdXJsKFwie3twYXRofX1wYW5vcmFtYS5qcGdcIik7XG5cdC0tQi17e2lkfX0tdXJsLWxvZ286IHVybChcInt7cGF0aH19bG9nby5wbmdcIik7XG5cdC0tQi17e2lkfX0tdXJsLWtzLWxvZ286IHVybChcInt7cGF0aH19a3MucG5nXCIpO1xufVxuXG5Aa2V5ZnJhbWVzIEIte3tpZH19LXBhbm9yYW1hLXNsaWRlIHtcbiAgMCUgeyBiYWNrZ3JvdW5kLXBvc2l0aW9uOiAwIDA7IH1cbiAgNTAlIHsgYmFja2dyb3VuZC1wb3NpdGlvbjogMTAwJSAwOyB9XG5cdDEwMCUgeyBiYWNrZ3JvdW5kLXBvc2l0aW9uOiAxIDA7IH1cbn1cblxuLkIte3tpZH19e1xuXHRkaXNwbGF5OiBibG9jaztcblx0d2lkdGg6dmFyKC0tQi17e2lkfX0td2lkdGgpO1xuXHRoZWlnaHQ6IHZhcigtLUIte3tpZH19LWhlaWdodCk7XG5cdG92ZXJmbG93OmhpZGRlbjtcblx0cG9zaXRpb246IHJlbGF0aXZlO1xufVxuXG4uQi17e2lkfX0gZGl2e1xuXHRwb3NpdGlvbjogYWJzb2x1dGU7XG5cdHRvcDogMDsgbGVmdDogMDtcblx0aGVpZ2h0OiAxMDAlO1x0d2lkdGg6IDEwMCU7XG5cdGJhY2tncm91bmQtcmVwZWF0OiBuby1yZXBlYXQ7XG5cdGJhY2tncm91bmQtcG9zaXRpb246IHRvcCBsZWZ0O1xufVxuXG5cbi5CLXt7aWR9fSBkaXYubG9nb3tiYWNrZ3JvdW5kLWltYWdlOiB2YXIoLS1CLXt7aWR9fS11cmwtbG9nbyk7fVxuLkIte3tpZH19IGRpdi5oZXJve2JhY2tncm91bmQtaW1hZ2U6IHZhcigtLUIte3tpZH19LXVybC1oZXJvKTt9XG4uQi17e2lkfX0gZGl2LmJne2JhY2tncm91bmQtaW1hZ2U6IHZhcigtLUIte3tpZH19LXVybC1wYW5vcmFtYSk7fVxuLkIte3tpZH19IGRpdi5rc3tiYWNrZ3JvdW5kLWltYWdlOiB2YXIoLS1CLXt7aWR9fS11cmwta3MtbG9nbyk7fVxuXG5cbi5CLXt7aWR9fSBkaXYuaGVyb3tcblx0YmFja2dyb3VuZC1wb3NpdGlvbjogdG9wIHJpZ2h0O1xuXHR0cmFuc2l0aW9uOiBhbGwgLjNzO1xufVxuLkIte3tpZH19IGRpdi5iZ3tcblx0ZmlsdGVyOiBibHVyKDJweCk7XG5cdHRyYW5zZm9ybTogc2NhbGUoMS4xKTtcblx0dHJhbnNpdGlvbjogYWxsIC4zcztcblx0YW5pbWF0aW9uOiBCLXt7aWR9fS1wYW5vcmFtYS1zbGlkZSB2YXIoLS1CLXt7aWR9fS1hbmltLWR1cmF0aW9uKSBlYXNlLWluLW91dCBpbmZpbml0ZTtcbn1cblxuLkIte3tpZH19OmhvdmVyIGRpdi5oZXJveyBmaWx0ZXI6IGJsdXIoNHB4KTsgdHJhbnNmb3JtOiBzY2FsZSgxLjEpOyB9XG4uQi17e2lkfX06aG92ZXIgZGl2LmJneyBmaWx0ZXI6IGJsdXIoMCk7IHRyYW5zZm9ybTogc2NhbGUoMSk7IH1cbi5CLXt7aWR9fTpob3ZlciBkaXYua3N7IHRyYW5zZm9ybTogcm90YXRlKDM2MGRlZyk7IH1cblxuLkIte3tpZH19IGRpdi5rc3tcblx0d2lkdGg6IDQycHghaW1wb3J0YW50OyBoZWlnaHQ6IDQycHghaW1wb3J0YW50O1xuXHR0b3A6IGluaXRpYWw7IGJvdHRvbTogIDE1cHg7IGxlZnQ6IDEwcHg7IFxuXHR0cmFuc2l0aW9uOiBhbGwgLjNzO1xuXHRib3JkZXItcmFkaXVzOiAyMnB4O1xuXHQtd2Via2l0LWJveC1zaGFkb3c6IDBweCAwcHggMTVweCAycHggcmdiYSgwLDAsMCwwLjQ3KTtcblx0Ym94LXNoYWRvdzogMHB4IDBweCAxNXB4IDJweCByZ2JhKDAsMCwwLDAuNDcpO1xufVxuXG4uQi17e2lkfX0gZGl2LnR4dHtcblx0cG9zaXRpb246IGFic29sdXRlO1xuXHR0b3A6IGluaXRpYWw7XG5cdGJvdHRvbTogMDtcblx0d2lkdGg6IDEwMCU7XG5cdGhlaWdodDozMHB4O1xuXG5cdGJhY2tncm91bmQtY29sb3I6ICMxQTQ1ODU7XG5cdGJvcmRlci10b3A6IDVweCBzb2xpZCAjRTMyMzI4O1xuXHRmb250LWZhbWlseTogXCJCYWxvbyBDaGV0dGFuIDJcIiwgQXJpYWw7XG5cdGZvbnQtc2l6ZTogMTJweDtcblx0Y29sb3I6ICM5RUM1RkY7XG5cdGxpbmUtaGVpZ2h0OiAyNXB4O1xuXHR0ZXh0LWFsaWduOiBjZW50ZXI7XG59XG4uQi17e2lkfX0gZGl2LnR4dCBie1x0Y29sb3I6IHdoaXRlO31cblxuPFwvc3R5bGU+XG5cbiIsImltYWdlcyI6WyJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzBxXC9rcy5wbmciLCJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzBxXC9oZXJvLnBuZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMHFcL3Bhbm9yYW1hLmpwZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMHFcL2xvZ28ucG5nIl0sInVybCI6Imh0dHBzOlwvXC93d3cua29uem9sc3R1ZGlvLmh1XC9wbGF5c3RhdGlvblwvcGxheXN0YXRpb24tNVwvNTYyLXBzNS1rb256b2xvayIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzBxXC8iLCJpZCI6MjZ9

Burzum
A Jó, a Rossz és a Gonosz

9 napja
2

Comedian
Nyugaton a helyzet változatlan

2022.11.25.
1

Stadia HUN
Desta: The Memories Between

2022.11.21.
14

p34c3
Volt egyszer 1 Kollektorz Edisön

2022.11.20.
9

p34c3
10per10 - elmélkedő a játékok pontszámairól

2022.11.12.
44

Stadia HUN
GENDER-harc!

2022.11.07.
22

Necroman Mk2
Zombie Shooter 1-2

2022.10.31.

Comedian
Black Adam

2022.10.25.
10

Malleus
Sword & Fairy 7 (仙劍奇俠傳七)

2022.10.20.
1

p34c3
Életem Játékai - The Last of Us

2022.10.15.
4

Comedian
Mosolyogj

2022.10.12.
4

Stadia HUN
Super Bomberman R Online

2022.10.04.
4

roboman
The Fishing Cat

2022.10.03.

Stadia HUN
Breakout: Recharged

2022.09.30.
8

Necroman Mk2
Popolous 1-2

2022.09.27.
5

Stadia HUN
Immortality

2022.09.19.
6

roboman
No to war in Ukraine

2022.09.18.
1

Necroman Mk2
Crysis 2-3

2022.09.18.

Stadia HUN
DJMax Respect V

2022.09.12.

Necroman Mk2
Need for Speed Rivals

2022.09.08.
2

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tcGF0cmVvbi1tcHVcIj5cbjxhIGhyZWY9XCJodHRwczpcL1wvcGF0cmVvbi5jb21cL2dhbWVyMzY1XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtYmcucG5nXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcm0ucG5nXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcmliYm9uLnBuZ1wiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxzdHlsZT5cbi4tLXBhdHJlb24tbXB1e1xuXHRvdmVyZmxvdzpoaWRkZW47XG5cdHdpZHRoOiAzMDBweDtcblx0aGVpZ2h0OiAyMDBweDtcblx0cG9zaXRpb246IHJlbGF0aXZlO1xufVxuLi0tcGF0cmVvbi1tcHUgaW1ne1xuXHR0cmFuc2l0aW9uOiBhbGwgLjNzO1xuXHRwb3NpdGlvbjphYnNvbHV0ZTtcblx0dG9wOjA7IGxlZnQ6MDtcbn1cbi4tLXBhdHJlb24tbXB1IGltZzpudGgtY2hpbGQoMSl7XG5cdGZpbHRlcjogYmx1cigycHgpO1xuXHR0cmFuc2Zvcm06IHNjYWxlKDEuMSk7XG59XG4uLS1wYXRyZW9uLW1wdTpob3ZlciBpbWc6bnRoLWNoaWxkKDIpe1xuXHRmaWx0ZXI6IGJsdXIoNHB4KTtcblx0dHJhbnNmb3JtOiBzY2FsZSgxLjEpO1xufVxuXG4uLS1wYXRyZW9uLW1wdTpob3ZlciBpbWc6bnRoLWNoaWxkKDEpe1xuXHRmaWx0ZXI6IGJsdXIoMCk7XG5cdHRyYW5zZm9ybTogc2NhbGUoMSk7XG59XG48XC9zdHlsZT4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcmliYm9uLnBuZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMDVcL3BhdHJlb24tbXB1LWJnLnBuZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMDVcL3BhdHJlb24tbXB1LXJtLnBuZyJdLCJ1cmwiOiIiLCJwYXRoIjoiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvIiwiaWQiOjV9