A munkámat illetően lelkesen túrtam a Net labirintusának virtuális földjét, mikor az egyik kiforgatott földkupac alatt megpillantottam egy rég nem hallott kedvencem lemezének borítóját.
Mint egy üdvözlőlapot, kinyitottam az ereklyét és meghallottam a dalt ami rögtön szíven ütött. Rég volt szerencsém e gyönyörű nótához melynek minden porcikájából gyermekkorom képzelgései, tervei köszönnek vissza rám.
Gondoltam egyet, s ugyan saját világomat hozzáadva, de lefordítottam a szöveget.
Számomra ez a dal örök marad.
Tears of the Dragon
For too long now, there were secrets in my mind
For too long now, there were things I should have said
In the darkness...I was stumbling for the door
To find a reason - to find the time, the place, the hour
Waiting for the winter sun, and the cold light of day
The misty ghosts of childhood fears
The pressure is building, and I can't stay away
I throw myself into the sea
Release the wave, let it wash over me
To face the fear I once believed
The tears of the dragon, for you and for me
Where I was, I had wings that couldn't fly
Where I was, I had tears I couldn't cry
My emotions frozen in an icy lake
I couldn't feel them until the ice began to break
I have no power over this, you know I'm afraid
The walls I built are crumbling
The water is moving, I'm slipping away...
I throw myself into the sea
Release the wave, let it wash over me
To face the fear I once believed
The tears of the dragon, for you and for me
Slowly I awake, slowly I rise
The walls I built are crumbling
The water is moving, I'm slipping away...
Refl.:
I throw (I throw)
Myself (myself)
Into the sea
Release the wave, let it wash over me
To face (to face)
The fear (the fear)
I once believed
The tears of the dragon, for you and for me
Bruce Dickinson
(A Sárkány könnyei)
Túl régóta vannak már a titkok itt a fejemben...
Túl régóta vannak itt a dolgok...
amiket el kellene hinnem
A sötétségben...az ajtóhoz botorkálok
de magyarázatot nem találok -
keresem a megfelelő időt, helyet, holnapot..
Várva a téli napra, és a nap hideg fényére
A gyermekkor félelmeinek ködös kísértetére
a feszültség csak nő bennem
s én tovább már nem maradhatok
Magam a tengerbe vetem
Elragad egy hullám, görget,
átcsap fölöttem
Szembenézve a félelmeimmel,
egyszer tán még hiszem...
A sárkány könnyei érted hullnak,
s talán értem.
Ahol voltam, szárnyaim voltak, de nem tudtam repülni
Ahol voltam, könnyeim voltak, de nem tudtam sírni
Az érzéseim egy jeges tóba fagytak
Nem éreztem őket,
míg a rögök fel nem olvadtak
nincs már hatalmam felettük,
s te tudod, hogy mennyire félek
A falak, melyeket építettem, omladoznak
alattuk már víz mozog,
Hát tovább álmodok
Magamat e tengerbe vetem
Elragad egy hullám, átcsap felettem
Szembenézve a félelemmel, valaha még hittem...
A sárkány könnye érted hullik, és értem.
Tomtom.
Comedian 
Necroman Mk2 
Fabri 
p34c3 
Malleus