Számomra a zene ott kezdődik, ahol az ember megírja, megkomponálja és nem utolsósorban eljátsza azt.
Lehet azért gondolom így, mert magam is tanultam zongorázni és tudom, nincs annál nagyobb élmény, amikor egy dallam megszületik egy ember fejében, amit aztán az érzelmeivel és a szöveggel öszhangba hozva, leüti az első traktust és kirázza a hideg.
Katartikus, hiszen az aki megkomponálta, tudja mi motíválta ennek elkészítésében és még azelőtt "hallja" a teljes egészet, mielőtt végérvényesen a "közönség" elé kerülne.
A zene valóban egy közös nyelv, ami ha igényes, többet mond sokszáz kimondott szónál és mivel én e téren "mindenevő vagyok" úgy döntöttem, minden héten leközlök egyet a kedvenceimből.
Igyekszem majd minél szélesebb palettán mozogni, hátha sikerül néhány emberrel megkedveltetni azt, amit eddig csak direkt módon került.
Gamma Ray: Razorblade Sigh.
Out of the valley of death,
the man turns his back
Stares up to the hills, his eyes burning red
He licks his palm, with brown dried blood
Turns, grinning teeth, up to his lord
The darkness of the night
turns bright at his cry,
So quiet but deadly
Burning deep within, and now he will begin
He cries out to his lord forevermore
It's the razorblade sigh,
shooting up to the sky
Blood on the wings, one of the kings
There's a burning within,
when the storm closes in
He is one of a kind, in the hands of time
Razorblade
His raging fire burns you with desire
As you're taken down into his gravity
He wants you now, into his masterplan
And he'll be taking you into his dignity
Tires are burning on the way through hell
Fallen angel set me free
Wheels are turning, take me far below
Holding out my hands in victory
Death angel is coming ,
you see him ride across the land
Time is his hands
The darkness of the night
turns bright at his cry
It's burning deep within
He cries for more
If as I awake,
at the end of the road there's a rainbow
Slowly he'll fade , the dawning of time
On the wings on the razor ...
As I awake,
at the end of the road there's a rainbow
Slowly he'll fade away , the dawning of time
On the wings on the razorblade
Gammaray: A penge sóhaja (avagy egy bérgyilkos bosszúja)
A halál völgyén túl,
megáll, visszafordul
a hegyek fölé néz
a szeme rőt tűzbe borul
Barna, száradt, véres száját körbenyalva
Kusza vicsorgó fogakkal, fohászkodik az urának
bele a sötét éjszakába
fényessé vált sikoltása
Annyira csendes, oly halálos
mélységes tűztől hajtva, most beteljesíti fogadalmát
-Mindörökre!- kiált az urához
Egy borotvaéles sóhaj,
hasít az égbe
Vér a szárnyakon ül,
-Egy a királyok közül-
Bár még ég ott belül
amikor a vihar elül
Ő maga a türelem,
az idő kezeiben,
borotvaéles….(halálos)
Tomboló tüze vággyal töltve
magába szívva, szinte letaglózza
szeretné ha tudnád mit tervez el
Hogy hódolhass a méltóságának
Utam a poklon keresztül vezet, elé,
-bukott angyal szabadíts fel-
az irány adott s amíg lehet
kinyújtom kezem a dicsőség felé
Egy borotvaéles sóhaj,
hasít az égbe
Vér a szárnyakon ül,
-Egy a királyok közül-
Bár még ég ott belül
amikor a vihar elül
Ő maga a türelem,
az idő kezeiben,
borotvaéles….
Itt jön a halálangyal,
látod őt keresztüllovagolni a vidéken
Idő (sorsod) a kezeiben
Az éjszakai sötétben
sikoltva, visszfényben égve,
nagyon mélyen
tovább sír
S ha majd ébredek,
az utam végén, ott a szivárványnál
Lassan halványulva kikopik az idő
borotvám szárnyain.
Ahogy felébredek…
tomtom
Comedian 
Necroman Mk2 
Fabri 
p34c3 
Malleus