Fallout 3 Szvsz.

A Fallout sorozat első epizódja a 13-as Menedék életébe enged bepillantást, az Úr 2161. évében. A Menedéklakóra hárul az a feladat, hogy új alkatrészt találjon a Menedék víztisztító rendszeréhez, ezzel megmentve otthona teljes populációját. Küldetése sikerrel járt, de mégsem maradhatott tovább. Veszélyessé vált az ott lakó, még a külső világ mocska által be nem szennyezett emberekre, ezért kitaszított lett.

A sorozat második inkarnációjában az eredeti Menedéklakó leszármazottja-a Kiválasztott- kapja a főszerepet, 80 évvel az előző rész után. Faluját pusztulás fenyegeti, ezért elindul hosszú útjára, hogy megoldást találjon a problémákra.

A 3. felvonás történetileg nem kapcsolódik szorosan az elődökhöz és a helyszín is változott.

Korábban az USA nyugati partján tevékenykedhettünk, most viszont átkerült a cselekmény a keleti partra, egészen pontosan Washington D.C.-be és környékére, a 101-es Menedékbe. A történet kalandorunk születésével kezdődik, majd 1, 10 és 16 éves korában nyerhetünk bepillantást életébe. Ezekben a szakaszokban történik a tényleges karaktergenerálást. A születés pillanatában választhatjuk ki a főhős nemét, nevét és külső megjelenését. Egy éves korban az alapvető mozgásokat és az interakciót sajátíthatjuk el, valamint a képesség pontjainkat oszthatjuk szét(S.P.E.C.I.A.L., az az Strength, Perception, Endurance, Charisma, Intelligence, Agility és Luck), ami a korábbi részek játékosainak ismerős lesz. Ellenben új dolog a V.A.T.S.(Vault-Tec Assisted Targeting System), ami keveri az eddig megszokott körökre osztott és a valós idejű harcot. Ennek a rendszernek a megtanulása tizedik születésnapunkon történik meg.

Amint aktiváljuk, az idő megáll és az ellenfél főbb testrészein megjelenik a találati esély százalékos értéke (ami képességeinktől függően változhat). Szintén ebben a periódusban kapjuk kézhez Pip-Boy 3000-rünket, amit karunkra erősítve követhetjük nyomon fejlődésünket, innen történik a tárgyhasználat valamint az éppen fogható rádióadókat is ezen keresztül hallgathatjuk. Tizenhat évesen az úgynevezett G.O.A.T. (Generalized Occupational Aptitude Test) teszt kitöltése következik a Menedék iskolájában. Ez egy későbbi pályaválasztást elősegítő iromány. Gyakorlatilag az adott válaszaink alapján dől el, hogy melyik három képességünk lesz az, amikben fejlettebbek leszünk a többinél.

Az események akkor gyorsulnak fel, amikor karakterünk 19 évesen arra ébred, hogy apja eltűnt a Menedékből és káosz kerítette hatalmába az egész komplexumot. Nem marad más választása, mint apuci nyomába eredni és kideríteni, hogy vajon miért hagyta el ezt a biztonságot adó helyet.

2008-ban nem ez a legszebb játék, de a bunkerből való kilépés pillanata olyan áll leejtő látványt nyújt, hogy az szavakkal nehezen leírható. A grafikus motor sem mai gyerek ( a Bethesda előző játékának, az Oblivion-nak a feltupírozott verziója), de nevetve megállja a helyét a többi nagy költségvetésű cím mellett. Egyedül azt hiányoltam, hogy az időjárás ábrázolás még csak minimálisan sem szerepel benne. A bebarangolható terület koránt sem akkora mint az Oblivion-ban, annál viszont sokkalta változatosabb. Minden a legapróbb részletekig ki van dolgozva és abszolút ismétlődést nélkülöző design jellemzi, 100-nál is több helyszínnel. A viszonylag nagy szabadság azért tartogat hátulütőket is. Gyakran előfordulhat az is, hogy elveszettnek fogjuk érezni magunkat és nem tudjuk éppen mit és hol kéne csinálnunk. Néhány esetben azonban rá kell jönnünk, hogy mégsem annyira szabad ez a világ. Pontosan ennek a szabad játékmenetnek ás árkot néha az, hogy pl. Washington belvárosába való eljutáshoz állandóan (a kissé kaotikus) metróalagutakat kell járnunk, ezzel kikerülve a felszínen utunkat álló épülettörmelékeket. Játszhatunk FPS, illetve TPS nézetben. Utóbbi felettébb illúzióromboló, mivel a karakter animáció nem lett a legszerencsésebben megvalósítva. Mintha csak siklanánk a föld felett.

A megfelelő hangulatról a Fallout utánozhatatlan futuretro világa, de elsősorban a rádióadókból szóló 1940, 1950-es évek zenéi gondoskodnak. A "Butcher Pete" és az "I Don't Want to Set the World on Fire" című számokat hallgatva szinte az is élvezetes amikor percekig csak sétálunk a kietlen tájon. De ha valakinek ezek a stílusok nem jönnének be, akkor az hallgathatja a játék saját zenéjét is Inon Zur (mostanság a Prince of Persia dallamai származnak még tőle) hangjegyeiből.

A fő sztori vonal mellett rengeteg mellékküldetést vehetünk fel, amik önmagukban is apró történeteket alkotnak. Isten bocsássa meg, de összességükben talán még jobbak is mint a történet fő sodra (azért is, mert a finálét összecsapottnak, túl gyorsan lezártnak érzem). Tapasztalati pontok megszerzésével tudunk fejlődni, amiket legfőképpen a feladatok teljesítésével vagy a harcok során tudunk nyerni. A kapott pontokat eloszthatjuk a képzettségeink között (pl. gyógyítási képesség, zárfeltörés, fegyverek kezelése), így egyre alkalmasabbá válva a túlélésre. A Menedékből kilépve először a Megaton nevű kisvárosra fogunk rátalálni, ami hajdani repülőgépek roncsaiból épült fel. Különlegessége, hogy egy éles atomtöltet köré épült az egész. Belépve a helyi seriffet és polgármestert egy személyben képviselő férfi megkér minket, hogy hatástalanítsuk a bombát. De mi a helyzet akkor, ha az egyik helyi rosszfiú kérésére inkább aktiváljuk ezt a rettenetes szerkezetet ? Itt jön a képbe a Karma rendszer. Cselekedeteinktől függően változtathatjuk pozitív illetve negatív irányba ezt a mutatót, de ha sikerül egyensúlyt találni a kettő között, akkor semlegesek is maradhatunk. Az emberek a szerint fognak hozzánk viszonyulni, hogy éppen milyen a hírnevünk. Ha túlságosan jótét lelke vagyunk, akkor fejvadászok fogják az életünket megkeseríteni, ha viszont velejéig romlottként viselkedünk, abban az esetben kietlen vidék rendfenntartói.

Nem tudunk mindenkivel beszédbe elegyedni, az ilyen alanyok általában az ellenfelek, akiknek tárháza eléggé széles skálán mozog. Van itt az egyszerű rádió aktív csótányoktól kezdve, az elkorcsosult hegyi medvéken át, a több méter magas Szuper mutánsokig bezárólag minden. Azért szép számmal akadnak saját fajtánkból származó ellenfeleink is. Fosztogatók, zsoldosok, rabszolga kereskedők vagy az Enclave katonái (a háború előtti Amerikát feléleszteni akaró szervezet). Mivel az imént említett emberek/lények ellen meg kell védenünk magunkat, ezért a fejlesztők a fegyverekkel és páncélokkal sem fukarkodtak. A repertoár a különböző pisztolyoktól a mini atombomba katapultig terjed. Rengeteg látszólag felesleges holmit összeszedhetünk, de ezek egyike sem haszontalan. A megfelelő tervrajzok segítségével MacGyver-t megszégyenítő módon fabrikálhatunk halálos fegyvert bármilyen vacakból. Viszonylag már a játék korai szakaszában is találhatunk jobbnak nevezhető csúzlikat, de így sem kerülünk előnybe, mivel az összes harci eszközünk, pajzsunk rongálódik. Ha nem akarjuk, hogy használhatatlanná váljanak, akkor időnként meg kell javíttatnunk őket. Mivel a hajdani pénz semmit sem ér ebben az új világban, ezért a dollárok helyett kupakok (igen, olyan kupakok amik a kólás üvegeken is vannak) lettek fizetőeszközként beállítva.

A játék roppant részletes. Csak, hogy ismét az előbbi Megaton-os küldetésből induljak ki:

Tegyük fel, hogy felrobbantom a várost. Igen ám, de ha még volt ott valaki, akinek a feladatait nem teljesítettem ? Bukta, vagy egy korábbi mentés betöltése, gondolnánk, de nem így van. A hölggyel később találkozhatunk a Ghoulok (élőhalott szerű, a sugárzástól eltorzult emberek) városában -Underworld-ben- ahol már ő is mutánsként él tovább. Ennek ellenére néhány quest-nél, ha nem éppen abban a sorrendben csináljuk meg a részfeladatokat, ahogy a fejlesztők azt elképzelték, akkor a misszió felépítése összedől és egyszerűen nem lehet befejezni (pl. nem aktiválódik egy scriptelt jelenet). Ugyan a karakterekkel folytatható kommunikáció nem annyira sokrétű és szerteágazó, mint azt a rajongók megszokhatták, de hozzá kell tenni, hogy most minden párbeszéd fel van mondva és nem csak szöveges formában van jelen.

A mai trendekkel ellentétben, itt a szavatosság miatt sem érheti szó a ház elejét. Amint kilépünk a szabad világba, csak azzal el lehet lenni 10-15 órát, hogy mászkálunk teljesen céltalanul, de mégsem unalmasan, mert mindenhol találni valami érdekes dolgot. Ha szigorúan a történetre koncentrálunk, akkor olyan 20 óra alatt be is fejezhetjük az egészet. Viszont a játék teljes kiismerése legalább 100 óra játékidőt emészt fel.

Mindent összevetve 2008-ban az egyik legkomolyabb, ha nem a legkomolyabb cucc. RPG és Fallout fanoknak kötelező, de azok is nyugodtan tehetnek vele egy próbát, akik egy roppant tartalmas és jó játékra vágynak. Ezzel garantáltan hónapokig ellesznek.