A Bungie looter shooterének a kiegészítője sorra gyűjti az elismeréseket. Egyesek szerint a csapat felülmúlta önmagát, ráadásul pont abban, amire a legkevésbé lehetett számítani.
A DLC jelentős eltolódása miatt a Destiny 2 történetének leghosszabb szezonjával voltunk kénytelenek szembenézni. Fél év. Ez több, mint elég arra, hogy átgondoljuk életünk összes rossz döntését, esetemben pedig, hogy ismét felüsse fejét az akkor sziklaszilárdnak tűnő elhatározás: ideje elengedni a Destinyt. Olaj volt a tűzre a túlárazott 30. évfordulós csomag, amivel fizetős fal mögé rakták az első rész körülrajongott fegyverét, az ünnepélyesen visszahozott Gjallarhorn rakétavetőt. Az se volt túl szimpatikus, hogy a The Witch Queen digital deluxe verziójához kötöttek két később érkező dungeont is. A kapitalizmust az Activison segítsége nélkül is roppant lelkesen gyakorló Bungie megint jó okot adott rá, hogy utáljuk, de, ahogy a sokáig homályban tartott The Witch Queen mutatja, a mögötte állók többre képesek annál, hogy sunyi húzásokkal zsebeljenek ki.
A kampány a korábbiakban egy felduzzasztott tutorial szintjén mozgott. Bejártuk az új helyszíneket, előzetest kaptunk az endgame tevékenységekből és kinyírtuk a főgonoszt, oszt csókolom! Pár óra alatt megvolt. Főleg a töltelékfeladatokkal széthígított Shadowkeepnél ütött ez vissza, most viszont ráfeküdtek, hogy a kampány ne csak masszívabb legyen, hanem önmagában is megállja a helyét! Egy-egy küldetésébe annyit fektettek, melyet korábban egy teljes dungeonbe. Már szinte gyanús volt, hogy a kampány milyen alapossággal ki van dolgozva mind történetmesélői, mind a játékmenet szempontjából. Még lőszerutánpótlást adó zászlók elhelyezéséről is gondoskodtak, ami el is kél egyes összecsapások előtt. A főellenségek már nem dőlnek el egy csúnya nézéstől, egy küldetésen belül pedig akár többször is meg kell ütköznünk velük vagy netán többel is. Persze utóbb kiderült, hogy a Bungie nem hagyja, hogy ejtsük a kampányt miután végeztünk vele és okot szolgáltat rá, hogy újra és újra megcsináljuk. Előbb nehezebb fokozaton egy választható egzotikus cuccért, majd később championokkal megszórt heti küldetések formájában pinnacle engramért illetve egy ritka craft-nyersanyagért.
Még jó, hogy a kampány sokadik újrajátszásra is élvezetes, egyedül a (jumping) puzzle szekciók nem hiányoznának belőle. A nehézséget sikerült olyan finoman belőni, ami példátlan a szinte kizárólag a nevetségesen könnyű és a kiborítóan nehéz kategóriákat ismerő Bungietól. Maga a történet Savathun, a hive faj legcsalafintább bajkeverője körül forog, aki jóval árnyaltabb lett a játék többi gonoszánál, igaz ezen a téren átkozottul alacsonyan van a léc. A lényeg, hogy sikerült megugrani, méghozzá szépen és elegánsan. Savathun nem csupán az éppen soron lévő legyőzendő szörny, annál sokkal érdekesebb. A cselszövő boszorkány ellopta a fényt, melynek különleges erőnket köszönhetjük és azt a saját szolgálatába állította. Így jöttek létre a hive guardianek, akik küllemre jól ismert ellenfelek a mi szuperképességeinkkel. Legyőzésükhöz a ghostjukat is meg kell ölnünk, ami értelmet ad a Shadowkeepben bevezetett kivégző mozdulatnak. A sztorit írók kivételesen egy rendes befejezésről is gondoskodtak Savathunnak, habár azt modern betegségként nem bírták kihagyni, hogy közben kapukat nyissanak a jövőbeli kiegészítők számára.
Ha átverekedtük magunkat a kampányon, ami természetesen egy epikus összecsapásban éri el csúcsát a boszorkány-királynővel, vár az endgame tartalom. Ezúttal a zöldes színvilágú Throne World kínálja fel erre a terepet. A fényt elutasító mocsarával, a veszélyes mélységekbe vezető katakombáival és a fantasy regénybe illő barátságtalanul gótikus váraival hamar meghódítja a felfedezésre éhes szíveket. Helyi segítőnknél, a vicceskedő besúgó szerepében tetszelgő Flynchnél nem csak bounytkat vehetünk fel, nála nyithatóak meg a DLC egyéb fontosabb tartalmai: a Wellspring master szintű verziója és a már említett heti küldik. Bármi, amit a bolygón teszünk pontot ad, így ez a viszonylag simán letudható kioldási kötelezettség még csak enyhe ízelítőt jelent a ránk váró grindból!
A kiegészítővel bevezetett craftolási rendszer szerint a fegyverek már eshetnek vörös keretes verzióban. Ha van egy úgynevezett patternjük, akkor használattal kioldhatjuk azt, hogy a műhelyben a nekünk tetsző perkekkel készíthessünk belőle egy fejleszthető példányt. A craftolási anyagok nagyját ugyanezen elv szerint szerezhetjük meg, csak ott a deepsight resonance kiszázalékolásához kell farmolnunk az adott fegyverrel. Ez így még rendben lenne, csakhogy a Bungie megint túltolta a szekeret! Nem elég, hogy egy fegyver elkészíthető legyen, ahhoz akár ötöt is kell kapnunk belőle minden alkalommal eljátszva a kiszázalékoló procedúrát, de olyan ritkán hullott mind a vörös keretes fegyver, mind az enchanted perkekhez kellő anyag, hogy már most patchelni voltak kénytelenek mindkettő mértékét. Belengették, hogy a következő szezonban figyelemreméltó változások, egyszerűsítések várhatóak. Rá is fér ez a craftolásra, mert jelen formájában a rendszer elbátortalanít a kísérletezéstől és monoton puffogtatással eltöltött órákat igényel tőlünk minden egyes módosításért, melyet a kívánt fegyveren elvégeznénk.
A The Witch Queennel debütált a Void 3.0, mellyel frissítették az ide tartozó képességeket. Ez akkora felerősítést hozott, hogy szinte csak void guardianek szaladgálnak jelenleg a Destiny 2-ben. Legalábbis a magas erőszintet kívánó tevékenységekben. A hunterek láthatatlanságát már most nerfelni kellett, mivel a játékosok szó szerint átmentek predatorba a PvP-szekció kárára. Sebaj, maradt a voidban éppen elég túláradó erő! Általa egyetlen gránáthajítással majd teljes termeket irthatunk le még a nightfall strike-okban is, és eközben lehet, hogy még egy plusz energiapajzsot is kapunk. Akár a stasis bevezetésénél, a Bungie nem nagyon törődött vele, miképp borítja fel a játékot. Az előttünk álló év várhatóan a finomhangolás jegyében fog telni, ami a kiadót ismerve további nerfeléseket jelent. Ha a Void 3.0-át szét is zúzza egyszer a nerfkalapács, számíthatunk rá, hogy addigra már a helyére lép egy új őrület, mivel az ígéretek szerint a következő szezonokban az arc és a solar ágat vetik alá ugyanennek a felturbózásnak.
A kiegészítő saját tevékenysége, a Wellspring abból áll, hogy egy szűk csőpálya egyik oldalából a másik felé igyekszünk. Vagy visszafele, mert az úgy hű de változatos! Időre megy, tele van ellenfelekkel, ezért az első két-három alkalommal akár izgalmas is lehet megcsinálni, de mivel több okból is muszáj tartósan farmolni, rendkívül hamar megutálható. Alapfokozaton simán primitív, masteren viszont már egy kaotikus trágya. Az utóbbin megköveteli, hogy munkára fogjuk a leghatékonyabb void-eszközeinket! Látványosan felüti hát a fejét, hogy a Destiny 2 hiába ad elvileg hatalmas szabadságot, a nagyobb kihívásoknál, ha nem azt használjuk, ami a metát jelenti, akkor sanszosan ráfázunk! A lekorlátozást táplálják az egyre fárasztóbbá váló championok is, ezek a különleges páncéllal rendelkező, böszme ellenfelek, akik miatt olyan fegyvereket vagyunk kénytelenek magunkkal cipelni, melyeket a szezonális artifact modjai diktálnak!
Az 1560-ra megnövelt maximális felszerelésszint miatt a játék első heteiben a számok hajszolása tette ki az időm nagyobbik részét. Ezért aztán vissza kellett térnem a sosem kedvelt Gambit játékmódhoz, amit kemény munkával sikerült még rosszabbá tenni. Visszafele elsült újításként mindenki heavy lőszert kap percenként, így amelyik csapatban nincs egy jó invader, annak próbálkoznia sem érdemes. A PvP se egy örömtanya, mivel régóta kelletlen mostohagyerekként kezeli a Bungie. Egyedül a presztízsértékkel bíró hétvégi bajnokságnak, a Trials of Osirisnak a helyrehozása élvezett tavaly prioritást. Most annyival tudták le a munka dandárját, hogy alig észrevehetően megvariálták a lőszerellátást és visszahoztak két régi térképet. A kivételezett Trialsnak is be kellett érnie egyetlen új scout rifle-lel. A The Witch Queen fegyverei egyelőre még nem találtak maguknak helyet a Crucibleben. A keményebb játékosok továbbra is a bevált hand cannon-shotgun párosításaikkal keserítik meg a gyengébbek életét, amit háborítatlanul kiélvezhetnek, mivel a matchmaking megőrizte legendás kiegyensúlyozatlanságát.
A The Witch Queen beemelt egy vadonatúj fegyvertípust, a harci botként aposztrofálható glaive-et, mely hamar a játék PvE részlegének elmaradhatatlan tartozéka lett. Pajzsot ad, lőni lehet vele, sebes ütésváltásai pedig még lőszert se fogyasztanak, szóval egy minden várakozást felülmúló harci eszközzel lett a Destiny 2 gazdagabb! Annál csalódást keltőbb hát, hogy pont az exotic verzióik fogantak a visszafogottság jegyében. Annál a viszonylag kevés kicraftolható fegyvernél szintén tetten érhető, hogy a Bungie keményen rajta tartja a kezét a gyeplőn, nehogy valami túl erős kerüljön a birtokunkba. Így is megdöbbentett, hogy az enchanted perkek, melyek megnyitása és beépítése ugye rengeteg időt meg ritka nyersanyagot igényel, gyakorta mindössze fél másodperccel növelik meg az adott perk aktivitási idejét. Fél másodperc, vicc!
A friss egzotikus cuccokkal és fegyverekkel se voltak túl jó tapasztalataim. A páncélzatok közül igaz csak egyet próbáltam. A titán új gyógyító sisakját (Loreley Splendor), ami jó úton volt, hogy a kedvencem legyen, ám a Bungie rekordsebességgel tönkrenerfelte! A különleges kategóriába eső fegyverek közül ez a sors keveseket fenyeget, mivel a legtöbb eleve gyengén érkezett. A battle passból kiszedhető Grand Overture, egy linear fusionként viselkedő gépágyú hiába kapott egy lőszer buffot meg catalystet, még mindig olyan nehézkes, hogy landolt is a raktárban. Az egy darabig mulattató Parasite egy gránát-, pontosabban féregvető, mely igazi tömegpusztító, ha sikerül ölésekkel felpumpálni, ám önmagában csak egy újabb ormótlan fegyver, amit megbéklyóz az erőtlen lőtáv. A pakk becsületének megmentője az Osteo Striga gépfegyver. Mérgező perkjével, túltölthető tárával erőlködés nélkül takaríthatjuk le a teljes környéket. Az egyetlen szépséghiba, hogy csak azok juthatnak hozzá, akik megvették a már pedzegetett deluxe kiadást!
Egy érkező raid mindig nagy esemény, és bár az évek során egyre kevésbé éreztem késztetést, hogy kivegyem a részemet belőlük, azért belekóstoltam az aktuálisba. A Vow of the Discipleről szerzett első benyomások alapján az új raid is merít a régiekből, azonban hozzájuk teszi a magáét. A számos megjegyzésre váró szimbólum miatt eleinte túlbonyolítottnak tűnt, ám minél jobban kiismertem annál inkább élveztem. Az innen megszerezhető fegyverek egy máshol is visszaköszönő újításként kaptak egy eredetiségi perket. A souldrinker a találatok függvényében életerőt tölt vissza. Hasznos kis segédlet, egyébiránt viszont a fegyverek eddig jobbára inkább hiánypótló típusukkal, nem pedig erejükkel rínak ki az átlagból. A raides egzotik a jó öreg Outbreak Prime óta most először újra egy pulse rifle (Collective Obligation), melyet mintha csak a Void 3.0 kedvéért hoztak volna létre! Aki veszi a fáradtságot, hogy ráépítse a karakterét, az az elmondások szerint vagány dolgokat tud művelni vele, ám nagyon specifikus jellege miatt bajosan fogják az emberek törni magukat érte. A Striga meglehet méltóbb lett volna, hogy a raid fő jutalma legyen, a pletykák alapján ez is volt az eredeti terv.
Ha az összképet nézem, még mindig a Forsaken tette hozzá a legtöbbet a játékhoz. Ironikus, hogy annak a java pont azért került ki, hogy helyet csináljanak a The Witch Queennek. Ha csak a kampányt veszem alapul, a Bungie a legjobb formáját nyújtotta, ám mikor eloszlik az örömfelhő, előtűnik egy régi játék mögüle, ami bár rengeteget javult az indulása óta, de a megújulásra való képtelensége durván érezteti a hatását. Egyebek mellett egy elhanyagolt Crucible, egy menthetetlen Gambit, és poros strike-ok sokasága emlékeztet rá, hogy a Destiny 2 maradt, ami volt. Azt nehéz volna vitatni, hogy még mindig kimagasló a live service-címek között, azonban a berögződéseitől nem tud és nem is akar szabadulni. A mostani kiegészítő ezen nem változtat. A két nagy újdonság, a fegyvercraftolás és a Void 3.0 azért több átgondoltságot igényelt volna. A glaive ellenben egy könnyen megszerethető és alapos munkáról árulkodó játékszer, ami új színt vitt a fegyvertárba. Tetszetős a Throne World és, hogy a sztoriért felelős részleg is igyekszik megdolgozni a fizetéséért. A The Witch Queen eléri, hogy újabb heteket, sőt akár hónapokat szánjunk a játékra. Kiszedjük az összes lootot, teljesítsünk minden fellelhető questet. A Destiny 2 szerelmeseinek ennyi több, mint elég. Mindenki más egy újabb kiegészítő helyett sokkal jobban járna egy friss alapokra építkező Destiny 3-mal.