25 év 25 játéka egy játékos életéből. Terminator 2: Judgment Day /7. év 1992/

1991-ben mutatták be a mozikban a Terminator 2: Judgment Day filmet,

ami az akkori korhoz képest, rekord gyorsasággal jutott el a hazai mozikba.

Alig 3 héttel az amerikai premier után, a Budapesti Vörösmarty kertmozi

játszotta először a filmet 150ft-os áron, a következő héten pedig már az

összes mozi játszotta. Ez a 150ft, ma kb. egy duplarétegű lemez ára, amire

ki lehet íri egy játékot, de 20 évvel ezelőtt még nagyon sok pénz volt egy mozijegyért, de ennek ellenére mindenki látni akarta a filmet a mozikban. A

film szalagjait akkor, példátlan biztonsági intézkedések mellett szállították,

és játszották a hazai mozikban. Minden vetítésnél és szállításnál

biztonságiörök voltak jelen. Minderre azért volt szükség, mert az amerikai forgalmazók kijelentették, amennyiben a film kijut a ”kalózpiacra”, akkor a

további amerikai gyártású filmek nem kerülhetnek a Magyar mozikba. Ezt a ”fenyegetést” pedig nagyon is komolyan kellett venni, és bizony vették is. Ugyanis a 90-es évek elejére, oly mértékű volt már a kalózkodás

Magyarországon, hogy egyes becslések szerint, közel 98%-ban voltak

jelen a másolt példányok a piacon. Bár ennek okához az is hozzájárult,

hogy az akkori legális bolti filmpiac, még igencsak gyerekcipőben járt,

elvégre a Jávor-Karády-Kabos stb. dokumentumfilmek a kutyának sem

kellettek. A film mondanom sem kell, hogy sikeres lett, mégpedig olyannyira,

hogy még azon mai fiatalok többsége is ismeri, akik koruknál fogva, nem

láthatták ezt a filmet a mozikban.

A játék a filmmel egy időben érkezet meg 1991-ben a játéktermekbe, és ha

a filmre azt mondom, hogy sikeres lett, akkor a játék is az volt. Pontosabban

a játékok is, ugyanis nemcsak videojáték készült belőle, hanem flipper is,

ami akárcsak a játék, szintén sikeres, és ennél fogva roppant népszerű lett. Persze miért is ne lett volna népszerű, elvégre ki ne szeretett volna a

lázadók oldalán, a sötét jövőben Terminator-okra vadászni, és a Skynetet elpusztítani, hogy az emberiség megmentőjévé váljon. No persze nem

csak a játék menete, hanem a játék, mint stílus is nagy népszerűségnek örvendet, elvégre a különféle fénypisztolyos játékok, ekkor élték az első aranykorukat a játéktermekben. A játék hazai népszerűségét pedig mi sem igazolta jobban, minthogy a legtöbb játékteremben, megtalálható volt ez az automata. Sőt talán azt is kijelenthetem, hogy ahol ez a gép nem fordult

elő, az csak egy lepukkant teremnek számíthatott.

A film sikeréből adódóan, természetesen hamar elkészültek a különféle számítógépes és konzolos átiratok, de ezek sok mindenben eltértek

egymástól. A számítógépekre, mint a C-64-re és az Amiga-ra, teljesen

más játék jelent meg, mint a konzolokra. Számítógépekre egy ügyességi verekedős játék jelent meg, amik kifejezetten jóra sikerültek, de konzolra

egy nevetséges borzalom jött ki Terminator 2 címszó alatt. Az Arcade

változat átiratára, valamiért két évet várni kellett, de ez már a 16 bites

konzolon kívül, csak PC-re jelent meg. A két éves késés okát a mai napig

sem tudtam megfejteni. Bár nekem az a gyanúm, hogy az akkoriban

felmerült jogi viták miatt volt ez a tetemes késés.

A játék cseppet sem volt könnyű, és ebből eredően, nagy étvággyal fogyasztotta az emberek zsebéből az érméket. Ez is, akárcsak a többi fénypisztolyos korabeli társa szabályosan kirabolta a játékosok zsebeit.

A Continue felirat, szó szerint szabályos visszatérő - átlag kétpercenként - vendég volt a játszani vágyó embereknek, még kétjátékos módban is. De természetesen ez a játék is úgy volt a legélvezetesebb, ha egy baráttal

vállvetve irtottuk a különféle robothadsereget. A játék storyja két részre

volt osztható, az első részben a sötét 2029-es jövőben kell John Connort megtalálnunk és elkísérnünk, hogy a Skynetet elpusztíthassuk. A második szakaszban, a film cselekményeit követve, a Cyberdyne-ben kellett, szó

szerint széjjellőnünk mindent. Majd onnan elmenekülve, az olvasztó

üzemben végül megküzdenünk, a folyékony fémből készült robottal, a

T-1000-el. Érdekes módon a legtöbb futurisztikus fénypisztolyos játékban,

volt egy lényeges eltérés a hagyományos társaihoz képest, ami nagyban befolyásolta a játékmenetet. Ez az eltérés a végtelen lőszerben és a

gépfegyver erejében mutatkozott meg. A hagyományos játékokban,

például az Operation Thunderboltban, a tárcserére és ezek begyűjtésével folyamatosan foglalkoznod kellett. Viszont itt nem kellett az esetleges lőszerhiánnyal bajlódnod, a végtelen mivoltából adódóan, de ennek az

volt az ára, hogy a fegyvered ereje folyamatosan csökkent, ha nyomva

tartottad a ravaszt. Itt nem húzhattad orrvérzésig a ravaszt, mint egy

Stalone vagy Schwarzenegger filmben, mert ellenkező esetben, egy idő

után a fegyvered már csak üresen kattogott.

Mivel a játékban a lőszermennyiséggel nem kellett foglalkoznod, ezért a felszedhető bonuszok némileg módosultak, az eddig megszokottakhoz

képest. A felszedhető tárak helyett ezért a fegyver erejét növelő cuccok

voltak a leggyakoribban. De természetesen itt is megtalálhatóak voltak

még a különféle gránát, pajzs, és energianövelő cuccok is. Sőt még az

első pályán voltak elrejtve ”smart bombák” is, amik mindent kiirtottak a

képernyőn. A játékban ugyanakkor volt még egy másik újítás is, amit én

sehol máshol nem láttam, vagy tapasztaltam volna. Ez az úgynevezett

”felezés” volt, ahogyan én egyszer elneveztem. Ez azt jelentette, hogy a

átéktér ketté volt választva, azaz ha az egyik ellenséges gép lőtt az egyik oldalon, akkor az a másik oldalt nem sebezte. Ez szerencsére mind egy, és

mind kétjátékos módban működött, viszont a 16 bites gépeken /MD, SNES/

ez a lehetőség már nem élt. Ugyanakkor lemerném fogadni, hogy ezt a lehetőséget csak kevesen ismerték. :-)

A pályák, ahogyan már fentebb említettem, két fő részből állnak, de

nézzük csak őket szép sorjában. A legelső pályát, bár még csak

bemelegítésnek szánták, de már itt is fel kötni alaposan a fehérneműt, mert

szó szerint, egy egész hadosztállyal kell megküzdenünk. Számtalan

mennyiségű HK-val és Terminatorral kell majd harcolnunk, ráadásul még

az ellenállás katonáit is meg kell védenünk, akik a lehető legrosszabb

helyen vannak, mert annyi Terminator veszi őket körül. Ugyanakkor

érdemes lesz rájuk vigyázni, mert a pálya végén 50.000 pontnyi levonás

jár, minden egyes lelőtt ellenállóért. Menet közben a ládákból tudjuk a

gránát és a fegyvernövelő cuccokat felszedni. A nagyobb bombákkal

”smart bomb” viszont érdemes lesz taktikázni, mert ezekkel nagyok sok

bónuszt lehet begyűjteni, ráadásul a robbanás után lesz egy néhány másodperces szünetünk is, amíg kifújhatjuk magunkat. A pálya végén egy gigantikus méretű robottal kell majd megküzdenünk, akit ha szétlőttünk,

akkor a belsejéből, csak úgy ömleni fognak, az ezüst és aranyszínű Terminatorok.

A második pálya nagyon rövid lesz. Itt az emberek bázisának a megvédése

lesz a feladatunk, amit a Schwarzenegger típusú Terminatorok, és a

színes gömbökből felszálló repülő robotok veszélyeztetnek. A civilekre

és az ellenállókra, itt is nagyon kell figyelnünk, mert akárcsak az első

pályán, úgy itt sem halhatatlanok. A következő feladatunk John Connor megvédése lesz, aki egy kocsival fog Skynet bázisához elmenni, ami talán

a legnehezebb pálya az egész játékban. Egyszerűen az ellenséges HK-k

olyan agresszíven támadnak, hogy az finoman szólva is brutális. Nem

ritkán már a képernyőn kívülről lövik a kocsit, ami ellen egyszerűen még védekezni sem lehet. A lövészed életben maradására ráadásul nagyon

kicsi az esély, ha ö meghal, márpedig az esetek többségében meghal,

akkor onnantól teljesen védtelen a kocsi, ami jó néhány esetben a GAME OVER-el lesz egyenlő. Ennél a pályánál biztosan elmegy mindenkinek

legalább 2-3 Continue, mire végigmegy rajta, ugyanis ezt a pályát egyetlen életből kell teljesíteni, azaz ha meghalunk, akkor a pályát újra az elejétől

kell végigvinni.

Ha mindezzel megvagyunk, akkor egy hosszú és nehéz utunk lesz

Skynet-ig, telis tele kismillió ellenféllel, akiknek egyetlen célja, a mi megsemmisítésünk lesz. Ez talán a játék legélvezetesebb és leghosszabb pályája. Itt jön elő leginkább az a hangulati elem, amit a Terminator 2 film

elején, a sötét jövőből láttunk. Ezen a pályán irgalmatlan mennyiségben

támadnak ránk, a különféle gyilkoló gépek, ráadásul ez az a pálya, ahol a

legtöbb bonuszt lehet összeszedni. Engemet például vagy tucatnyi

játékteremből tiltottak ki, mert nem voltak képesek elviselni azt a tényt, hogy

10 millió pont feletti eredményre is képes vagyok a játékban. Menet közben összefutunk majd az első pálya testvérével, aki szintén elég kemény dió

lesz, de ő csak egy gyenge kezdőnek számít, az utána következő

Skynet-hez képest. A pálya legvégén, természetesen maga Skynet vár

ránk, aki ahhoz képest, hogy csak egy számítógép, rengeteg fegyverrel rendelkezik. Szó szerint minden nyílásából, minden paneljából, a halált

árasztja felénk. Itt garantáltan el fog megint menni legalább 2-3 Continue,

mire megadja magát.

A következő pályán már a jövőben vagyunk - most már ez is a múltnak

tekinthető - és a Cyberdyene-ben vagyunk, amit szó szerint szét kell

lőnünk. Ebben a SWAT kommandó tagjai fognak megakadályozni

bennünket, John és Sarah, pedig fel alá rohannak a pályán folyamatosan,

de a legnagyobb szerencsénkre ők itt halhatatlanok. Ők fogják a fegyver

és a bomba bonuszokat letenni, amikre óriási szükségünk is lesz, mert

ezen a pályán, szó szerint egyetlen másodperc szünetünk sem lesz a

rengeteg célpont miatt. A pálya végére érve, a laborban is szét kell lőnünk mindent, amit csak látunk. Itt már a vegyvédelmi ruhába öltözött egységek

fognak minket fogadni, akiknek a támadása roppan gusztustalan módon

fog minket sebezni. A legvégén Johnnak kell segíteni, hogy magához

vegye, a régi robot alkatrészeit.

Most ismételten egy autóvédős pálya jön. A helikopter ellen elég könnyű védekezni, mert elég csak odalőni neki egy rövid sorozatot, de sajnos ezt

elég sokszor kell megtennünk, mire felrobban. A kamion viszont már

keményebb dió lesz, itt muszáj lesz 1-1 gránátot is odalőnünk ha nem

akarjuk, hogy a kocsink felrobbanjon. Ha mindezzel megvolnánk, akkor jön

a T-1000-el az első küzdelem, akit szó szerint le kell fagyasztanunk. Itt a

legjobb taktika, ha egy gránátot belé lövünk, aminek következtében elterül,

és körülötte lövünk még 2-3 gránátot a tartályba, hogy rá hulljon a

folyékony nitrogén. A fagyasztás végén szét kell lőnünk, majd

Schwarzenegger benyögi a ”hasta la vista baby” monológját. Ha ez

megtörtént, akkor jöhet végre a végső leszámolás. A lényeg az lenne,

hogy többször fejbe lőjük, aminek következtében szétnyílik a feje. Ha ez megtörtént, akkor hátrébb újra összeáll, és itt kell egészen a peremig eltántorítanunk. Itt a képernyő két szélén esik majd le egy fegyver, amit

sajnos kötelező felvennünk, mert csak ezzel tudjuk a T-1000 robotot

lelökni az izzó kohóba. Ezek után már csak az igen béna megnyerésben gyönyörködhetünk.

Vannak játékok, melyek már a megjelenésükkor legendává válnak. A

Termiator 2: Judgment Day rászolgált erre a titulusra, mert mind a film,

mind a játék képi világa, olyan intenzíven hatot az emberekre, hogy

elfelejteni lehetetlen volt őket. Szerintem nyugodt szívvel kijelenthetem,

hogy ezek a produkciók beírták magukat, a film és a játéktörténelem nagykönyvébe.

Maradok annak, aki vagyok, a játékosnak, aki szeret játszani

Arcade Game's Forever