25 év 25 játéka egy videojátékos életéből. Daytona USA /10. év 1995/

Még 1994-ben nyílt egy új, és igencsak érdekes játékterem a Ferenciek

Terén, ami a Wizard's néven vált közismerté. Még a ma ismert modern bevásárlóközpontok előtt, ez volt a legelitebb játékterem Magyarországon.

Csak itt voltak azok a csúcs-szuper gépek elérhetők és kipróbálhatók,

amiket eddig legfeljebb külföldön, vagy csak a filmekben láthatunk. Sok mindenben eltért, az addig általunk megszokott Magyar játéktermektől. Itt

nem a füstös sötétség volt a divat, hanem minden ki volt világítva, és az

egész terem gyönyörű fényárban fürdött. De ugyanakkor volt egy másik újdonság is ott, ami miatt érdemes volt legalább egyszer bemenni. Ez

pedig a ”Tokenek” voltak. Ugyanis pénz helyet a kasszánál Tokent kellett

váltani, ha játszani akartál. Talán még néhányan emlékeztek a ”SEGA”

feliratos érmékre, amit nagyon sokan hazavittek souvenirnek, vagy ha

nem, akkor nézzétek meg a róla készült képet. :-)

Ha emlékeim nem csalnak, akkor 1995 nyarán pillantottam meg a

Wizard's-ban egy igencsak figyelemfelkeltő automatát, ami közvetlenül a

bejárat jobb oldalán helyezkedet el. Egy óriási autó karosszériája tárult

elém, amibe be lehetet ülni, hogy a játékot onnan irányítsuk. Ehhez pedig

egy hatalmas 125cm képátmérőjű képernyő is csatlakozott, ahol egy

elképesztő grafikájú autóverseny zajlott. Mindehhez pedig egy olyan hang

és zenei párosítás társult, amitől az egyszeri ember könnyen azt hihette,

hogy egy élő versenyt lát. Bárki, aki akkor először látta ezt a játékot,

sokáig nem hihetett a szemének, hogy létezik egyáltalán ilyesmi. Az állam

bizony nekem is leeset, amikor először megláttam, mert rám is úgy hatott

ez a gép, ahogyan másokra, hosszú percekig csak bámulni tudtam én is

a gépet.

A játék neve DAYTONA USA volt, és alapjaiban reformálta meg azt, hogy

mit is jelentett az Arcade autós játék, mint fogalom. Ezt 1994-ben jelentette

meg a SEGA, az új Model 2-es hardware-el. Bár a SEGA a Virtua Racing-el 1992-ben, ugyan lefektette a mai modern Arcade autós játékok alapjait,

azonban az a verzió sajnálatos módon, több sebből is vérzett. Viszont a

SEGA, ezzel az új MODEL 2-es rendszerével, már olyasmit is tudott

nyújtani, amit eddig senki sem láthatott a játéktermekben. Ez pedig a

”lemászik a grafika a képernyőről” effektuson kívül, az igazi hamisítatlan

vérbeli autóversenyzés volt, amit megfejeltek egy végletekig élvezetes multiplayer lehetőséggel is. Mivel a Daytona USA a SEGA gépe volt, ezért

az otthoni átiratot, csak a saját gépükre a Saturn-ra - jelentősen átalakított fizikával - adták ki. Később persze megjelent PC-n is a játék, amivel több,

mint két évig játszottam. Ezen kívül pedig, egy átalakított portot kapott még

a Dreamcast 7 évvel később, ami szerintem a játék megcsúfolása volt, mert annyira kezelhetetlen volt az eredeti verzióhoz képest.

A Daytona USA a NASCAR autók világával ismerteti meg az egyszeri

játékost. Teszi mindezt egy olyan formában, ahogyan autóversenyt még

sosem láttunk, legfeljebb csak a TV-ben. Természetesen, ahogyan az

autós játékok többsége, úgy ez a játék se ismeri a valós fizikát, bár az

ilyesmi egyetlen Arcade játéknak sem állna igazán jól. A játékot elindítva

három pálya közül választhatunk, név szerint a Beginner, az Advanced és

az Expert, majd kiválaszthatjuk, hogy automata, vagy manuális váltóval szeretnénk e játszani. Majd elhangzik a szenzációsan eltalált Gentlemen

Start Your Engines hang, és elkezdődhet a játék. Ha a start gombot nyomva tartjuk a pályaválasztástól kezdve, akkor a Time Attack móddal játszhatunk,

ahol kizárólag az idő lesz az ellenfelünk. A Start előtt, vagy akár menet

közben bármikor, a V.R gombok segítségével, a négy lehetséges

kameraállás közül kiválaszthatjuk, a nekünk legmegfelelőbbet a játékra, ami

a lökhárítótól a madártávlatig terjed.

A játék igazi sava borsát, tulajdonképpen az egymás elleni versenyzés, a multiplayer adta meg igazán. Bár itthon a legtöbb játékteremben csak kettő, esetleg négy gép volt egymással összekötve, valójában akár annyian is játszhattunk, ahányan a törpék házában laktak a Hófehérke mesében.

Viszont a nyolc gépet, még külföldön is, csak a legnívósabb termek

engedhették meg maguknak, elvégre ehhez nemcsak pénz, hanem hely is

kellett. Multis meccs indításakor a gép egyszerűsítette a gépi ellenfelek intelligenciáját, mert az összes ellenfelünk lila színű lesz, és nem történik

ilyenkor karambol sem közöttük. Amikor elkezdődőt egy ilyen meccs, akkor lehetett igazán látni, hogy mennyire sokoldalú is volt valójában ez a játék.

• Mi például, imádtuk egymást ilyenkor cukkolni, de szerintem ezzel

mindenki így volt. - Menet közben mindenkinek mást mondott a játékban a

gép, és amikor befejeződött a meccs, akkor a helyezésétől függően

mindenkinek más volt a befejező animációja. Míg az első kettő simán beért,

addig a többi helyezett már csak pörgőt, ugrót, felborult vagy éppen kiégett motorral nekiment a falnak. Ezt később más SEGA játékban sosem láttam.

Azt nagyon utáltam az ilyen multis meccseknél, hogy a különféle idegen emberkék, a Beginner pálya 7-8 körében, direkt a falra kentek csak azért,

hogy nyerhessenek. A másik ilyen ”bunkó” kedvenc, az Advance pálya 4. körében volt az alagút bejáratánál. Az ilyen magatartást sosem értettem,

mert ha végig a meccse alatt ezt tennék, akkor még értettem volna, de a

falra kenést, direkt mindig a legvégén csinálták.

A játék grafikája, ahogyan már fentebb utaltam, tényleg elképesztően

szép volt. A pályák bár csak három darab volt belőlük, azonban olyan

módon voltak megtervezve és felépítve, hogy hihetetlenül hosszú időre,

szó szerint odaszegezték a géphez az egyszeri játékost. Amikor

először láttam meg ezt a játékot, alig hittem a szememnek, hogy létezhet

ilyen grafikával egyáltalán ilyesmi. A pályákon kívül, az út melletti

látványelemek voltak a leginkább feltűnőek a játékban. Ezek jó szerével

minden méteren, és minden sarkon előfordulnak, és közülük jó néhány a

játék igazi védjegyévé vált a későbbiekben. A SEGA az Outrun játéknál bizonyította a tehetségét ebben először, hogy az ilyesmihez nagyon is

értettek, és ebben a játékban sem hazudtolták meg önmagukat.

Az első pálya a Beginner, ami egy klasszikus ovális alakú Nascar pálya, és

a Super Speedway névre hallgat. Ez az egyetlen pálya ahol repülőrajttal indulhatunk, és önmagunkat is beleszámítva 40 autó fog egyszerre

versenyezni egymás ellen, ami egy igazi adrenalin bombának számított

akkor. Az út melletti pörgő rulett kerék, vagy a pályán átívelő sziklán a forgó számok, de még a fekvő Sonic figura is olyan látványelem volt, amit

szerintem mindenki emlékezetében ott van még manapság is, hiába telt el

az óta több mint 17 év. Az Advanced pályán viszont már álló helyzetből indulunk, ahol lehetőségünk volt a repülőrajttal kezdenünk, hogy a 20

ellenfelet legyőzve bizonyítsuk az elsőségünket. Ezen a pályán szemkápráztatóan szép sziklás környezetben tudunk versenyezni. De

persze nem csak ez az egyetlen ”egész pályát behálózó” látványelem

van a pályán. Hiszen a pálya jellegzetességéhez tartozik, a célegyenesben látható zászlók sora, vagy a sziklába vájt alagút is, ami akár egy külön

misét is megérne. De ezen kívül még láthatunk szélerőműveket, sőt még itt

is van a pályát keresztül ívelő szikla, és a célegyenesbe érve láthatjuk a

pálya legnagyobb látványosságát is, a gigantikus méretű dinoszaurusz csontvázaz a sziklafalban. Ezen a pályán egyébként van még egy kis

plusz meglepetés is, a programozok részéről. A célegyesbe érve a boksz irányában fel lehet menni egy hangárba, ahol mindezt láthatjuk is. Direkt

nem lövöm le a poént. Aki kíváncsi rá, az nézze meg magának. :-)

Az Expert pálya, ahogyan a neve is mondja, csak haladóknak való, mert a

pálya igencsak nehéz, ráadásul jó hosszú is. Nekem valahogy ez a pálya

mindig is unszimpatikus maradt, annak ellenére, hogy itt is van elég

látnivaló. A látványosságok között ott van a gigantikus méretű híd, ahonnan kezdünk, amit egy oszlopsor és egy toronyépület követ. De fantasztikusan

néz ki, a pálmafákkal körbevett Virtua Fighter-es szobor is, hogy utána egy világítótoronyban gyönyörködhessünk, ami után a híd túlsó oldaláráról

visszafele vegyük az utunkat. De az űrrepülő gép is megér egy misét,

hogy a pálya végén, a mólon álló hajóról már ne is beszéljek. A játékban

valóban hihetetlenül sok látványelem volt, amiből a 90-es évek második

felében rengeteg fejlesztő vette az ötleteit, amikor megterveztek 1-1 pályát.

A játék hangjairól akár egy külön lexikont is lehetne írni. Itt nem csak a

kocsik hangjait emelném ki, ami minden kameranézetben más volt, vagy a speaker-t aki, a versenyt indítja, mert ezek is zseniálisak voltak. Az utolsó

kört jelző hangot, a mai napig a zsigereimben érzem. Hanem ami tényleg egyedülálló volt ebben a játékban, az a narrátor volt, aki folyamatosan

minden helyzetre mondott neked valamit a verseny közben. Beszélt akkor,

ha elől voltál, beszélt akkor, ha hátul voltál, és akkor is mondott valamit, ha

történt valami a pályán. Egyszer belenéztem a bookkepingbe a

játékteremben, és akkor döbbentem rá, hogy amit eddig hallottam a

játékban, az csak a fele volt, ami a játékban megtalálható. Ugyanis a

multiplayer versenyekre több oldalnyi plusz dialógusa volt a játéknak, amit

csak azért nem hallhattam, mert a lehetséges nyolcfőnyi játékos módból,

csak négy volt elérhető itthon. A hátul lévőknek külön ”ösztönző” programja

volt a játéknak. A játék zenéi /The King of Speed - Let's Go Away/ szintén kiemelkedőre sikerültek, és talán túlzás nélkül mondhatom, hogy ezek is

etalonná, sőt kultikussá váltak, és egybeforrtak a játék nevével. Ugyanez elmondható volt anno az Outrun játék zenéiről is, ahol a Magical Sound

Shower és a Splash Wave vált örök klasszikussá.

Azt a nagyméretű Daytona USA logót elfogadnám.

Story 1: Mivel az EUROPARK Wizard's-ban dolgoztam egy teljes évig,

ezért nem egyszer megtettem azt, hogy a gépet átállítottam ”Endurace”

módra és úgy játszottam vele. Ilyenkor a fél játékterem a gép köré gyűlt,

mert a 40 körös Advance Course versenyeimet, valamiért mindig sokan megnézték, és sokan csak tátott szájjal bámulták, hogy mit is művelek. A

40 körös versenyeken a 2. helyezetnek általában 2-3 kört adtam. :-)

Jó néhány alkalommal azt is megtettem, hogy a startnál egyből

megfordultam, és a mezőnnyel szemben kezdtem el versenyezni. Persze ilyenkor is simán beértem, sőt nem egy alkalommal így is sikerült beírnom magamat a listára.

Itthon sajnos sosem volt nyolc Daytona USA gép egy helyen, pedig

milyen nagy meccsek lehettek volna.

Story 2: 1997. augusztus 17-én találkoztam a Wizar's-ban két japán

sráccal, akik éppen ezzel a játékkal játszottak. Láttam az idejük alapján,

hogy profik, ezért úgy gondoltam, hogy a legjobb bemutatkozás a

részemről az, ha játszom egyet én is a játékkal. A 2. játékom után igencsak nagyot néztek, és szó szerint nem hittek a szemüknek, mert épp akkor

döntöttem meg a saját rekordomat. Az egyik japán srác elővette a

kameráját, és hevesen gesztikulálva mutogatott, hogy játsszak még egyet.

Ezt simán megtettem, hiszen belefért az időmbe még néhány menet. Egy

újabb menet után, megint megdöntöttem az új rekordomat és hallom, hogy

a hátam mögött leeset a srác kamerája, mert annyira izgatott lett. Mint

később kiderült, a srácok a SEGA belsős tesztelői voltak /volt ott egy

haver, aki perfekt angol volt és tolmácsolt nekem/, és akkor döntöttem meg

a Japán rekordot több mint 0,5 mp-el. Ez először kicsit kétkedve fogadtam,

mert bár tudtam, hogy itthon nincs ellenfelem a játékban, de azért USA és

Japán kicsit azért más tészta. De ezt végül olyan komolysággal mondták el nekem, hogy végül hittem nekik. Az időm az Advanced Course-on 3:00:87

volt. A youtube-ot átnézve természetesen találtam sokkal jobb időket is, de

egyet se találtam, ami nem Time Attack lenne, illetve kisebb nyomozás után kiderült, hogy ezek az eredmények, a később újra kiadót és módosított

fizikájú gépek voltak. A SEGA RALLY után, ugyanis újra kiadták a gépet.

Ezeket a videókat elnézve, én is tudnék egy 2:53:00 alatti eredményt

csinálni, de az itthoni gépek ”állapota” sajnos ezt lehetetlenné teszik.

Ilyen érmékkel működtek az automaták a Wizard's-ban

Amikor először beültem ebbe a játékba, egy olyan magával ragadó érzés

fogót el, amit soha, egyetlen más játékkal kapcsolatban sem éreztem. A

Daytona USA számomra a világ legjobb Arcade autóverseny játéka, mert

olyan élményekkel gazdagított, amit lehetetlen nekem, vagy bárkinek is elfelejtenie, aki akárcsak egyszer is játszott vele. Benne volt szó szerint

minden, ami egy autóversenytől elvárható volt. Ez a játék a mai napig

benne van, bárkinek a legjobb top 3-as Arcade autós játék listájában. A Gentlemen Start Your Engines hangot, ahogyan elhangzik a játékban,

sosem fogom elfelejteni, mert bár sok más játék leutánozta ezt a mondatot,

de egyik se tudta az nyújtani, vagy akárcsak a közelébe is érnie, amit

számomra a Daytona USA-ban nyújtott.

Maradok annak, aki vagyok, a játékosnak, aki szeret játszani

Arcade Game's Forever