A 2001-es év azért fontos a számomra, mert ebben az évben szakítottam végleg a PC-k világával, és tértem ismételten vissza a konzolokhoz. Ebben az évben vettem meg a PlayStation 2 gépemet, ami a későbbiekben, számos éven keresztül okozott nekem, megannyi feledhetetlen kikapcsolódást és emléket, amire mind a mai napig szívesen emlékszem vissza.
Biztosan sokan emlékeztek még rá, hogy anno az egyik mese csatornán,
este volt egy videojátékokkal foglalkozó TV műsor. Jó magam szinte
minden este leültem, és néztem ezt a műsort, mert rengeteg olyan dolgot
is láthattam benne, amiről a hazai játékokkal foglalkozó újságok egyáltalán,
vagy csak jóval később számoltak be. A műsor, vagyis a TV neve Game
One volt, és az egyes adásaik közel két órásak voltak, amit viszont sajnos
elég gyakran kb. két héten keresztül ismételtek, bár sokszor ezt én
egyáltalán nem bántam. A csatorna maga Francia volt, de ha az emlékeim
nem csalnak, akkor az adásaik egy részéhez volt Magyar alámondás is.
Bár sokan szidták ezeket az adásokat a tartalmuk miatt - ami valamiért
trendi volt -, de mégis mindenki tudta, hogy mi volt a legutóbbi adásban.
Ugyanis őszintén megvallva, egy igazi hiánypótló műsor volt akkor, amihez hasonlót, még manapság sem látni a Magyar TV-ben. Sajnos 2002
januárjától jött a T-com, és elérhetetlenné tette nálunk ezt a kis műsort.
Az egyik ilyen műsorukban, a 2001-es E3-ról volt egy hosszabb, közel
egy órás videó beszámolójuk, amiben láttam egy nagyon érdekes játékot.
A videóban - amit minden alkalommal megnéztem - összesen hat
hatalmas képernyő volt egymás mellé téve, és mindegyik előtt egy-egy kasztniban emberek ültek, akik egy filmszerű, már-már a valóságot
meghazudtoló grafikájú autós játékkal játszottak, amitől még nekem is
leeset az állam. A játék prezentálása, vagyis a körítése, annyira
Arcade-os volt, hogy én már előre dörzsöltem a kezeimet, hogy mivel is
fogok hamarosan játszani a játéktermekben. Ebben a videó beszámolóban viszont nem volt Magyar alámondás, a franciát meg nem értettem, ezért
csak a végére esett le nekem, hogy nem egy új Arcade játékot látok,
hanem egy konzolét. A konzol neve PlayStation 2 volt, a játék pedig a Gran Turismo 3 A-Spec névre hallgatott. De gondolom, nem árulok el vele semmi
újat, ha azt mondom nektek, hogy ez bizony szerelem volt első látásra.
A gép, a memóriakártya, és a játék, közel 140 ezer forintomba került. De
ezt egyetlen pillanatig sem bántam, mert ahogyan már a bevezetőben is
írtam, számos feledhetetlen kikapcsolódást és emléket nyújtott nekem, az elkövetkező évek folyamán eme gép, és a rá készített játékok sokasága. A
Gran Turismo 3, már az előtt elvarázsolt, hogy egyetlen percet is játszottam volna vele, mert már a játék intrója is olyan hangulatosra sikeredet, amihez hasonlót PC-n sosem láttam. A videó egy gyönyörű versenyautót mutatott
meg kívülről, és belülről egyaránt, ami aztán átcsapott egy fantasztikusan összevágott videó montázzsá. A TV-m képernyőjén, hihetetlen
mennyiségű versenyautó kezdet el száguldozni fel és alá, mintha csak
egy évad összefoglalót látnék valami versenyből, amihez egy nagyon
zúzós zene is párosult. A zene, - amit a Feeder-től licenseltek - és a
videó mondhatni egymásra talált, és egy elképesztően tökéletes párost
alkottak, de ez így volt már a 2. részben is, amivel csak jóval később
futottam össze.
Gondolom Kazunori Yamauchi-t, és az általa fémjelzet Polyphony Digital-t
nem kell senkinek sem bemutatnom. Minden embernek vannak álmai,
amiket szeretne megvalósítani, és ez alól Yamauchi sem volt kivétel. Neki
is voltak álmai, de az ő álmai nem voltak egyszerűek, sőt, leginkább
merészek voltak ezek az álmok. Ugyanis a fejébe vette még a 90-es évek második felében, hogy megalkotja a legtökéletesebb autós játékot konzolra, amihez a Poliphony Digital volt az eszköze. Az álmát végül sikeresen
megalkotta, és megajándékozta a játékosokat 1997-ban egy olyan játékkal,
ami rögtön etalonná és történelemmé vált Gran Turismo néven. De a siker
sosem elég egy olyan elmének, ami a tökéletességre törekszik. Mert olyan,
hogy tökéletes, legfeljebb csak fogalom formájában létezik. Az álmát ezért
tovább szőtte, hogy megalkossa a lehetetlent, és ez által elégítse ki a
vágyainkat, nekünk játékosoknak.
A Gran Turismo eltért minden addig megszokott trendektől, amit autós játék néven ismertünk. Ugyanis a játék nem csak egy egyszerű autós játék volt, hanem egy igazi ”szimulátor”, amiből mind a mai napig sokat lehet
tanulni. Itt nem csak azzal találkozott az egyszeri játékos, hogy beszállt a kocsiba, aztán már csak a gáz gombját kellett orvérzésig nyomni, hanem
olyan lehetőségekkel is, amihez már komoly szakértelemre volt szükséges.
Az autókban ugyanis olyan szinten lehetett állítani jó szerével bármit, hogy
némi jóindulattal, akár autószerelői szakképzettséget is kaphattunk volna
érte. A kocsi lökhárítójától egészen a legvégéig, meg volt a lehetőségünk
az autó szó szerinti testre szabására. Állíthattuk, a kerekeket, a féket, a felfüggesztést, a váltót, a motort, és még kismillió egyéb dolgot. De ezeket
nem csak úgy összességében állíthattuk, hanem akár egyenként,
részenként is, ráadásul akár több részletből is állhatott egy-egy beállítás. Szerencsére minden beállítás szépen és közérthetően volt leírva a játékban, legfeljebb csak egy szótárra volt szükségünk a végső boldoguláshoz.
A játék tulajdonképpen egymástól elkülönítve két fő részre volt osztva, az
egyik az Arcade mód, a másik a Simulation mód volt. Számomra az első órák-napok a Gran Turismo Arcade módjával teltek el, ami nagyon érdekes
és élvezetes volt. Már a legelején tucatnyi autó közül választhattam minden kategóriában, amit ahogyan nyertem sorra a versenyeket, egyre csak
bővült a választékuk, ráadásul a nehézségtől is függőt, hogy mennyi autó
volt a versenyek végén a jutalmunk. Viszont az egész Arcade mód nem
tartott tovább egy hétvégénél, és az itt elérhető autókat sem vihetted át a Simulation módba, és az autókat sem tuningolhattad, vagy állíthattad kedved szerint. Ezek a lehetősségek, csak és kizárólag, a Simulation módban voltak elérhetők. A játék Simulation része olyannyira összerakott, és tartalommal
teli volt, hogy nekem majdnem három teljes hónapnyi elfoglaltságot adott,
mire a végére értem. Mielőtt komolyabban belelendültem, szükségem volt
holmi jogosítványokra is, ami szintén újdonság volt a számomra, hiszen a
SEGA Rally-hoz és a Daytona USA-hoz nem kellettek ilyen papírok. :-)
A jogosítványok akárcsak az autók, külön kategóriákra voltak osztva, és mindegyikhez számos feladat volt hozzárendelve. Ezek a legegyszerűbb feladattól kezdve - gyorsulás és lassítás -, a legnehezebbekig
- esős időben teljes kör kicsúszás nélkül - terjedtek, ráadásul minden
feladat időre ment. Viszont ha jó csináltunk mindent, akkor nem csak a
jogsikat kaptuk meg, hanem autókat is kaptunk, amivel már belekezdhetünk
a versenyekbe is.
A versenyek száma pedig kis híján megközelítette a csillagos eget, hiszen
közel 100 verseny volt benne. Ráadásul ezek több bajokságra voltak
felosztva, és azon belül is, nagyon sok kisebb bajnokság állt a rendelkezésünkre. Ezek a versenyek általában valamilyen kritériumok
alapján voltak kiírva. Voltak itt egyszerű vasárnapi versenyek, ahová szinte bármivel bemehettél. Első vagy hátsó kerék meghatású versenyek, ahová
már szükség volt a megfelelő jogsira is az induláshoz. Aztán ott voltak
még a különféle márka vagy régió versenyek is, de a vége felé már tuning, indycar és endurance versenyek is voltak. A kisebb bajnokságok általában három versenyből álltak, amit ha megnyertél, a végén egy autó volt a
jutalmad. Viszont a nagyobb versenyek már 5-10 pályán zajlottak, ahol a nyereményünk szintén egy autó volt. Itt már a játék, négy lehetséges autó
közül sorsolt nekünk, ráadásul ezeket a versenyeket bármikor
újrajátszhattuk, mert mindig kaptunk nyereményként egy autót és persze
mellé egy rakat pénzt is, ami elég jól jött, ha minden autót össze akartunk
gyűjteni.
A pályák mennyisége és minősége, szintén újdonság volt a számomra,
hiszen az eddigi tapasztalataim - pusztán csak 15 év - során egyetlen
játékban sem találkoztam ennyi pályával. A felhozatal itt is elég gazdag
volt, akárcsak az autók terén. Voltak itt bőségesen a valóságban is létező,
és fantázia pályák egyaránt. Jó néhány pályáról - ami csak ebben a
játékban elérhető - nem tudtam eldönteni, hogy létező, avagy valós
pályával van e dolgom, mert annyira profin lettek megalkotva. Az egyik személyes fantázia pálya kedvencem, a Tokyo R246-os volt, ami ebben a részben debütált. Ez a pálya olyannyira profin lett összerakva, hogy a
későbbi autós játékokban amivel játszottam, mindig hiányérzetem volt,
amiért nem volt bennük elérhető. Persze a többi pálya is megérte a pénzét, hiszen a Grand Valley, az Apricot Hill, a Trial Mountain, a Deep Forest és
szinte mindegyik pálya, annyira élethűen nézet ki, hogy szinte lemásztak a képernyőről. Egyedül a rally-s pályákkal voltam elégedetlen, annak ellenére,
hogy ezek is nagyon szépen néztek ki. De valami oknál fogva, mindig volt
egy hiányérzetem, amikor rajtuk mentem. Ez a hiányérzet pedig állandóan
azt sugallta nekem, hogy ez nem rally pálya, ez valami más, sőt van nála
jobb is.
A játékban az autók minősége és mennyisége szintén elképesztő volt. Az
autók kidolgozottsága grafikailag már-már olyan szintű volt, hogy akár egy komolyabb autós magazinban is megállták volna a helyüket. De nem csak
a kidolgozottságuk volt top kategóriás, hanem az irányíthatóságuk is. A
vezetési élményt egyszerűen nem lehetet semmihez sem hasonlítani, mert
nem volt a piacon addig egyetlen olyan játék sem, ami ennyire reális lett
volna. A reális szót pedig akár csupa nagybetűvel is írhatnám, mert az
autók irányítása, különösen, ha volt az embernek kormánya is hozzá,
hihetetlenül megközelítette az igazi autókét. Éppen ezért cseppet sem vol
túlzás a fejlesztők részéről, hogy a játékban alcímnek a ”the real
driving simulator” megjegyzést írták. A játékban található autók széles
választéka szintén példa nélküli volt. Addig nem ismertem egyetlen olyan
játékot sem, ahol az egyszerű népautótól kezdve megtalálhatóak voltak a sportos, a sport, a rally, a versenyautók, sőt még az indycar autók is. (Az indycar autók egyébként az EU-s kiadásban valamiért polyphony 01-02-es jelzést kaptak, míg az US-JPN kiadásban F-90-94-el jelölték meg.) Az autók szépen kategóriájuk szerint vannak beosztva a játékban, amiket a C-B-A-S
stb. osztályokba sorol, így nem fordulhat elő, hogy a rally versenyeken
például egy Toyota Yaris-al, vagy egy GT-One-al indulj. Összességében
179 autó volt megtalálható a játékban, és én olyannyira belelendültem a versenyekbe, hogy szépen mindegyik kocsimat maximumra tuningoltam.
Ahogyan már fentebb írtam, nincs tökéletes játék, és bizony itt is vannak
hibák. Még a 2. rész tesztjénél fordult elő, amit egyébként Endrédy Tibor
írt az 576 konzolban, hogy lemerte írni a leplezetlen véleményét a játékkal kapcsolatban, amiben hibákról is beszélt. Azt pedig, hogy hiba is van a
játékban, sok ”kockarajongó” nem volt képes megemészteni, sőt a
94%-os értékelése, annyira kiütötte a biztosítékot, hogy hónapokig erről
szólt az újság levelezési rovata. Ez pedig magával hozta azt a hozzáállást
az újság részéről, hogy az elkövetkező tesztekben, TILOS volt írni
bármilyen negatívumot is a játéksorozattal kapcsolatban. Ez a negatív
hozzáállás az 576 konzol részéről a tesztelésekkel kapcsolatban, amúgy szépen kezdet egyre gyakoribbá és rendszeresebbé válni, mert
”Martin” úgy gondolta. Pedig a Gran Turismo 3 sem volt tökéletes, csak
hát az újság cikkében egyetlen dolgot mertek ezek közül megemlíteni, hogy kevesebb az autó, mint a 2. részben. De ezen kívül voltak más hibák is,
ami az autók fizikájában volt leginkább tetten érhető. A vezetési élmény
bár kiváló volt, de ahogy lementél az útról, vagy ütköztél valakivel, a valós
fizika rögtön búcsút intett neked. A többi autóval való ütközéskor ugyanis
az a helyzet jött elő, amit a vidámparkban is tapasztalni lehetett a
dodgem-ben ha nekimentél valakinek. Az autónk szépen megpattant, aztán
meg ment tovább, mintha mi sem történt volna. A következő hiba, a
sebesség érzetének a pontatlansága volt. 100 mérföldes sebesség alatt egyszerűen nem jött le azaz érzés, hogy valójában mennyivel is mész,
ami kanyarodáskor sok problémát okozhatott, és bizony szokni kellett a
játék eme részét. A játék rally részét is sokszor emlegették hibaként,
elvégre az igazi rally egészen másról szól, mint amit a játékban
tapasztalhatunk. Bár őszintén megvallva, engemet ez egy cseppet sem
zavart, mert a legendás SEGA RALLY-t jutatta eszembe. Ezen kívül pedig,
az időjárási változások nem léttét rótták még fel hibaként.
A Gran Turismo 3 A-Spec egy olyan autós játék volt, amire minden
PlayStation 2 tulajdonos joggal büszke lehetet, mert olyan dolgokat
tartalmazott, amit más gépeken, 10 játéknak is az erényére vált volna. A PlayStation 2 ma már több mint tíz éves múltra tekint vissza, és soha
egyetlen fejlesztőnek sem sikerült az, hogy a Gran Turismo sorozat
babérjaira törjön, vagy akárcsak hozzá hasonlott alkosson. A PlayStation gépeken a Gran Turismo volt a király, és aki ezt a tényt esetleg vitatná,
azt csak sajnálni tudom.
Maradok annak, aki vagyok, a játékosnak, aki szeret játszani
Arcade Game's Forever