25 év 25 játéka egy videojátékos életéből. Lego Star Wars 1-2 /2006 21. év/

A LEGO-ról mindenki halott már, a LEGO-t mindenki ismeri, vagy legalábbis

ezt mondja nekem minden ember, akit megkérdezek. De vajon valóban

ismeri-e mindenki, hogy honnan származik, és mit is jelent a LEGO szó valójában? Ha ennek kialakulását akarjuk kutatni, akkor egészen vissza

kell mennünk az 1930-as évekig a ködös Dániába. 1932-ben Oleg Kirk Christiansen megállapította saját vállalkozását, ami gyerekeknek készült fajátékokra specializálta magát. Két évvel később vette fel a cég a LEGO

nevet, ami valójában egy összetett szóból a Dán ”leg godt” azaz a

”játssz jól” szóból állt végül össze. A LEGO mint ma ismert termék

1947-ben indult hódító útjára, azonban a kezdeti elképzelések igencsak problémásak voltak és sokáig nem fogadta el a piac, mert még mindig a fa

volt a legfontosabb játékgyártási alapanyag. A problémát végül az alapító

fia Godtfred Kirk Christiansen vetette fel és vizsgálta felül, aminek eredményeként, 1958-ban kialakult a LEGO ma ismert formája. 1990-ben

Euróra legismertebb és legnagyobb játékcégévé választották a LEGO-t.

Gyárai pedig ma már a világ minden pontján megtalálhatóak, köztünk

hazánkban Magyarországon is.

A LEGO legfontosabb alapja és lényege a kezdetek óta, az elemek

egymással való összeilleszthetősége, amit szó szerint lehet érteni, mert

minden eddig legyártott elemet össze lehet illeszteni bármely másik LEGO elemmel. Ez pedig magával hordozta az a nagyszerű lehetőséget, hogy a gyerekek fantáziáját, kreativitását, és kézügyességét remekül fejlessze.

Az 1958-ban megjelent első készlet simán kompatibilis egy mai 2011-es készlettel. Az 1958-as igazi indulás óta, hihetetlenül sok termékcsalád

jelent meg a piacon LEGO név alatt. A gyártó a legkisebbektől, a néhány hónapos korúaktól (Duplo), egészen a legnagyobbakig (Technik) gondolt,

és gondol mind a mai napig. Persze a ma már ismert termékcsalád nem

volt elérhető még a legelején, ezek az elmúlt 50 év folyamán, érvről évre folyamatosan jelentek meg. A 90-es évek végére jött létre az a szerződés

a LEGO és a Lucasfilm között, aminek köszönhetően megjelentek az első

LEGO STAR WARS készletek, amikből mára már több száz készlet jelent

meg, felvonultatva ezzel a teljes STAR WARS univerzumot. Eme nagy

siker eredménye vezetett ahhoz az úthoz, hogy végül megszülethessen videojáték formájában is a LEGO STAR WARS.

A LEGO játékok megvideojátékosítása persze nem új keletű dolog, elvégre

már a 90-es évek végén is voltak a témában játékok - mászkálós,

autóverseny -, de azok minősége a középszerűnél is gyengébbek voltak,

és szó szerint elhasaltak a kasszáknál. Azonban jött a Traveller's Tales,

és mindent újragondolt a LEGO témában, ami csak szóba jöhetett. Az első

LEGO STAR WARS játék még 2005-ben jött ki, ami még az első trilógiát az

Episode I-II-III-at dolgozta fel. Ennek a folytatása 2006-ben jelent meg, ami

már a klasszikus trilógia az Episode IV-V-VI legfontosabb pillanatait

elevenítette fel. A két játék pedig egyesítve is megjelent a jelen generációs gépekre. A játékok egyik legfőbb vonzereje a STAR WARS univerzumon

kívül, a remekül összerakott és néha napján gondolkodást is igénylő pályák voltak, amik egytől egyik hamisítatlanul adták vissza a filmek hangulatát.

Ezen felül pedig a humor volt az, amiért érdemes volt vele akár többször is játszani. A játékban a humor igencsak sajátságos volt, és néha nagyon le

tudott tőle fáradni az ember. Aki látta esetleg a régi Zucker testvérek által prezentált paródiákat az Air plane, Nagy durranás, Csupasz pisztoly stb.

filmek sokaságát, az tudhatja, hogy az átvezető jelenetek értelmezése

honnan származik valójában. A humor itt is hasonló. Nincs szinkron vagy

felirat, ezáltal csakis és kizárólag a képi poénok vannak jelen az átvezető kisfilmecskékben. Persze a vicc csak akkor üt igazán, ha érti is az ember,

azaz ha valaki nem látta volna a filmeket - van köztetek ilyen ember? -,

akkor nem biztos, hogy le fog minden esetbe esni neki, hogy mi is a poén.

A Traveller's Tales fiúk nagy valószínűséggel hatalmas PUB rajongók

lehettek, mert mindkét résznél egy kocsma a játékok központi helyszíne. Az

első játékban a II. részes Dexter, míg a második játékban a IV. részes Mos

Eisley kocsmája, szolgál kiindulópontként a kalandozásainkhoz. Ezek a helyszínek, mármint a kocsmák, egyébként tényleg fontos helyek, mert

innen érhető majd el az összes pálya, és itt lehet majd megvásárolni az összegyűjtött tárgyakat és szereplőket is, amik megkönnyítik a későbbi előrejutásunkat. Az egész úgy néz ki, hogy van a kocsma központi helye,

ahol megvehetjük majd a könnyítéseinket és a játékban szereplő

karaktereket, és ebből a fő helységből nyílnak az egyes Episode-ok

szobái. Ezekből, a szobákból pedig az egyes részek hat pályára - minden

rész hat pályából áll - lehet eljutni. A kocsmából ki is lehet menni, és ha

szépen körbejárjuk, akkor meg lehet tekinteni az eddig összegyűjtött LEGO elemekből álló tárgyakat is. Ráadásul, ahogy haladunk előre a storyban és

sorra vesszük szépen a szereplőket, úgy telik meg egyre nagyobb élettel

a kocsma is. Nem egyszer alakultak ki ilyenkor vicces dolgok, amiknek az eredménye végül az lett, hogy vagy 10-12-en szépen legyilkolták egymást.

A játékot, vagyis az egyes pályákat elindítva először mindig a Story módra

van lehetőségünk, azonban ha újra játszunk egy-egy pályát, akkor már a

Free Play módra is lehetőségünk lesz. Eme két játékmód között az a

különbség, hogy a Story módban fix, azaz kötött karakterekkel kell menned, ahogyan az aktuális helyzet éppen megkívánja. Például, nem győzheted le

Jar Jar-al Darth Maul-t. De a Free Play módban már bárkit magaddal vihetsz

a pályákra. Erre szükség is van, hiszen minden pálya sokkal nagyobb, mint

amit látni lehet a Story módban. Rengeteg olyan része van a pályáknak,

amit csak a már megnyitott plusz karakterekkel lehet elérni. Ebből kifolyólag

pedig a sok-sok karakter egymástól teljesen eltérő képességekkel és tulajdonságokkal rendelkezik, amiket érdemes, sőt ki is kell használni. A

Jedikkel például tárgyakat lebegtethetünk, a robotokkal eszközöket használhatunk, a gyerekekkel kis helyekre is bebújhatunk, a nyúlánk karaktereinkkel pedig magas helyekre is felugorhatunk.

A pályák, vagyis az Episode-ok egytől egyig, csak úgy árasztják magukból

a hamisítatlan igazi STAR WARS hangulatot. Ez talán az egyik legnagyobb vonzereje a játéknak, hiszen nagyon kevés olyan STAR WARS játék van

még manapság is a piacon, amik ennyire visszaadják a moziban látott

filmek helyszíneit és hangulatát. Ráadásul egyfajta csatolt áruként, a

sokszor igencsak gúnyos humor is annyira ott van a szeren - hihetetlen,

hogy mennyire illik a játékhoz -, hogy nem egyszer le kellett tennem a

kontrollert, mert röhögő görcsöt kaptam. Minden egyes Episode, minden

egyes pályája felismerhető a filmből, ezáltal láthatjuk majd a Naboo bolygót,

a Kamino-t, a Tatooine-t, a Halálcsillagokat és az összes olyan bolygót,

ahol a hat film főhősei akárcsak 5 perc erejéig is megfordultak. De nem

csak a filmből ismert helyszikekkel fogunk találkozni, hanem kitaláltakkal is, hiszen egy-egy pálya nem csak a filmből már ismert helyszíneket fogja tartalmazni. A Traveller's fiúk nagy szerencsénkre elég kreatívak voltak

ezen a téren, és annyi mindent hozzáálmodtak a pályákhoz, aminek a végeredménye az lett, hogy az utóbbi évek egyik - a Nintendo-t most nem számolom bele - legkiválóbb platform játékát alkották meg.

A játékok menete a klasszikus mászkálós és akció játékok keveréke.

Azonban lesznek majd olyan pályák is, amikor majd egy járműbe kell bepattanunk, és úgy kiosztanunk a nekünk nem tetsző ellenfeleket. Ennek köszönhetően pedig repülhetünk majd a III. rész nagy űr csatájában, ott

lehetünk a Halálcsillagok elleni támadásoknál, és a Hoth bolygón is

szanaszét lőhetjük az AT szériás lépegetőket. A mászkálós részeknél,

ahogyan már fentebb említettem, rengeteg szereplőt irányíthatunk

• kb. 50-et részenként - majd, amik bizonyos részeknél kötött lesz, de a

legtöbb helyen ránk van bízva, hogy kivel teljesítjük éppen az aktuális

feladatot. Mint a legtöbb mászkálós játékban, úgy ebben a játékban is van

rá lehetőség, hogy ketten egyszerre játszunk. Ez pedig igencsak jó móka,

hiszen nincs is annál kitűnőbb szórakozás, minthogy ketten egymásnak vállvetve teljesítsük a ránk váró feladatokat. Ráadásul ilyenkor nem kell

állandóan azzal foglalkoznunk, hogy cserélgessük a karaktereinket a

pályán az éppen aktuális feladatokhoz, és azzal sem kell foglalkoznunk,

hogy mit csinál az ostoba gépi társunk.

A játék grafikája, ha nem is kiváló, de mindenképpen kiemelkedő a stílusán

belül. Minden egyes szereplő, jármű és helyszín könnyen felismerhető. Sőt pontosan minden úgy néz ki, mint amit kiadtak a bolti LEGO készletekben is.

Az animációk és a mozgások folyamatosak, és a legnagyobb csata közben

sem lassulnak be. Számos helyen, például a Halálcsillagon és a nagyobb űrhajókon, nagyon szépen láthatóak a tükröződések. A szereplők egytől

egyik hihetetlenül cukik tudnak lenni, ahogyan mozognak a pályákon. A

hangok és a zenék természetesen egytől egyig mind a filmekből

származnak, és nagyon megemelik a játék hangulatát. A lézerkardok és a lézerlövések tényleg úgy hangzanak, mintha a filmből származnának, és ugyanez elmondható az űrjárművekről is. A zene pedig adja magát,

ahogyan azt egy STAR WARS játéktól elvárjuk. Miközben szépen

komótosan járkálunk a pályákon, megy a zene, és ha megjelennek az

ellenfelek, akkor indul be csak igazán, mint ahogyan a filmekben is láthatjuk, amikor elkezdődőik egy-egy nagyobb akció.

Sajnos akárcsak a legtöbb játék, úgy ez sem tökéletes. A kamerakezelés

az egyik legnagyobb baj, mert nem mindig követi a karaktereinket és a történéseket a pályán. Ugyanakkor számos alkalommal fordult elő, hogy

az adott karakterünk nem éppen azt csinálja, mint amit mi terveztünk.

Például össze akartunk rakni valamit, helyette pedig előkapta a fegyvert, miközben mi építeni akartunk, illetve miközben építünk, a semmiből elkezdtek

ránk lőni, és emiatt haltunk meg. Ez leginkább a 2. részben volt zavaró,

ahol rengeteg helyen kellett építeni, de közben jöttek az ellenfelek is. A

mellettünk lévő gépi karakter meg csak nézet ki bután a fejéből, ahelyett,

hogy harcolt volna. A másik zavaró dolog a nehezen elérhető cuccok felvételénél fordult elő. Volt, hogy 40 élet is elment, mire végre fel tudtam

venni az igencsak elrejtett bónusz tárgyat, mert a karakterem nem úgy

lépet vagy ugrott, ahogy én akartam. Ezen kívül, amit mind a mai napig

hiányolok, az a LEGO játékokban az Online co-op lehetőség. A régi

részeknél még elment volna ennek a hiánya, hiszen a ps2/xbox online

lehetősége még gyerekcipőben járt, de a Complete Saga, vagy a még

újabb LEGO játékoknál, ezt már igencsak nagy hibának tartom. Egyszerűen

nem értem, hogy ez miért nincs benne, a mostani játékokban, pedig a két

játékos online co-op téma simán adná magát, és a játékélményen is dobna

még egy alaposat, csak hát a kiadó nem adta még meg nekünk ezt a

lehetőséget.

A LEGO STAR WARS 1-2. része bebizonyította, hogy igenis lehet egy

könnyed szórakoztató mászkálós játék is örök érvényű, és nemcsak a NINTENDO mászkálós játékai azok. A játék talán legnagyobb erénye, hogy egyetlen percig sem veszi magát komolyan, és csupán csak szórakoztatni

akar. Én nagyon örültem annak, hogy ismét kicsiny gyereknek érezhetem magamat, amikor ezekkel a játékokkal játszottam. Én csupán csak annyit sajnálok, hogy a mászkálós stílus mára szinte meghalt a jelenlegi gépeken,

és csupán csak a mostani mozi rajzfilmek gyenge átiratait élvezhetem, ha

eme stílussal akarok játszani. Mert akárki akármit mondhat, de sajnos a

jelen generáció egyik legnagyobb hibájának tartom eme stílus hiányát.

Maradok annak, aki vagyok, a játékosnak, aki szeret játszani

Arcade Game's Forever