Akármennyire szerettem volna tolni 2020 Karácsonyán, pár óra játék után kénytelen voltam félretenni a Cyberpunk 2077-et, mert nyolc hónappal az eredetileg tervezett megjelenés után is gyalázatos állapotban jelent meg a játék PlayStation 4-re. Egy Witcher 3 színvonalú játéktörténelmi mérföldkő árnyékában, a több éves gerjesztett és öngerjesztő hype fényében alapjában véve szinte lehetetlen küldetés volt megfelelnie az elvárásoknak, de ehhez mérten is hatalmas csalódás volt a végeredmény.

A fejlesztők azonban nem hagyták cserben a kis koraszülöttet, folyamatosan pumpálták belé a tápszert kisebb-nagyobb javítócsomagok formájában, így egy fél évvel az eredeti megjelenés után kikerülhetett az inkubátorból és ismét elérhető lett a PS Store-ban. Nagyjából pont akkortájt sikerült egy PlayStation 5 masinára szert tennem, és akkor már úgy voltam vele, hogy megvárom az annak a képességeihez igazított változatot.

Időzavar-show

2012 májusában több fontos esemény is történt: betöltöttem a 31. születésnapomat, illetve akkor tudtam meg életem legboldogabb hírét: apa leszek. Nem mellékesen a CD Projekt Red abban a hónapban jelentette be, hogy játékot fog készíteni Mike Pondsmith klasszikus asztali szerepjátékából. Mi történt azóta?

2012 május - bejelentik, hogy egyszer majd Cyberpunk játékot készítenek

2013 január - az első CGI trailer

2016 június - a játék fejlesztésének kezdete

2018 június - E3 2018, az első trailer

2018 augusztus - Gamescom 2018, az első gameplay trailer

2019 június - E3 2019, "Breathtaking" release date trailer

2020 április 16. - első, tervezett megjelenési dátum

2020 szeptember 17. - második, tervezett megjelenési dátum

2020 november 19. - harmadik, tervezett megjelenési dátum

2020 december 10. - negyedik, tényleges megjelenési dátum

Szerencsére nem kellett sokat várnom, a fiam idén novemberben lesz 10 éves, de én már február 15.-én, majdnem két évvel a tervezett megjelenés után elkezdhettem végre a Cyberpunk 2077 jelen generációs, hellyel-közel javított, "végleges" verziójával játszani. Az elmúlt év során elég sok kommentet, véleményt olvastam, a játékosok egy része oda van érte, míg egy másik része továbbra is elégedetlen és csalódott. Teljesen szkeptikusan nyomtam meg az X-et a DualSense kontrolleren, nem számítottam túl sok jóra, inkább csak a kíváncsiság vezérelt, de amennyire lehetséges a történtek után, próbáltam azért tiszta lappal indítani, és nem a múltat, hanem a jelent értékelni. Mivel a jelen generációs patch mellett egy váratlan vendég is kopogtatott az ajtónkon, ezért meglehetősen sok időt tudtam Night City-ben eltölteni, a 10 napos kötelezően előírt karanténnak köszönhetően.

Nagy remények & alacsony elvárások

Az első nem várt esemény hamar bekövetkezett: azon kaptam magam, hogy néhány óra után én ezt egyszerűen nem akarom abbahagyni és kilépni. Olyan érzés volt, mintha egy teljesen másik játékot indítottam volna el: a fagyásoknak nyoma nem volt, bugokkal és renderelési problémákkal egyáltalán nem találkoztam, a képkockaszám tökéletesen passzolt a folyamatos flow élményhez. Technikailag szerintem sikerült nagyjából gatyába rázni a kódot, persze mindig van hová fejlődni, nem véletlenül mondják, hogy egy videojáték soha nincs kész, csak befejezik a fejlesztését. PlayStation 5 konzolon két grafikai beállítás között lehet váltani: dinamikus 4K felbontás (~3K) mellett ha megelégszünk a ray-tracingelt árnyékok hiányával, akkor nagyjából 60 képkockát kapunk másodpercenként, ha nem, akkor 30-at. Néha átváltogattam az RT módra, ami valamennyivel tényleg látványosabb és bizonyos idő elteltével hozzá lehet szokni a 30 fps-hez is, de nekem nem adott annyi többletet, hogy feláldozzam érte a jól megszokott 60 fps-t. Night City csodálatos. Nem mondom, hogy nem láttam még soha ennél szebbet, de az autentikus cyberpunk atmoszférája könnyen magába szippant és nem ereszt, ha van rá hajlamod. Sajnos arról nem tudok nyilatkozni, hogy korábbi verziókhoz képest milyen változások, fejlesztések, előrelépés történt, hiszen pár órát leszámítva nem volt hozzá szerencsém. Így például nincs összehasonlítási alapom az NPC-k számával vagy a forgalom mértékével kapcsolatosan, jelenleg teljesen megfelelőnek érzem mindkettőt. Nem követem hosszasan a járókelők útját, viselkedését, napi rutinját...ezen a téren bőven beérem "a Mátrix illúziójával", ami nem is baj, hiszen nekem az a dolgom, hogy játsszak, ne a rendszer hibáit keressem, mert sem tesztelő, sem kiválasztott nem vagyok.

Nem számítottam rá, hogy a Witcher 3 küldetéseinek színvonalát, változatosságát illetve karaktereinek mélységét, eredetiségét meg fogja közelíteni, de a Cyberpunk 2077 világában eddig eltöltött 40 óra után be kell látnom, Varsóban a helyzet változatlan és nem engedtek a megszokott minőségből. A fő történeti szál simán megállná a helyét egy jobb sci-fi akciófilmben is, de a Witcher 3 legjobb pillanatait idézik az ún."mellékes melók" is, amelyek bizonyos szempontból még talán emlékezetesebbek is, tulajdonképpen ugyanannyira a játék szerves részei. Nem mondom, hogy nem lehetett volna jobban belemenni a transzhumanizmus, globalizmus, kapitalizmus, fogyasztói társadalom fontos kérdéseibe, de még így is értékes szórakozásnak éreztem a játékkal eltöltött eddigi időmet. A főbb karakterek megalkotása igazán igényes munka, nem csak külsőleg vannak remek formában, de a színészi alakítások is kiválóak, a párbeszédek felépítéséről nem is beszélve, egyértelműen ezek a legerősebb elemei a játéknak. Biztos kellett az is, hogy magávol ragadjon a hangulat, ahogyan elkezdtem a temérdek feljegyzést, üzenetet, töredéket olvasni, a híradót nézni, a rádiót hallgatni, akaratlanul is egyre erősebben húzott be a Cyberpunk 2077 világa. Nagyon örültem a magyar feliratnak, nem mondanám tökéletesnek, de mindenképpen korrekt fordításról van szó, egészen felemelő érzés még ma is egy RPG-t az anyanyelvemen játszani. Most értem el azt a pontot, hogy elkezdtem egy kicsit grindelni, megbízásokat teljesíteni, gyűjtögetnivalókat kutatni. Nem azért, mert annyira tápolni akarok, vagy szükségem lenne a pénzre, hanem mert annyira remekül érzem magam Night City-ben és egyre kevésbé szeretném, hogy vége legyen ennek a kalandnak.

Az autók, motorok irányításával teljesen meg vagyok elégedve, az RPG elemekbe szintén nem tudnék belekötni. Megjegyzem, nem járok 13-as kulccsal és 16 oldalú dobókockával a farzsebemben, azaz nem vagyok sem fanatikus autómániás, sem fekete-öves szerepjátékos! Ezer éve kocsikáztam utoljára Los Santos-ban, de emlékeimmel összevetve a 2077-es járművek irányíthatósága, kezelhetősége semmivel nem rosszabb az ott tapasztaltaknál, ami nem feltétlen elismerés lenne, hiszen egy 9 éves játékról beszélünk, de az ilyen téren tapasztalatlan CDPR-től bőven az élvezetes kategória. Nem teszteltem le az összes jármű paraméterei közötti eltéréseket, nem készítettem Excel táblázatot az képességfákról és az elosztható pontokról. Ami azt illeti, a 25. szint környékén osztottam el egyáltalán a pontok nagy részét, mert addig nem is foglalkoztam a játék ezen részével. Nem ismerem tudományos mélységgel a játék összes rendszerét, csak annyira, amennyire szükségesnek érzem.

V, mint Verdikt

Nem gondoltam volna, hogy ekkorát fogok ismét csalódni a Cyberpunk 2077-ben, de ezúttal pozitív értelemben. Egy jó évvel ezelőtt úgy ültem le ehhez a játékhoz, hogy nagyon akartam szeretni, de a számos hiányosság, az optimalizálatlanság és a dagadó botrány miatt képtelen voltam. Most úgy ültem le, hogy legjobb esetben is egy középszerű, inkoherens terméket fogok látni, de helyette az alkotók eredeti víziója körvonalazódott szép lassan a szemeim előtt, én meg nem beleszerettem? Ma sem tökéletes még Night City, aki akar, az találhat benne hibát, de ha nem érez késztetést a keresésükre, akkor egy maradandó élményben lehet része. Ehhez kell, hogy működjön a játékos és a fejlesztők közötti kémia, hogy észrevegyük a világ részletes felépítésére fordított aprólékos munkát, hogy élvezzük a kiváló soundtrack-et, hogy értékelni tudjuk az egyre inkább észrevehető törődést az alkotók részéről.

Az előző generációs konzolokon felmerülő teljesítményproblémákat minden bizonnyal továbbra sem lehet varázsütésre eltüntetni, de az elérhető ingyenes próbalehetőséggel talán ott is érdemes lehet megnézni a kompromisszumos, javított változatot. Sajnálom, hogy a játéktörténelem egyik legnagyobb botrányára fog elsősorban mindenki emlékezni a cím hallatán, és egyben örülök is, hogy a CD Projekt Red ígéretéhez híven nem hagyta veszni a becsületét. Még a végén tényleg komolyan gondolják, hogy hosszú távon terveznek a Cyberpunk 2077-el is? Van még jó pár küldetés hátra, ezért megyek is vissza a jövőbe, ha készítenek ehhez is bármilyen fizetős, komolyabb kiegészítőt, részemről nem is kérdés az első napos vétel.