Metró 2033

Gyűlölöm Glukhovskyt. Gyűlölöm, mert összetörte több évtizedes világképemet, miszerint az írók - különösen az orosz írók - minimum kétszáz éves, hosszú ősz szakállú, véresen komoly alakok. Erre itt ez a... srác, aki alig két évvel idősebb nálam, és bőven a harmadik iksz előtt letesz egy díjnyertes könyvet az asztalra? Hát milyen dolog már ez?

Régóta vártam, hogy belekóstolhassak a könyvbe, hiszen tavaly a megegyező című játék igen mély benyomást gyakorolt rám, mind a mai napig a fejemben van néhány részlete és nagy az esély, hogy nem is nagyon fognak onnan távozni. Szóval már előre vártam, hogy majd mosolyogva lapozgatom az irományt, ismerve a fordulatokat, emlékezve a helyszínekre.

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, a játék ugyanis gyakorlatilag a fontosabb szereplőkön, illetve a "settingen" kívül gyakorlatilag abszolút nem kapcsolódik a könyvhöz. Artyom a főszereplő mindkettőben, azonban míg a játékban csak érintőlegesen említik, hogy miért kell azon a bizonyos hosszú úton elindulnia, addig a könyvben részletesen le van írva a VDNH kétségbeesett harca a "feketékkel", Hunter nem csak két kósza mondattal küld el utunkra és ez még csak a kezdet. És ez még csak a kezdet, innentől gyakorlatilag csak néhány ponton találkozik a játék és a könyv története (Poliszban, a könyvtárban és a befejezésnél).

Ez pedig tök jó dolog, hiszen a játék ismeretében is éri meglepetés az olvasót (vagy akár fordítva, a könyv ismeretében is érdemes nekiállni a játéknak), számomra azonban a legnagyobb meglepetés az volt, hogy ez a történet megírásakor még a húszas évei elején járó emberke milyen lenyűgözően torz képet tud lefesteni a különböző világnézetekről, mennyire tudja beteges irányba csavarni a hitvallásokat és hogyan tudja mindezt egy nukleáris háború utáni metró járatba oltani. Artyom útja itt nem csak újabb és újabb pályákból, csatából csatába vonulva megy, a különböző állomások más és más módon próbálnak választ adni a fiatalember egész könyvön végigívelő kérdésére: mi a célunk a világban? Vagy inkább mi a célunk EBBEN a félig már elpusztult, mutánsoktól hemzsegő, vészlámpákkal megvilágított világban?

És ha mindez rémisztőnek látszódna, ne ijedjetek meg - Glukhovsky nem filózófiai regényt írt, bár lényegesen több benne a leírás és nem ritka a fél fejezeten keresztülhúzódó monológok sem, azért a Metró 2033 legbelül mégis egy igazán akciódús regény. Vannak itt csaták, vannak igazán izgalmas és igazán rémisztő jelenetek, néhol úgy pörögnek az események, hogy egész egyszerűen nem lehet addig letenni a könyvet, míg a végére nem értünk. Talán néha picit túlságosan is "szkriptelt" az esemény, akár egy jó akciófilmben az ajtók az utolsó pillanatban nyílnak ki, a megmentők az utolsó pillanatban bukkannak fel - viszont legalább tökéletesen megmagyarázza az író belépésük vagy késlekedésük okát. Sőt, azt kell mondanom, hogy van néhány olyan jelenet, melyet - bár nagy bátorság kellene hozzá fejlesztői részről - nagyon szívesen viszontláttam volna a monitoron. A náci állomás, és az oda történő belépés, Danyila, ás úgy általában a Könyvtár utáni városi rész és végül de nem utolsósorban a teljes Kijevszkaja, Park Pobedy állomás története. Mindegyik olyan rész, mely nagyon jól mutatott volna interaktív formában, bár még egyszer meg kell jegyezzem, az ott leírt történetek miatt tényleg elég bevállalósnak kellett volna a fejlesztőknek lenniük, nem kis falat egyik sem, nem is technikailag, hanem befogadhatóság szempontjából. (Másrészt viszont el kell ismernem az A4 Games zsenialitását, mert például a játék talán legemlékezetesebb része, az "árnyék metró" egyáltalán nem szerepel a könyvben.)

Gondolom érezni, hogy engem rendkívül megfogott a Metró 2033. Nem mennék olyan messzire, hogy egy modern társadalomkritikának nevezzem, de Glukhovsky azért sikerrel éri el azt, hogy kicsit talán másképp nézzünk a minket körülvevő világra. És nem utolsósorban tökéletes arra, hogy az ember elkezdjen azon gondolkodni, milyen jó is lenne elmenni Moszkvába, megnézni a Kitaj-Gorodot, Szmolenszkaját, vagy a másik több tucat metróállomást. Még most, mielőtt a következő háború porig rombolja.

(Fun fact: az összes fenti kép moszkvai metróállomásokat mutat, próbáltam olyan összeválogatni, melyek a könyvben is felbukkannak. Más világ? Nem enyhén...)