part V

Jolly - The Audio Guide to Happiness

Az ilyen esetekben gondolkodom el, hogy hol kezdődik és hol é véget a style over substance-prezentáció. Miféle tiniknek való nyálzenét játszanak ezek? - volt az első gondolatom, aztán mire véget ért az enyhén homoerotikus klip, arra jutottam, meghallgatom az egész lemezt is, mert annyira nem is volt rossz…

Így aztán szépen meglepődtem, hogy micsoda arc-szaggató, mázsás riffeket és milyen elborult hangulatvilágú karneváli mulatságot is tudnak ők tolni, hogyha úgy tartja úri kedvük.

A Jolly erénye ebben rejlik, hogy dob egy csontot a jóképű frontemberre és nyálas pop-rockra vágyó tinilányoknak, dob egy csontot a U2-n szocializálódott középkorú apukáknak, a modern emo-kultuszba csöppent fiataloknak, a sznob proggereknek és még a vaudeville-világért rajongóknak is.

Közben pedig végig kurvára egyben vannak a dalok, húznak a témák, üdítenek a dallamok.

Van egy jól körülhatárolható rock-zene, amit mindig az aktuális stílussal színezhetnek ki, hogy a lehető legtöbb rétegnek felelhessenek meg.

A recept alapvető elemei tehát a Porcupine Tree egyes elemeinek is megfeleltethető lenne:

hol fémes riffek, hol könnyed, tiszta hangszínű, vagy enyhén ropogós akkordbontogatások váltják egymást, a popzene szabályait időnként betartva, időnként kicsit szétfeszítve; ezekre ülnek rá a sejtelmes billentyűszőnyegek és furcsa hangminták, amik időnként enyhe pszichotikus érzelemvilágot tükröznek; plusz van egy nagyon húzós dobosunk és egy már majdnem nyálgép énekes, aki nagggyon jól egyensúlyoz a mesterkéltség és őszinteség határvonalán. Elég modoros, hogy szerethesse, aki erre bukik és elég nyers ahhoz, hogy az is szerethesse, akit zavar a tipikus MTV-énekesek kiállása.

A pörgős és nyugodt tempójú dalok aránya is megfelelő, sosem válik unalmassá a sok dörömbölés és nem is fordul magába a túl hosszú melankólia miatt. Ugyanígy remek az aránya a dallamos refréneknek és súlyos gitároknak. Az instrumentális szekciókat sosem használják gitárszólókra, csakis a gyilkos gitártémákat és az elmegyógyintézeti hangulatokat teszik bennük még hangsúlyosabbá.

Itt van tehát ez a csapat, akik mindent elkövetnek azért, hogy a külsőségük és a stílusuk sokfélesége eladhassa őket, miközben egy pillanatra sem feledkeznek meg arról, hogy tök mindegy, milyen zenét játszik az ember, amíg nagyszerű dalokat ír.

Phideaux - Snowtorch

Nem is tudom, milyen címkét lenne a legcélszerűbb használni a Phideaux zenéjére.

A mostani lemeznél talán a kortárs, vagy neoklasszikus lenne a leghelyénvalóbb, de ez még messze nem árnyalja eléggé a képet.

A '90 óta aktív zenészként is foglalatoskodó Phideaux Xavier már sokadik alkalommal kotyvasztott össze egy hol pszichedelikus, hol gótikus, hol folkos témákkal átitatott korongot, amiben leginkább a Genesis - Jethro Tull - Van Der Graaf Generator útvonalát követi. E mellett nem hagyhatjuk ki a talán minden eddiginél erősebb Solaris-áthallásokat sem. Az összes lemezét nem ismerem ugyan, de tudtommal ilyen egyértelműen még sosem utalt rá Phideaux, hogy mennyire szereti a valaha volt legjobb magyar együttest. Ez mind a fuvolák használatában, mind a science fiction-ös hangzású billentyűtémákban számtalanszor érződik. (Ha nem ismernéd a Solaris-t, most tessék gyorsan erre a linkre kattintva informálódni és tájékozatlanságod miatt magadat még gyorsabban elszégyellni!)

A mostani lemezünk vázát egy hosszú lélegzetvételű, 36 perces eposz adja, melyet kettévágtak, közé ékeltek egy jó 5 perces átvezetőt és a végére biggyesztettek 2 és fél perc levezetést.

Ennyi, se több, se kevesebb.

Az első tétel igazi csemege a billentyűközpontú rockzene szerelmeseinek, csakúgy, mint a fuvola imádóinak. Az átvezető darab érdekessége, hogy önmagában a legfogyaszthatóbb és leginkább slágeres jellegű neofolk jellegű ballada, ami a maga egyszerűségével sem szakítja meg főtételt.

A második nagyfelvonás már több teret ad a különböző pengetős hangszereknek, de még így sem válik túl nagy gitárorgiává.

A levezető darabocska már csak funkcionális szerepének betöltésére alkalmas; megakadályozza, hogy túl hirtelen érjen véget az anyag, anélkül, hogy számítanánk rá.

Mindenképp megemlítendő még az ének problematikája is.

Phideaux úr orgánuma elég markáns védjegye a zenének, sajátos hangképzésével együtt a zene már kilométerekről felismerhetővé válik és kap néhány nagyszerű zenei csúcspontot is.

Hosszú távon viszont könnyen monotonná válhat az a kis hangtávolság és az a kántáló-affektáló jelleg, amin énekel hősünk és épp ezért alkalmaz maga mellett egy női énekest is, aki hibátlanul egészíti ki és teszi változatossá az összképet.

Believe - World is Round

Igen-igen, már önmagam számára is fárasztó vagyok a nagy lengyel-imádatommal, de mit tehetnék, amikor úgy látszik, hogy arrafelé még a csapból is jobb zene folyik, mint Európa nagy részének koncerttermeiben?

Még egy hagyományos rock-zenekart sem tudnak úgy összerakni, hogy abban ne legyen valami igazán különleges. Pedig mi is a különleges ebben a hegedűt is markánsan használó zenekarban?

Nem tudom. Tényleg, csak egy sima rock-csapat, akik hegedűn is játszanak.

Múlt év januárja óta gyakorlatilag nem volt olyan hónap, hogy ne vettem volna elő és ne lényegültem volna át teljesen a lemez végére.

A gitár kicsit kevésbé erőlteti a riffeket az ének alatt és az akkordbontásokat sem erőlteti. Helyette apró dallamokat játszik, esetleg akkordozgat. A hegedű talán túlságosan halkan szól időnként, de mégis remek párost alkot a gitárral. A szólók nem akarnak sem túl dallamosak, sem túl virtuózok lenni. Inkább csak néhány jellegtelen hang, hol erősen, hol gyengéden pengetve-rázva-ütögetve-csapkodva. Mégis teljesen a helyén van.

A dobok csak a kötelezőt hozzák többnyire, finoman támogatják az énekest, időnként elnyomva a gitárt és a hegedűt is, de nem azért, mert olyan sokat ütne a dobos… időnként pedig megcsillan egy-egy törzsi jellegű ritmus a tamokon is.

Az énekes puha hangja, ami enyhe akcentussal énekli az angolt, teljesen beleillik ebbe a nem enyhén modoros összképbe.

Szóval összességében minden egyes részletnél a kevesebb a több elvére támaszkodtak, ami már majdnem tényleg kevéssé teszi a zenét. Gyakorlatilag egyetlen olyan részlete sincs, amire önmagában érdemes lenne figyelmet fordítani és még az összkép is alig ad valami kapaszkodót.

Na, mi a fenét írjak még? Fogalmam sincs.

Egyszerűen tetszik és kész, nem tudom megfogalmazni, mi fogott meg a Believe atmoszférájában, mert az ilyen típusú zenéket általában hamar átugrom.

Sőt, eredetileg ez fel sem került a listámra és mégis kihúztam pár napja egy együttest, hogy ez valahogy beférjen és belinkelhessem valamelyik számukat.

Amit már megint nekem kellett feltöltenem, nonszensz.

The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble - From The Stairwell

A 2000-ben alakult holland együttes neve egyre fontosabbá válik a kortárs underground dzsessz világában.

Tulajdonképpen a név alapján már mindent tudsz, amit tudni érdemes a zenekarról. Elvetemült emberek csapata (ensemble) játszik kísérteties, komor és lélekőrlő muzsikát (darkjazz) mennyei magasságokban, hol kőkeményen, hol fagyosan (kilimanjaro).

Ha össze kellene foglalnom frappáns mód, azt mondanám, olyan, mintha egy poros kripta mélyén életre kelnének a holtak, hogy megalakítsák saját kamarazenekarukat, ami teljes egészében tükrözheti túlvilági létezésük minden élményét-érzését.

A dzsessz-zenék szellős, Jan Garbarek-féle megközelítését alkalmazva mindig a hosszan éneklő hangok, lassan kibontakozó dallamvilág és túlvilági atmoszféra adják a zene alapját. Ebbe lépnek bele a horror és noir filmek hangulatképei a különböző, torz hangminták, elektronikus dobok, magányos trombiták segítségével.

Az aprócska dallamfoszlányokat a legkülönbözőbb fa- és rézfúvósok szolgáltatják, akik a legráérősebb mód szólalnak fel mindig, mitha az entek mesélnék el egymásnak napi történeteiket.

Nehéz lenne meghatározni, hogy az instrumentális tételek, vagy az énekkel megáldottak sikerültek-e jobban. A jégdermesztő hangok a hangszerekre írt részekben bontakozhatnak ki igazán, az ének alatt néha kicsit elveszik eredetiségük.

Ellenben az énekesnő igazi jégkirálynőként veszi át az irányítást minden jelenetben, ahol szerepel.

Az enyhén erotikus kisugárzású ajkak néha a végtelen távolból dalolnak, néha egészen a fülekbe suttogó-sóhajtozó mód segítenek megteremteni azt az intim közelséget, ami szükséges a dalok élvezetéhez.

A dalok alkotta csokor hangzásvilágában és stílusában egységes, nem alkot viszont egyetlen történetet, inkább kisebb epizódok gyűjteménye.

Így lehet, hogy bejárunk néhány magányos, sötét sikátort, elhagyatott kocsmát, temetőt, sűrű, sötét erdőt, szirén énekével sejtelmessé tett tengeri utakat, hatalmas, fagyos hegyvidékeket…

Na, jóféle, tessék bepróbálkozni vele!

**Azt hiszem, még egyik epizód sem sikerült ennyire izzadságszagúra, mint a mostani… de muszáj kicsit gyakrabban frissítenem, ha nem akarok március végére végezni a teljes listával.

Más: tavaly jött ki egy újabb Alexander Brandon lemez, én meg nem is tudtam róla… doh.

Ez már az augusztusi kimaradtak rovatában fog szerepelni… nem is gondoltam, hogy egyszerre csak elkezdi évente kidobni a saját nevével fémjelzett lemezeket.**