A Legjobb

Amplifier - The Octopus

Van az a hülye kérdés, hogy „mit jelent számodra a művészet?”

Erre pedig minden jól nevelt, önmagát hozzáértőnek gondoló, sznob parasztnak megvan a maga modorosságtól és szentimentalizmustól túlfűtött válasza.

Szóval nekem is.

Szerintem a művészetek létezése jelenti az egyetlen értelmét az ember létezésének.

Bármi, amit életünk során teszünk, jelentéktelen.

Jelentéktelen, mert nincs hasznára a világnak.

Minden felfedezés és találmány, melyet valaha ember alkotott, csupán saját önző céljait szolgálta.

Van kerekünk és járműveink. Tudunk a saját, természet adta sebességünknél gyorsabban utazni.

Van elektromosság, ami mára már a társadalom nagy része számára elengedhetetlen az életfenntartáshoz.

Meg mindenféle gyógyszerek.

Kényelmes épületek és bútorok.

Kommunikációs eszközök.

Na és?

Minden, általunk valaha is megalkotott tárgy magán viseli az emberi önzés nyomát, mert minden csak azért kell, hogy még kényelmesebben és még gyorsabban, könnyedébben élhessük le az életünket.

Na és? Akkor talán nem fogunk meghalni?

De igen. És mindennek kurvára semmi hasznát nem látja semmilyen más élőlény, sem pedig maga a Föld, amit kizsákmányolunk saját kényes igényeink érdekében.

Egyszer majd mind eltűnünk, nyom nélkül.

Akkor pedig baromira nem fog számítani, hogy milyen telefonon toltad az Angry Birds-öt.

Egy ilyen haszonelvű és teljesítményorientált világban, ahol az érték egyenlő azzal, ami hasznos, egészen meghökkentő, hogy létezhet valami olyasmi, ami tömegeket képes rabul ejteni és fogva tartani anélkül, hogy konkrét haszna lenne.

Mert ha jobban belegondolsz, a művészet azon ritka kivételek közé tartozik az ember életében, aminek önmagában semmi haszna nincs, ha csak nem találkozik azzal az emberrel, aki képes belelátni valamit, ami által valami többé válik az adott alkotás.

Így lesz egy szimpla vászonra mázolt festékhalmazból festmény, egy összefűzött papírlapcsokorra préselt tintából regény és egy halom hangjegyből zene.

Mi pedig furcsamód kötődünk ezekhez a valamikhez, annak ellenére, hogy egész életünkben arra tanítanak minket, hogy az érték az iskolapadokban töltött idő, amiből tudás lesz, amivel aztán megszerezhetjük életünket felemésztő állásunkat, hogy sok pénzhez juthassunk, hogy abból kifizethessük életben-maradásunk költségeit. Azért élünk, hogy fenntarthassuk magunkat és leélünk egy életet úgy, hogy semmi mást nem értünk el, csak annyit, hogy továbbadjuk hasztalan génjeinket és még több emberrel árasztjuk el a már egyébként is túlnépesedett bolygót.

Nem csodálatos, hogy van valami, ami képes túlmutatni az emberi élet sekélyes vágyain azáltal, hogy mer kevesebb lenni minden mástól és mer öncélúan csak saját magáért létezni?

Ha jobban belegondolok, a művészet pont olyan, mint maga az ember. Ez a közös kettejükben, mindkettő csakis saját magáért létezik.

Elkalandoztam a témától.

(közelebb már nem is lehetnék hozzá)

A 2011-es évben megjelent kedvenc lemezemről lesz szó.

*„there's a big fuck off Hollywood

in a church built by slaves

where all glitters and twinkles

and hungry are all the poors that you made

where the weather's fine

and dark clouds all gather

for oscars and facelifts

death to Hollywood

death to Hollywood

death to Hollywood

let's put at an end to Hollywood

to Hollywood”*

Kínos, hogy valójában 2010 decemberében is hozzá lehetett jutni, de akkor csak a rajongók számára letöltető verzió jött ki, a hivatalos kiadás ideje 2011 januárja.

Szerencsére 12 (most már lassan 16) hónap majdnem elég idő ahhoz, hogy kialakíthassa véleményét egy ekkora mesterműről.

Mitől is mestermű?

Vonatkoztassunk el mindentől és írjuk le nyersen, milyen elemekből is tevődik össze a zene receptje.

Nehéz ügy.

Talán azzal érdemes kezdeni, hogy a hangzásvilágot és az atmoszférát alapvetően a space rock korlátai közé helyezhetjük. Ezt töltsük meg mocsáros-zsíros stoneres gitártémákkal, metal és jazz közt ugrándozó basszusgitárral, tegyünk mögé hol blues-os, hol punkos dobokat, kevéske progrockos finomkodást, egy karizmatikus énekest és hagyjuk hosszú évekig érlelődni az egészet, amíg szétválaszthatatlanul egybe nem forr minden eleme.

*„we'll go somewhere you'll never be

kick the engine to overdrive

and i'm faster than a laser beam

got a universe to sail across, across

till the day I die

and I know that you set the control

for the heart of the sun”*

Kicsit bővebben: Az univerzum határait feszegető utazások és képzelgések atmoszféráját fogjuk meg, az emberiség és a világűr méreteinek összevetéséből adódó rettenetet, az emberi ésszel felfoghatatlan, transzcendens távolságokat. Ez a végtelenség a színpadunk, ahol megszólalnak hangszereink.

A gitárok hol óvatosan rásegítenek erre a végtelenségérzetre a mesterien széteffektezett hangzásukkal. Ezzel a tömény hangzással is van képe gitárosunknak olyan kevés hangot játszani, ami csak feltétlenül szükséges a tér kitöltéséhez. Sel Balamir fantasztikusan érzi, hogy hogyan lehet minden egyes megszólaltatott hangnak lelket adni azáltal, hogy hagyja mindet fellélegezni és addig szólni, ameddig kell. Ennek ellenpontozásaként, a dinamikusabb részeknél olyan őserőt szabadít fel, amit ritkán hall az ember egy direkt pocsékra kevert hangú gitárból. Riffjeit és akkordbontásait tanítani kellene.

Ugyanúgy, ahogy az énekét is, ami a „klasszikus” épp csak akkora hangterjedelmem és annyicska hangszínem van, amivel hiánytalanul képes vagyok bármilyen érzelmet kifejezni.

Egy pillanatra sem technikás, vagy virtuóz énekes; hangja mégsem okoz hiányérzetet, hisz a fejében játszódó gondolatokat nem csak szavai, de minden lehelete és torkán kifújt levegője képes maradéktalan' átadni.

Neil Mahony basszusjátéka végtelenül precíz és soha sem marad alul, sem akkor, ha effektezett hangon atmoszférateremtő témákat kell játszani, sem akkor, amikor elmegyilkos döngölésre van szükség. Sokszor el is lopja a főszerepet a gitároktól, amiért pedig senki sem fog rá haragudni.

Matt Brobin dobolásáról csak annyit kell tudni, hogy az a fajta vadállat, aki a négynegyedes keretek közt is több izgalmat és feszültséget képes teremteni, mint sok progresszívnek csúfolt metálbanda önajnározó bohóca. Egyszerűen századeleji-big band és bebop dobosokat megszégyenítő mód finoman üti a cineket, miközben a lába észveszejtő punk módjára csapja a legnyersebb és legprimitívebb alapokat.

Helyenként finoman megszórjuk ezt egy kevéske billentyűvel és samplerekkel is, de azt tényleg csak óvatosan.

*”with the lathe and the prism

in the frozen museum

I'm just a helpless apprentice

and it's cold in the darkness

it's cold in the darkness

it's cold in the darkness

it's cold in the darkness”*

A jó zenének persze nem az apró részleteiben rejlik a végső megfejtés, hanem az összeért egészében.

Ebből a szempontból pedig még jobban vizsgázik a csapat.

Egyszerűen oly' tökéletes összhang uralkodik a tagok fölött, olyan finoman egészítik ki egymás témáit és annyira tudják, hogy kinek hol a helye, hogy még a legközépszerűbb témáikből is képesek kihozni a maximumot. Igazán maradandó, korszakalkotó elemekre majdhogynem nincs is szükség, hiszen bármit is kezd el játszani az egyik tag, ha a másik kettő tökéletesen kiegészíti és árnyalja az összképet.

Persze, ez nem jelenti, hogy nem lenne maradandó, zseniális téma. Szinte minden dalban akad egy-egy olyan riff, basszusmenet, drum fill, vagy elszállós lassulás, amiért már önmagában érdemes lenne az adott dalt meghallgatni. Tessék csak odafigyelni az Interglacial Spell ledzeppelines húzású gitárjaira, a Planet of Insects Refrénjére, vagy az elmúlt évtized egyik legbriliánsabb basszustémájára az Interstellar-ban!

Mindezt pedig hibátlan előadásban kapjuk, a hitelesség pengéjén táncolva, ahol az egyik szakadék a mesterkélt modorosságba vinne, a másik pedig az üres művészkedés felé.

Se nem üres, se nem mesterkélt.

Minden hangból egyszerre árad a precizitás, az erő, a rugalmasság és az elegancia.

Ha két mondatban kellene összefoglalnom a lemez egészét, azt mondanám:

**Leginkább olyan, mint egy jól szituált, viktoriánus kori ruhákba öltözött Robert Downey Jr., aki egy hosszasan tartó, sokszor belassított jelenet alatt veri szét - elegánsan - a fejedet egy óriási basszusgitárral.

Te pedig baromira élvezed.**

*”ladies and gentleman

please step right up

for the end of the world”*

Lassú anyagról van szó, ami megköveteli az időt és a figyelmet, mind az a tízből tizenegy pontos csaj, aki csak 8 hónapnyi jópofizás után veti oda, hogy esetleg hajlandó elmenni veled moziba.

Az a 120 perces szörnyeteg az Octopus, aminek a kiismerése és megismerése eleve lehetetlen küldetés, az első sikerek után azonban sosem érzel majd fölöslegesen elpazaroltnak egyetlen ráfordított percet sem.

Bizony, két lemez és két óra a teljes anyag.

A dalok pedig hosszúak. 6 van belőlük és nem kapkodnak sehová.

Mondjuk már a három és fél perces, zeneileg majd' teljesen eseménytelen intró is figyelmeztet erre.

Szóval nem türelmetleneknek való.

Öt évig készült. Az együttes 12 éves fennállásának majd fele erre az anyagra ment el.

(jó, közben kisebb kiadványaik is megjelentek, de aktivitásuk elsősorban erre a lemezre koncentrálódott)

Teljesen egyértelmű, hogy egy percig sem akartak megfelelni a slágerlisták és a nagyközönség elvárásainak. Ez pedig valahol az őszinteség első lépcsőfoka.

A végeredmény pedig…

nos, a teljesítményt méltatlan volna a mai zeneipar terméseihez hasonlítani.

Csakis olyan előadókhoz mérhetjük, mint a Tool, a Porcupine Tree, vagy a… nem is tudom… ilyen öncélú, tökélyre csiszolt, mégis érdemtelenül hanyagolt zenekar nem sok van. Ja, még az Oceansize, mondjuk.

(persze, most felsorolhatnék egy csomót az alulértékelt zsenikből, de zenei koncepcióját tekintve talán ezekhez áll legközelebb)

A lüktetés, a húzás, a varázslat, ezek a lényeges elemei, a direkt hallgatóbarátság már nem került fel a listára.

Akartam még beszélni a szövegek filozofikus tartalmáról, a sámánisztikus erejű szó- és mondatismétlésekről, a társadalomkritikai élről, a zenei elődök előtti tiszteletadásokról, a Pink Floyd- és Űrodüsszeia-utalásokról, meg ilyesmiről, de most untam bele a mellébeszélésbe.

Felteszem a zenét.

Hagyom, hogy átöleljen.

Ellazulok és teljesen átadom magam az ő lüktetésének.

Megkönnyebbülök.

Teljesen elmerülök benne.

Minden pillanatot kiélvezek.

Csak a jelen létezik.

Csak a most számít.

Minden hangjegyben meghalok egy kicsit.

És minden hangban újjá is születek.

Nincs már testem.

Sem elmém.

Csak úszok és létezek a végtelenben.

Én magam vagyok a végtelen.

Az Amplifier zenéje olyan, aminek megismerése után büszkén vallom magamról, hogy embernek születtem.

Ami után azt merem mondani, van értelme az ember létezésének.

Volt értelme megszületnem, hogy ismerhessem ezt a csodát.

2011 MAGASAN legjobb lemeze.

Pont.

*”well, now is the time to decide

just who do you want to become?

hold your head up to the sky, to the chapel on high

down to your bone, to your core

would you stand for

for forever and more

for forever and more

for forever and more

for forever and more

is an open door

to step right through

to step right through…”*