NBA2K13 - Teszt

Az amerikai kosárlabda, az NBA szerintem senkinek sem ismeretlen, hiszen világszerte rendkívüli rajongótábornak örvend a világ legjobb játékosaival rendelkező liga. Nem csoda, hogy 2KSports évek óta sikert sikerre halmoz NBA játéksorozatával. A tavalyi rész nem kevesebb, mint 25 év sport játéka díjat zsebelt be, a készítők pedig nem panaszkodhatnak, hiszen a pénztáraknál is jól teljesített, több mint négy és fél millió eladott példánnyal büszkélkedhet. Logikus tehát, hogy ezt a sikert valahogyan fokozni kell, a realisztikusságáról és komplex játékmechanikájáról elhíresült 2K produktum most tetőzni akarja az eddigi sikereket és még tartalmasabb játékot kínál. Vajon sikerül neki vagy ez csak egy újabb bőrlehúzás?

Mielőtt mélyebb elemzésbe kezdenék, szeretnék jó pár szót szólni a vizuális prezentációról, melytől minden egészséges optikai érzékkel rendelkező játékosnak leesik az álla. A játék ugyanis olyan szinten részletes, éles, kidolgozott grafikailag, hogy nem igen lehet találni rá rossz szavakat. Az átvezető animációktól kezdve a visszajátszásokig kifogástalan képi világ tárul elénk. Persze meg vannak a maga korlátai lévén, hogy sport játékról beszélünk, de messzebbről nézve gyakorlatilag azt is gondolhatják külső szemlélők, hogy egy élő meccset nézünk. A közönség azonban továbbra is jó formán csak hangjában ad járul hozzá a meccsek hangulatához mivel még mindig „kitöltésnek” minősülnek képi formában. Leszámítva például a Brooklyn Nets hazai pályán játszott meccseit melyeknek első sorában megtalálható nézőként a játék producere Jay-Z ki az igen ütős dalokat felvonultató zenei aláfestésért is felelt. Apropó muzsika annak, aki szereti a hiphop-ot a játék igazi csemegékkel kedveskedik. Olyan klasszikusok szólalnak majd fel, mint Puff Daddy & The Family - Victory vagy éppen a Mobb Deep Shook Ones című klasszikusa. A prezentáció összhatásában is reprodukálja a TV képernyők által szolgáltatott NBA hangulatot. Az introk, bevonulások egy az egyben jelen vannak. A kommentátori székekben a jól megszokott Kevin Harland, Steve Kerr és Clark Kellogg biztosítják majd számunkra a TV-s élményeket, méghozzá úgy, hogy nem késik a kommentáció. Az előző évben gyakran megzavarodtak a fiúk és késve jeleztek bizonyos eseményeket, a 2K13-ban azonban tökéletesen tartják a tempót a játékmenettel.

Nos, most, hogy ezt kiírhattam magamból talán folytassuk azokkal a dolgokat, amik technikailag változtak, hiszen az jóval kevesebb karaktert fog fölemészteni. A menürendszer véleményem szerint csúnyább és átlátatlanabb lett, míg a segéd menü szinte ugyanaz maradt. A rikító sárga szín nem igazán tudta belopni magát a szívembe rengeteg játékóra után sem. Eltűnt a gamesliderek és opciók különböző mentésének létrehozása így, már nem tudunk sima betöltögetéssel előhozni személyre szabott beállításokat ez párosul azzal, hogy amennyiben a rostert frissítjük és elmentjük minden egyes alkalommal be kell töltenünk vagy default roster lesz aktív. A játékmódok között megtalálhatóak a Liga, Alap szakasz (Season), Rájátszás (Playoff), MyPlayer, MyCareer, MyTeam, Create A Legend, gyors meccsek illetve egyes módok online változatai a multiplayerre vágyók számára. Az Association (Liga) módban továbbra is lehetőségünk van kedvenc vagy akár több kedvenc csapatunkat managelni, játékosokat igazolni, cserélgetni és persze megnyerni az alapszakaszt majd a rájátszásban bebizonyítani, hogy mi vagyunk a legjobbak a virtuális pályán. A MyPlayer ás MyCareer nem összekeverendő. Az előbbi virtuális kosárlabdázó alteregónk, az utóbbi pedig a saját játékosunk karrierjét játszható mód. Itt lehetőségünk van létrehozni bármilyen karaktert és kezdőből sztár játékossá válni. A fejlesztések egy játékban VC pontok alapján történnek már és nem minden módban a maga XP mennyiségével. A VC a globális fizetőeszköz, melyet bármilyen módban játszunk kapunk és abba költjük el, ahol akarjuk. Tehát ha nagyon nehéznek tűnik kezdő karakterünk karrierje, nyugodtan elmehetünk egy bajnokságot lejátszani és máris ránk szakadhat a bank. A Create A Legend gyakorlatilag ugyanez csak egy NBA játékossal játszva. Mind a két mód lezár minket és egyetlen játékos státuszának növelését tűzi ki célul.

Újdonság idén a MyTeam mód. Ez gyakorlatilag a FIFA játékokban már ismert Ultimate Team csak kissé másképpen. Ugyanúgy kártyákat gyűjtögetünk, csapatot építünk viszont szinte csak onlinevan értelme játszani. Nincs lehetőségünk semmilyen offline seasont játszani és fejlődni erre csupán bemutató mérkőzések vannak. Online azonban gyakorlatilag egy második liga mód saját csapatunkkal ahol managelhetünk szerződéseket, cseréket, mezeket, arénákat, sztárokat kreálhatunk és fejleszthetünk cél bejutni a rájátszásba és megnyerni a bajnokságot. Valamivel egyszerűbb, mint a FIFA által több éve finomított mód, de tökéletesen használható a hiányosságai ellenére is. Azok pedig akik újonnan vásárolják egy All-Star Weekend DLC-t kapnak mely egy egész hétvége eseményeit teszi játszhatóvá. Az igen nehéz ritmusjátékkal megáldott zsákoló bajnokság azonban előbb fog minket a Guitar Hero-ra emlékeztetni, mint egy ütős zsákolás kivételezésére. Hiba lehetőségünk ugyanis nincs. Egy mellé nyomás és máris elvétjük majd és látványos bemutató helyett rendesen beégetjük magunkat a gálán. Hasonló a 3 pontos dobó bajnokság is, de az valamivel könnyebben tanulható. Mind a két esetben sokat kell gyakorolni, csak annak a gyakorlásnak sok köze nincs a core mechanikához.

Aki szereti a szériát, de önmagában a kosárlabdát és volt már szerencséje az előző részek játékaihoz, tudhatja, hogy évről évre fejlődik a játék, de valami mindig hiányzik a végén. 2K11-ben túl könnyen lehetett betörni és nehéz volt külsőről dobálni, a 2K12-ben pedig ennek éppen ellenkezője sikerült. A Visual Concept azonban idén úgy gondolta, hogy megpróbálkozik a tökéletes balanszolás, mind amellett, hogy újra írja ehhez a kontrolkiosztást is. Ez meglepő, hiszen gyakorlatilag évek óta megszokott irányítás már jó formán eggyé vált a sorozattal. A sport játékok történetében legutóbb a Yuke's fejlesztő csapata hajtott végre hasonló reformokat a WWE '12 kapcsán, hozzáteszem hatalmas sikerrel. Az elsőre átláthatatlan kezelés, idővel kedvezőbbé válik majd. A tutoriálok hiányában, semmilyen útmutatást nem kapunk a mozdulatokhoz, ezért sokat kell gyakorolni majd. Az elődben tökéletes tanuló mód állt rendelkezésünkre, ahol igazi legendák oktattak minket a virtuális kosárlabda minden csínjáról. Ez most sajnos elmarad és azon kívül, hogy felugrik egy menü, hogy „szevasz, akkor most ezt erre fogod használni” más segítséget nem kapunk. A játék védelmében azonban el kell mondanom, hogy körülbelül egy óra alatt megszokható az új irányítás. Gyakorlatilag annyi történt, hogy a jobb analóg stickkel önmagában pusztán támadócseleket fogunk végrehajtani és a szükséges az bal ravasz lenyomása amennyiben dobni szeretnénk. A dobás továbbra is végrehajtható a X/Kocka gombbal, de az elején a káoszban sok egyértelmű dobást fogunk kihagyni. Az új kiosztásnak hála azonban jóval egyszerűbben elsajátíthatóak a komplexebb mozdulatok, még ha nem is azonnal, de idővel egész egyszerűen természetessé válik. Mivel dinamikusabban tudunk váltani az ijesztések, kereszt cselek között így könnyebben tudunk kosárra törni egy látványos zsákolás érdekében.

Az AI is változott picit, ahogyan visszatértek a sima, egyedi mozgás animációk. Rajon Rondo labdafelvitelétől kezdve Russel Westbrook alley-oop zsákolásáig. Lágyabb, még realisztikusabb mozgás a támadásnál és védekezésnél is egyértelműen fel fog tűnni. Ennek hála tudjuk, ugyanis ellenfelünk legyen az Hall of Fame nehézségen a gép vagy éppen egy online cimbora. Mivel kiszámíthatatlanná válnak, a cselezések oda kell figyelnünk arra, hogy mit csinálunk és arra miképpen lép be a másik csapat védelme. Ha egy jó ijesztésből akár már zsákolhatunk is, de egy hiba és már nincs is nálunk a labda. A passzrendszer szintén közelebb került a valósághoz, jelentősen csökkentek a program által okozott malőrök. Az előző részben gyakorlatilag egy káosz volt a haladó passzok, assisstok kivitelezése, pusztán azért mert a program bizonyos dolgokat késve, rosszul vagy egyáltalán nem észlelt. Ennek eredményeképp csapattársunk helyett a nézők között nyugodtan sétálgató hot dog árust előbb találhattuk el, mint a szabad játékost. Az idei fejlesztésben sokkal precízebb, kidolgozottabb lett. A parancsok és animációk nem késnek szépen simán el lehet juttatni társunknak a labdát. Az adogatások interceptálása immáron időzítésen és figyelmen alapszik nem szerencsén. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, ha ügyetlenek, figyelmetlenek vagyunk akkor könnyedén a legegyszerűbb passzt is átadhatjuk az ellenfélnek. Ez fordított esetben is érvényes, ha jókor lépünk egy passzoló játékosra rabolhatunk mely hihetetlenül látványos lerohanásban fejezhető be. Továbbra sem érünk el semmit a véletlenszerű, össze-vissza játékkal csupán azt, hogy egy szemfüles védekező belenyúl a célzott labdába és olyat zsákol ránk, hogy kellemetlen érzéssel mi fogunk elnézést kérni a játékkészítőktől. Az élethű animációnak köszönhetően a testi kontaktok is észlelhetőbbek. Ez leginkább védekezésnél jelentős. Az aktív védelemmel immáron vigyázni kell. Nem tarthatjuk lenn a bal ravaszt és remélhetjük, hogy elkapjuk majd a betörő játékost, mert ebben az esetben egy tehetségesebb irányító, mint például Chris Paul kétszer kiröhög minket, majd bemegy és úgy dobja be, ahogyan abban pillanatban éppen akarja. Meg kell tanulnunk tartani a tempót, gyorsabb játékosokat taktikásan megállítani, mert máskülönben nem sok defenzív játékot fogunk látni az általunk irányított csapattól.

A támadási stratégiák is mélyebbek lettek, de inkább fogalmazzunk úgy, hogy használhatóbbak. Vegyük példának azt, hogy offenzívra állítjuk a stratégiát csapatunknak, ami most legyen az Oklahoma Citiy Thunder. Westbrook-al beküldjük Kevin Durantot, akkor biztosra vehetjük, hogy Durant megpróbál betörni szemben a tavalyi résszel ahol talán bevonszolta magát egyes helyzetekben. Bár ez még önmagában nem jelenti azt, hogy meg is tudjuk játszani, de gyors reakcióval, fedezéknek használva betörhetünk mögötte. Az előző nagy hibája volt, hogy olykor képes volt a nem végrehajtani a izolációkat illetve támadási terveket pusztán azért mert a védekező játékost akadályként érezte. Egy jól felépített támadás olykor kudarcba fulladt. Idén bízhatunk gépi társainkban, hiszen úgy néz ki jelentős mennyiségű kosárlabdaedzésen mentek keresztül az elmúlt egy év során. Már nem akadályként kezelik a védelmet, hanem megpróbálnak off-ball mozdulatokkal intenzíven lemozogni az őket fogó játékosokról. Megannyi lehetőségünk van hiszen kulcsfontosságú „Signature Skillek” olyan kepeségekkel ruházzák föl a tehetségesebb játékosokat melyek által nem csak statisztikájuk és nevük miatt tűnnek majd ki a tömegből. Az aktuális roster mellett természetesen olyan legendák is felvonulnak csapatukkal többek között, mint Michael Jordan, Scottie Pippen, Alonzo Mourning, Julius Erwing, Larry Bird, Magic Johnson és ebben a generációban először Allen Iverson és Charles Barkley is modellezve lett. Viszont továbbra is nyitott a kérdés: Hol marad Reggie Miller? Ismét be kell érnünk a 2012-ben Hall Of Fame-be lépett legenda nélkül.

A játékot azonban apróbb programozási hibák kissé lehúzzák. A tömérdek tartalom miatt azonban online menükben vagy visszajátszásoknál lefagyhat a játék mind a két konzolon. Ez bosszantó mert olykor kiszámíthatatlan. A töltési idő redukálva lett, de ez nem kompenzálja azt, hogy néha mégis úgy dönt a játék, hogy tölt 35 másodpercig a semmin. Az ingame töltés továbbra is jelen van, s olykor-olykor lehet, hogy 20 másodpercet is várnunk kell majd mire a bíró átadja a labdát a büntető dobáshoz.

Az online rész megszokott módokat és egyéb szociális tartalmakat adja. Az online ligában lehetőségünk adódik, hogy egy egész évnyi alapszakaszban bizonyítsunk a közösség többi tagja ellen, cél természetesen leverni minden csapatot és megnyerni az NBA bajnoki címét. Emellett a szokásos többen a gép ellen mód, az egymás elleni meccsek is maradtak. 2K Share jóvoltából pedig letölthetünk csapatokat, játékosokat, melyeket a közösségi tagjai varázsolnak, így aki kimaradt könnyen beszerezhető. Emellett a 2K is rendszeresen fogja majd frissíteni a kereteket, tehát akik kimaradtak még könnyen bekerülhetnek a játékba. Egy hibája van az online módnak, méghozzá, hogy a 2K szerverek igen erős versenyben vannak a THQ által szolgáltatottakkal. Ez annyit jelent, hogy olyan gyengék és bizonytalanok, mint a forint árfolyam. Nem kell félni, mert idővel stabilizálódnak majd úgy 2 patch után, de addig enyhe kételyekkel kell beérnünk. Azonban jóval erősebb lett a tavalyihoz képest, mert 10 meccsből 2 laggolt enyhén és 1 szakadt meg.

**Az NBA2K13-ról nyugodtan el lehet mondani, hogy az eddigi legjobban sikerült részek egyike. Igazi minőségi szimulációt kap minden kosárlabda rajongó eme virtuális pályán. A kisebb hibákat erősen kompenzálja a minőségi élmény melyet a teljes felépített NBA hangulatvilág biztosít. Az igen mély irányítási rendszert meg lehet tanulni, de jó lett volna egy kis segítség a géptől, mert így sajnos trial n errorba fullad. Az online szervereken is lehetett volna csiszolni, de ezektől eltekintve az egyik, ha nem a legszebb sport játék jelenleg a piacon.

Összpontszám: 9.5**