A Lista: Zelda Maraton 1.rész

1. The Legend of Zelda

Egy játék, ami annak idején mérföldkövet jelentett és etalont teremtett a saját kategóriájában, habár mostanára az idő eléggé eljárt már felette. Azonban úgy éreztem, nem nevezhetem No.1 sorozatomnak a Zelda-t, ha nem játszom végig ezt a játékot egyszer sem. Okulva már egy régebbi konfrontációból azonnal felütöttem a Google-t, hogy megkeressem egy anno a kazettához járó map szkenjét, így fair-ré téve a küzdelmet.

+ Eredeti ötlet

Visszagondolva, 1986-ban azért egy olyan játék, amiben már az Overworld rész több képernyőből állt - a dungeon-okról nem is beszélve -, valamint nagyszerű kalandjáték kliséket tartalmaz, eléggé újdonságnak számíthatott. .

+ Jól megtervezett puzzle-k

Eléggé nehezek ahhoz, hogy az embert le tudják kötni, viszont az esetek nagy részében elkerüli a Dragon Quest által nyújtott nehézségi szintet, hogy érdektelenné tegye a játékost. Az itemek listája eléggé szűkös, de így is kihívást jelent a megfelelő kombináció megtalálása.

- Régi játékok "betegsége": eltúlzott nehézség

Az első öt Level-en elég gyorsan végig lehet száguldani, majd a 6.-nál szembesülsz vele, hogy a Wizzrobe-ok milyen rohadt gyorsan le tudnak szívni egy 10 egységnyi életet. Aztán keserves próbálkozás után az ember megpróbál kombinálni medicine-nel, de rájön, hogy egy olyan dungeon-ben, ahol két szobánként varázslatok kereszttűzében találja magát, az, hogy 3 helyett 6 találat után fingik ki, az nem oszt, nem szoroz. Ha szorgalmasan gyűjti a rupee-kat, akkor vehet egy Magic Shield-et, ami elnyeli ezeket, de egyszerre így is csak egy irányba védekezhet vele, ráadásul, ha elkapja egy Like Like, akkor elcseszett jó esetbe "csak" 90 rupee-t. Na, röviden, amit a fenti példából ki akartam hozni: a továbbhaladás szempontjából létfontosságú itemek (mint a fenti példában a Blue Ring /1/2 sebzés/ vagy a Level 7-nél a Food) rejtett boltokban lehet csak megvenni, amire az ember soha az életben nem jönne rá , hogy hol vannak. Emellett még a Level 7,8 és a 9 bejáratai szintén rejtett helyeken vannak, valamint a Magical Sword-ot (legerősebb kard a játékban) csak 12 szívnyi élettel lehet használni, amit ha az ember nem tudja az Overworld szerte elrejtett Container-ek helyét, akkor legelőször, csak a végső dungeonban tud majd használni

- Quest rendszer hiánya

Nincsen feladat lista vagy tanács, hogy merre menjünk, mit csináljunk: a játékos teljesen magára van maradva, ami egy szempontból jó, mert olyan érzést nyújt mintha te magad fedeznéd fel az egészet, egyfajta szabadság érzés. De ezt inkább negatívumokhoz sorolnám, mert nagyon hamar el tudja venni az ember kedvét az egésztől.

A pro és kontrák terjedelme megtévesztő, szó sincs róla, hogy rossz játék lenne, sőt ez egy nagyon jó játék csak a hibái inkább mai szemmel ütköznek ki, az erényei pedig retroszkópon keresztül. Egy biztos: NES játékok között az első 10-ben a helye, de mint all the time már nem hiszem, hogy benne lenne az első 100-ban.

2. The Legend of Zelda 2 : The Adventure of Link

A Collector's Edition borítóját nézegetve megakad a játékos szeme rajta mondván: "Side scroller Zelda??!!! Ezt ki kell próbálnom! " És miközben a nevét pötyögi be azon gondolkodik, hogy "A Nintendo miért nem csinált több ilyet?". 10 percnyi játék után rájön, hogy miért nem.

+ Side scroller előnyök

Sokkal egyértelműbbé és kissé változatosabbá teszi a harcokat, át lehet az ellenfeleket ugrani, lehet sebezni levegőben és guggolva , leszúrással illetve felfelé történő szúrással is.

+ Varázslat- és XP rendszer

Érezhetően a készítők próbálták RPG-s elemekkel megfűszerezni a játékot, ami a fent említett két területen nagyon jól sikerült. A tanulható varázslatok és azok megfelelő szituációban történő használata illetve az attack, life, magic hármas gyűjtögetett XP-ből, szintlépés által történő fejlesztése egyedivé teszi a játékot (nem is értem a többiben miért nem használják). Plusz az Overworld-ben amikor megtámadnak látom ki támad meg és nem olyan, mint az összes többi RPG, hogy nem tudom elkerülni a harcot.

+ Akciójátéknak tökéletes...

Elsősorban a side scroller jellegből adódóan a játék néha erősen Super Mario és Kirby szerű, azaz a régi Zelda "lassúsága" helyett inkább a platform játékokhoz elengedhetetlen gyors reakció, döntéshozatali és koordinációs készségeken van a hangsúly.

- ... viszont, mint RPG megbukik

Mi az RPG lényege? Az, hogy NPC-kel beszélgetve információ töredékeket összeszedjünk és azok alapján dolgokat kikövetkeztetve továbbhaladjunk (dióhéjban). És ez az amit ebben a játékban piszkosul elszúrtak. Mert az esetek 95%-ban az NPC-k mondandójának vagy megkérdőjelezhető vagy abszolúte nincs információtartalma. Félrevezetnek és fontos dolgok esetében homályosan fogalmaznak, ami megnehezíti a játékos amúgy sem könnyű dolgát.

- Zeldátlanság

Ezzel a furcsa szóösszetétellel két erősen idegesítő jelenségre utalnék.

Az első a kulcsok kérdése. Bármelyik másik Zelda játékban mi történik, ha zárt ajtóval találkozol és nincs kulcsod? Valószínűleg valamelyik részét a dungeon-nek nem nézted át megfelelően és ott hagytad. Na ebben a játékban ez nem így van. Pont annyi kulcs van, hogy ha jó sorrendben nyitogatod az ajtókat, akkor eljuthatsz a boss-ig. Ha elfogyott a kulcsod, akkor csúnya szóval rába*tál, ugyanis nincs lehetőséged újrakezdeni a palace-t (max reset). Egyetlen lehetőséged marad: ha van Fairy spell-ed, akkor át tudsz repülni az ajtón.

A másik jelenség pedig az, hogy mi történik más Zelda játékokban ha meghalsz miközben a dungeon-t csinálsz. Kirak az elejére, ugye? Itt is, csak itt nem az aktuális palace elejére (kiv. a Great Palace) hanem a játék leges legelejére. Miért kell egy jól bevált szokáson változtatni?! (szar vicc tudom, de amikor írtam, pont ez jutott az eszembe :D )

- Inkorrekt és nehéz

Szerintem aki játszott vele egyetért azzal, hogy NES játkok közül az egyik legnehezebb ( szerintem az all the time-ban is ott van az első 20-ban). Az oké, hogy rejtvényeket kell megfejteni, de van különbség rejtvény és a kiba*ottul lehetetlen között. Aki programozta az mit gondolt, hogy fogom majd megszerezni a Hammer-t vagy a Fairy spell-t anélkül, hogy ne olvasnék utána? Vagy, hogy jussak el a temetőn keresztül a szigetre és hasonlók? Hogy fair maradjak az egész kihívás szellemiségéhez, a Great Palace kivételével csak Nintendo Power magazin scaneket olvastam. Ez volt az első (és remélem a továbbiakban egyetlen játék), aminél nem is gyilkoltam az agysejtjeimet, hanem végig a fent említett scaneket olvasva játszottam.

A rajongók között ez egy igazán megosztó játék. Szerintem a pozitívumként említett 2 RPG-s elem egyedivé teszi, de a felsorolt apró, de nagyon frusztráló hibák erősen lerontják ezt az élményt. És ami a legszomorúbb, hogy még segítséggel se sikerült végigvinni, mert a Thunderbird-öt nem tudom legyőzni, ugyanis elkövettem azt a hibát, hogy csak 6-os a magic szintem, így ha Thunder-t castolok, (ami szükséges ahhoz, hogy egyáltalán el tudjam találni) nincs több varázspontom és 3 ütés után meghalok. Majd a jövőben próbálkozom még.

3. The Legend of Zelda : A Link to the Past

Nehéz erről a játékról úgy nyilatkozni az ember ne közhelyeket pufogtasson,de azért megpróbálom. Amikor kijött a Super Nintendo, akkor a rajongók biztosra vehették, hogy egyik kedvenc sorozatuk is fog egy lépést tenni az innováció rögös ösvényén. Ez egyszer nem fogok külön pontokat kiemelni, mert egyszerűen nem tudnék, ezért novella szerűen fogok írni, előre is elnézést.

Az első alkalommal kapunk egy történetet, és nem is akármilyent. Eléggé epikus, szinte már rajzfilmbe illő (képregény is készült belőle), valamint megfelelő egyensúlyt teremt a szabadság érzet és a feladatok linearitása között. Úgy vettem észre, hogy innentől alakult ki egy kis quest-nagy quest kombináció: például itt először össze kell szedni 3 pendant-ot majd kiszabadytani a 9 lányt vagy az Ocarina of Time-ban először 3 Spiritual Stone majd 6 medál. Mintha a történet eleje egyfajta tutorial lenne a főquesthez.

Olyan érzés fogott el játék közben, mintha a NES Zelda egyfajta prototípus lenne és a Link to the Past pedig ennek a gyakorlati megvalósítása. Nincsenek már apró bosszantó hibák, az egész a tökéletesen olajozott gépezet.

A grafikára sem lehet egy rossz szavunk se , 16-bites érának tökéletesen megfelel, bár elvileg a kártya korlátolt kapacitása miatt ( és a Darkworld miatt) a színválaszték kissé elmarad a többi 16-bites játéktól, de egyáltalán nem vészes.

Rövidnek tűnhet ez a leírás, de az a baj, hogy már rengetegen értékelték ezt a játékot, és csak ismételni tudnám őket. Bizonyára senkinek sem kell ezt a játékot bemutatnom.

Köszönöm a figyelmet!