Rewmac2013.04.15. 09:36

Ninja Gaiden Razor's Edge - Teszt

Új verzió, új elmény, új játék is? Hayabusa visszatér még egyszer...

Körülbelül egy évvel ezelőtt látott napvilágot a Team Ninja sikersorozatának a Ninja Gaidennek a harmadik epizódja. A siker elmaradt, hiszen a rajongók erős lázongásokba kezdtek a játékkal kapcsolatban, megjegyzem valahol teljesen jogosan, hiszen olyan mértékű változtatásokon ment keresztül, melyeknek köszönhetően a kész termék nagyon messze elkerülte a sorozat eddigi alapvető elemeit. 2013-ban azonban felcsillant a remény, hiszen az eredetileg Wii-U-ra készült felturbózott, átírt és újra erőszakolt változatot kiadták Xbox 360-ra és Playstation 3-ra is. Vajon ez az új, klasszikusra jobban hasonlító verzió lesz vagy csak egy keserű kis ninja szerény pici álma?

A történet sosem volt a Ninja Gaiden széria legerősebb eleme, így most sem a mély dráma és színészi játék lesz a középpontban, az ugyanis szörnyű. Erőltetett gyenge szinkronszínészek próbálkoznak előadni valamit, aminek nagyobb a füstje mint a lángja. Azt viszont el kell ismerni, hogy ennél több ide nem is kell. Hála istennek ezekből a jelenetekből rettentő kevés van és inkább csak arra szolgálnak, hogy a töltési idő előtt legyen valami átvezetés egyik országból a másikba és ehhez csapjanak valami indoklást. Minden más téren egészen normális az alap sztori. Van egy fő gonosz aki idő előtt eliminálni akar minket. Megátkoz, fölrobbant minden, amit el lehet képzelni figyelem spoiler veszély Ryu bosszút esküszik, de közben a világot és önmagát is meg kell, hogy védje. Így fölveszi a harcot a Alkimisták ősi társaságával.

Az előző résszel megmondom őszintén én egész pofásan eljátszottam annak ellenére, hogy szerettem az összes eddigi Ninja Gaiden-t. A gondom csak az volt, hogy én alapvetően én az előzőekben a rettentően mély és precíz harcrendszert szerettem és nem a kínszenvedéseket éppen ezért általában egy normál fokozattal beértem. Nem azt mondom, hogy elfogadtam a harmadik részt olyannak amilyen volt, de nem is vertem szét a TV-met tőle, főleg mert kissé jutányosabban később került hozzám. Szépnek nem volt szép, butának buta volt, de valahogy kényelmesen hátradőltem a fotelban és elhagytam a gondolatot, hogy akkor ez most egy Gaiden. Megjegyzem szerény véleményem szerint, ha ez nem Ninja Gaidenként, Ryu Hayabusával jött volna ki hanem mondjuk egy olyan címmel mint Blood Katana of The Dead Shinobi főszerepben Takashi-val a poszt alkoholista ninjával akkor semmi baj nem lett volna azzal a játékkal. Az újra kiadott verzió hallatán felcsillant a szemem. Nem is azon gondolkoztam, hogy megveszem-e majd, mert az fix volt, hanem, hogy mi mindent fogok majd benne csinálni és akkor, no ezt végre végigviszem. Azt hiszem, csak magamat okolhatom, hiszem én tettem magamban magasra a lécet, amit több szempontból nem ütött meg a játék, persze ettől még nem a kerül lehúzott kategóriába.

Kezdjük a balansszal. Igazából itt semmi más nem történt, mint fel lettek erősítve az ellenfelek, viszont a további munkálatokat nem végeztek. Ryu életcsíkja ugyanúgy működik, mint a második részben, azzal az apró különbséggel, hogy sehol egy bolt ahol vásárolhatunk visszatöltőket. Így egyik csatából a másikba dobál minket a folyamatosan csökkenő életerőnkkel. A nehézség végre tisztességesre lett húzva így az átlagos (nem vérprofi többszörös világbajnokok) Ninja Gaiden játékosok több helyen bajban lesznek, ugyanis az ellenfelek száma és a hullámok nem változtak. Mivel szobáról szobára haladunk és jön általában 3-4 hullámnyi minket erősen inzultáló lény, így érdemes tartogatni amink van. Ezen a problémán egy picit tudunk segíteni, ha az egyes pályaszakaszokon elrejtett arany szkarabeusz bogárkákat összeszedjük. Bizonyos darabszám után megnyit a fejlesztési fán élet fejlesztéseket, melyeket bármikor megvásárolhatunk. Ez rögtön be is gyógyít minket amellett, hogy pont szinte semennyire nem növeli az életünket. Ez kicsit zavaró, hiszen ez egy többlépéses gyógyítási folyamat valamint a csillogó rovarok száma is limitált, plusz nem kizárólag életnövelőket old fel. Másik lehetőségünk, hogy Meditációt alkalmazunk. Ekkor Ryu (Ayane, Kasumi és Momoji) megáll egy helyben és a varázserejét fölhasználva gyógyítja magát. Ezt még egyes boss harcok alatt is tudjuk hasznosítani ha megfelelő időben megyünk le alfába. A save pointokon természetesen visszakapjuk elvesztett életünket. Röviden és tömöred a teljes életerő csíkunk az két save point között nem regenerálódik, s így könnyen megeshet, hogy minimális életerővel kóricálunk majd bele egy combos boss harcba. Ez nem kihívás, hanem egész egyszerűen egy motivációromboló elem. Lehet rá építeni azonban, mivel bossok előtt általában maximum 1-2 hullámnyi ellenfelet kell helyre tenni, tehát ha azt elszúrjuk érdemes a teljes mentést újra tölteni. A második résznek megvolt a varázsa, a váratlan élmények, a rettegés, hogy vajon mi fordul be elénk a következő sarkon, azonban itt jóval nehezebb dolgunk van, mert nem tudunk magunkon a harcok után segíteni. Emellett viszont kapunk egy remek fejlesztési fát, melynek köszönhetően hozzáférhetünk különböző kombókhoz, ruhákhoz valamint ninja varázslat fejlesztésekhez. Sajnos úgy tűnik, hogy a Team Ninja-nál a kreatív ötletekkel előálló team szabadságra ment mind a két verzió fejlesztésénél. A varázslatok a második részből lettek importálva, a technikák 80%-a olyan ami az előzőben alapból megvolt, itt a poén kedvéért Flying Sparrow-t is külön kell megvenni, a maradék 20% pedig új hiszen a 2/Sigma 2-ben láttuk utoljára. Röviden a Ninja Gaiden 3-ba importálták a Sigma 2 fejlesztéseit és technikáit. Félreértés ne essék ez egy remek dolog és én valahol örülök neki, hiszen messze jobb mint a három fegyverrel előre finomhangolt Hayabusa, de mivel már láttam ezeket nem ütnek, sőt inkább úgy érzem, hogy valami hiányzik. Fegyverből lesz elég, csak nem lehet mihez kötni őket, mert egyszer csak kiírja a játék „Megvan a fegyver” úgy, hogy semmi sem történt, illetve a fejlesztési fán is megnyithatjuk és hirtelen Ryu zsákjába kerül. Eddig legalább megtalálta ezeket a felszereléseket, tehát nyugodtan bele lehetett volna tenni egy plusz 2 és fél másodpercet felölelő boss bónusz feliratként, nem pedig a helikoptereket erőltetni egy ninjás játékban.

Félreértés ne essék, hiszen egy Ninja Gaidennek átlagon felüli kihívást kell biztosítania, tehát nem arról van szó, hogy az a probléma, hogy nehéz a játék, hanem arról, hogy buta és primitív megoldásokkal lett a kihívás generálva. Persze kutyából nem lesz szalonna ezzel semmi gond, hiszen kategóriákkal jobb lett, mint az eredeti változat, de ettől még nem lesz a széria kiemelkedő darabja. A játék olykor gondol egyet és átmegy eszméletlen „cheap”módba ekkora megszűnik az addigi varázs amit a polírozott harcrendszer adott és már nem a tudásról vagy az ügyességünkről szól, hanem pusztán arról, hogy mennyire tudunk egy támadást folyamatosan újra és újra majd megint újra effektíven használni. A fent említett „hibákkal” nyilván csak egy teljesen új játék kiadásával lehetett volna segíteni. A balansz nagyon sok helyen teljesen rendben van, máshol röhögve megyünk tovább viszont ott a harmadik lehetőség, amikor a kamera, az átláthatatlan ellenséghalmaz és az előző 3 szobában elhagyott életerő visszaköszön. Ha ezeken át tudjuk magunkat ugrasztani, akkor egy igazi akcióélményben lesz részünk, hiszen az ínyenc brutalitás és hihetetlen kombótámadások visszatértek. Az ellenfeleket annyi darabra szeljük fel, hogy azt már csak Raiden tudja fölülmúlni a Metal Gear Rising-ból.

Ryu-n kívül szerephez jut a Dead Or Alive szériából Kasumi és Ayane valamint a Sigma 2-ből megismert Momoji kiasasszony, kik egyedi stílusaikkal színezik tovább a játékélményt. Az új karaktereken látszik, hogy dolgoztak, sokkal kifinomultabbak, enyhén balanszoltabbnak tűnhetnek mint a főszereplő sárkány úrfi, sőt technikáik is igen látványossá sikeredtek. Ayane és Momoji igazából Sigma 2 klónok, de így is rettentően élvezetes velünk egy-egy tömeg likvidálása. A harcrendszer sokkal több odafigyelést igényel főleg a feljebb említettek miatt, másrészben pedig azért mert mindennek megvan a saját funkciója és egy rossz lépés vagy ritmus váltás végzetes lehet. A látványos speciális támadásokat viszont könnyebb kivitelezni, mivel az inputok egyáltalán nem késnek. Akiknek egy Izuna Drop kissé nehézkes volt eddig, most azok is könnyedén alkalmazhatják a mozdulatot. Ugyanakkor pici apró probléma, hogy ezeknek gyakorlatilag semmi értelme. Egyes esetekben teljesen fölösleges használni a kismillió variációt elég, ha csak csúszkálunk, kis támadás, csúszás, egy nagy, két kicsi, csúszkálás. Az inputok nem késnek és szépen folyamatosan lehet adagolni a mozdulat variációkat, de végig észnél kell lenni, nem mindegy mivel kezdünk neki az oppozíció ritkításának. Minden fegyvernek meglett a saját helye. Ez ugye nem annak köszönhető, hogy átírták volna a jeleneteket, hanem sokkal inkább annak, hogy agresszívebbek lettek a csoportok. Sokkal inkább szinkronban támadnak, mintsem egyesével próbálják meg a Ryu-t jobb belátásra téríteni. Ahogy feljebb említettem néhol azonban teljesen mindegy mivel próbálkozunk, ilyen jelenet a már említett többször megjelenő harc közben minket lövő helikopter armada, miközben az öngyilkos láb nélküli katonák ránk robbantják magukat anélkül, hogy bármilyen védekezési lehetőségünk lenne, miután rajtunk erőszakoskodnak. Később azonban erre is lesz orvosság. Minden ellenfélnek van egy évdhetetlen támadása mely eszméletlen mennyiségű életerőt képes eltulajdonítani, ami pedig aranyat ér. Ez a Steel To Bone. Mikor látjuk, hogy elkezdi tölteni simán nyomunk idő előtt egy nagy támadást és máris egy látványos kontra kerekedik a veszélyes szituációból. Ezek ügyesen elkerülhetőek, ha folyamatosan figyelünk minden körülöttünk lévő dologra, viszont a kamera ebben korántsem lesz a barátunk. Olyan állásokat, szögeket képes találni, hogy Ryu helyett a szoba sarkában lévő páfrányt fogjuk főszerepeltetni a TV készülékünkön. Egy gombnyomással ugyan helyére tudjuk piszkálni, de ettől függetlenül éppen annyi időre zavar be, hogy meghaljunk. Ezt egy olyan játékban ahol nem tudnak két csúnya nézésből megölni lazán elengedem, de ahol egy tüsszentéstől Game Over van, azért kicsit fölmordulok.

A Ninpo varázslatok nagyon hasonlítanak a második és a későbbi Sigma 2-ben használható harci mágiákhoz. Megvan ugyanúgy a tűz és a szél is, sőt visszaköszön a Void is ahogyan haladunk előre úgy szerezhetjük be a finomabbnál finomabbakat. Az első verzióban a Ninpo nem létezett. Tudtunk hívni egy pálya méretű sárkányt, ami teljesen begyógyított minket és mindenkit megölt az adott hullámban. Most pusztán némi életet tölt vissza abban az esetben, ha el is találja az ellenséget, mert az sem mindig fix. Viszont ez nem a játék hibája, nekünk kell okosan használnunk, hogy ne a semmibe lövöldözzük el. A varázslatokhoz szükséges energiát sem olcsón kapjuk, ugyanis ki kell végezni a sérült ellenfeleket ahhoz, hogy olyan mennyiségre tegyünk szert, amennyit észre is veszünk. Hosszú idő munkája ez, viszont egy ninpoval el is lőjük az egész muníciót. Stratégiát kell köré építeni ugyanis bizonyos ellenfelek heccből levédik, másokat instant megöl, de van akit csak eléggé megsebez ahhoz, hogy öngyilkos merénylő módba kapcsoljon. Rengeteg skill van ami néhol kifejezetten jól jön, máshol inkább csak látszat. Ilyen például a levegőben célzás az íjjal, ami egy életmentő képesség kéne, hogy legyen amikor a tömegben harcolunk és 4 rakétás vagy esetleg egy helikopter lő minket. Azonban ez a Razor's Edge-ben egy külön képesség, aminek a használata „manát” igényel. Ezen nem lehet, átlibbeni sehogy sem. Itt tudnék azzal a kifejezéssel élni, hogy kevesebb lehet több lett volna. Az íj ereje változó, olykor úgy érezhetjük, hogy egy iszonyat erős robbantó arzenál, máskor pedig mintha egy parittya lenne, tehát fölösleges komolyan venni, a funkciója annyi, hogy a minket távolsági fegyverrel lövöldöző ellenfeleket kivonja a forgalomból.

Értékelni kell viszont a csapat munkáját, mert látszik, hogy minden tőlük telhetőt megpróbáltak megtenni a rajongói táborukért, de ettől még nem lesz a játék igazi kiemelkedő része a sorozatnak. A semmi tartalomból egy hihetetlenül gazdag játékot csináltak. A sztoriban megjelenő Tests Of Valor kihívásoktól kezdve egészen a rejtett tárgyakon át a multiplayer és kooperatív megmérettetésekig, bőven időtálló szórakozást nyújt. A pályákon fellelhető kristály koponyák bedobnak egy több lépéses kihívás küzdelembe mely általában 3-5 hullámból és egy bossból áll. Ezek a Test of Valor harcok abszolút kivitelezhetőek, csak rettentően vigyázni, a jutalom hihetetlen mennyiségű karma pont amit elkölthetünk bármilyen fejlesztésre. Itt érződik igazán a játék szépsége, mivel ez egy teljesen új funkció jóval inkább hasonlít az előző részre (nehézség terén) mint a játék többi egyéb küldetése. Rendesen kibalanszolt ellenfelek, átlátható területek. Ezen harcoknál fel tudjuk mérni mit akarunk csinálni és még időnk is lesz arra, hogy kivitelezzük. Viszont 1 darab életcsíkunk van, ha elbukunk vagy előröl kezdjük vagy bezsebeljük az addig begyűjtött pontokat. Tisztán látszik, hogy mennyivel jobbak a teljesen új pályák például Ayane harcai mint az eredeti újrahúzott változatai. A játék befejezése után lehetőségünk a fejezeteket újra játszani bármelyik karakterrel, így például teljesen nyugodtan nekivághatunk a játéknak majd Kasumi-val is.

A játék grafikailag nem fogja megváltani a világot hiszen eredetileg a Wii-U-ra készült, viszont nem néz ki csúnyábban mint az eredeti (hozzátenném, hogy azért az nem volt valami acélos), de kifejezetten rondának nem mondanám. Van némi zavaró képtörés az átvezető videók alatt, viszont a nem lassul a framerate illetve nálam erre nem volt példa. A textúrák elfogadhatóak, de szépnek semmiképpen sem mondhatóak, néhol homályos foltok kerülnek majd elénk. A főszereplő karakterek és a bossok részletesek amennyire a játék engedi és messze kiemelkednek az ellenségek közül. A multiplayer alatt van némi lagg, de nem konstans inkább csak egy néha megjelenő zavaró elem. Olykor késnek az inputok így könnyen lehet, hogy nem saját hibánkból lesz belőlünk áldozat. Az viszont egyeseknek nem tetszhet, hogy a játék viszonylag sokat tölt. Az első boot akár perceket is igényelhet, később a pályák között akár 30-40 másodpercig is néznünk kell egy képernyőt.

A Ninja Gaiden Razor's Edge egy egész jó Ninja Gaiden. Hihetetlen mennyiségű tartalommal és a saját hibáival. A csapat mindenképpen megérdemel még esélyt, hiszen tényleg nagyon összeszedték magukat, viszont az továbbra is érthetetlen, hogy miért nem lehetett ezzel nyitni. A rajongók számára is megfelelő kihívást nyújt a játék, a kezdők sajnos megint picit háttérbe szorulnak, de a „Hero” mód esélyt ad nekik is az érvényesülésre.

Összpontszám: 7

Stadia HUN
Stadia Premiere Edition

Mi kell a teljes Stadia élményhez? Hivatalos kontroller és Chromecast Ultra. Hardverbemutató!

5 perce

maktub
A fűnyíró ember

A Stephen King nevével ékeskedő horror már 1992-ben megpróbálta életre kelteni a virtuális valóságot.

1 napja
2

liquid
We Fight For Love

Mivel vasárnap van, és nem történik semmi...

1 napja
3

Stadia HUN
Panzer Dragoon (Stadia)

A SEGA jó szokásához híven mindenre is kiadta a Panzer Dragoon Remake-jét. Jól sikerült a Stadia-port?

8 napja
3

Cash Bacsi
A3 Still Alive - Teszt (iOS)

A tavalyi év igencsak jól indult, vajon így lesz ez most is?

2021.01.06.

Hwopapa
VR-vélemények 2 hónap után

Aki már régebb óta olvassa a blogom, megszokhatta, hogy rendkívüli módon tudok lelkesedni az új dolgokért / friss élményekért, amik néha hosszabb-rövidebb idő után elhalnak és ilyenkor kicsit objektívebben tudok/fogok nyilatkozni a témáról.

2021.01.05.
12

Necroman Mk2
Flash játékok 2021-től

Élet a kivégzés után, avagy az utolsó FlashFan bejegyzés

2021.01.03.
3

p34c3
A VR soha nem érhet véget

Ahogyan szemezgettem az év játéka szavazás helyezettjei között, nem túlságosan meglepve szembesültem a VR játékok szerény szereplésével, mindössze két címnek sikerült bekerülnie a legjobb harminc játék közé.

2021.01.02.
8

Warhawk
21 indie 2021-re

Nézzünk szét a radar alatt!

2021.01.02.
16

mcmacko
Készázötvenhat

MB, GB, avagy 16 év távlata egy ezres nagyságrend ugrásának szemszögéből.

2021.01.02.
8

Stadia HUN
Cthulhu Saves Christmas (Stadia)

Megérkezett a könnnyed karácsonyi JRPG Stadiára is. Teszt.

2020.12.30.
3

Necroman Mk2
2020. év dala

2020-ban ismét keresem az év dalát! Nem a legjobb zenét, nem is a személyes kedvencemet, hanem azt a slágert, amely adott esztendőben, nemzetközi szinten a legnagyobb hatást váltotta ki. Így ha azt mondom, hogy 2020. év dala, akkora válaszom:

2020.12.29.
4

vem
Retró kvíz (tuti Steam kulcs!)

Gyere játékosnak vagy nézőnek, olyan címeket nyerhetsz mint pl. a Duke Nukem: Forever a 2 DLC-vel vagy a Two Worlds: Epic Edition. December 31-én este 20.00-kor.

2020.12.26.

Idgn
SYNERGY

Sziasztok! 12 évvel ezelőtt fogant meg először a gondolat bennem, hogy készítek egy grafikus novellát. Idő közben az alap koncepció többször változott átalakult, míg végre olyan formát öltött, amivel meg vagyok elégedve. Az elmúlt 10 évben beutaztam azokat a helyszíneket, ahol a történetem játszódik és szorgalmasan fotóztam, videóztam, jegyzeteltem. Nem ezen a platformon szeretném elindítani ezt a projektet, de úgy döntöttem teszek egy próbát az új Gamer365 blogban is. Új oldalak hamarosan!

2020.12.22.
4

reptile
AMONG US - PERMANENS DISCORD

Gyertek játszani, link a posztban.

2020.12.20.
1

maktub
Destiny 2 - Beyond Light

Amikor a sötétség jelenti a fényt az alagút végén.

2020.12.20.
13

Necroman Mk2
Hijacker Jack

Gazdag. Híres. Körözött. (Részben) Magyar.

2020.12.18.
10

Warhawk
Alba: A Wildlife Adventure

Környezetvédelmi kisokos a napsütéses mediterrán szigetvilágban.

2020.12.18.
4

Stadia HUN
Stadia bemutató

Már Magyarországon is elérhető a Google Stadia szolgáltatása. Mivel egy teljesen újfajta gaming platformról van szó, sok minden magyarázatra szorulhat. Rövid bemutató arról, hogy mit tud a Stadia, és mit várhatunk tőle a közeljövőben.

2020.12.18.
15

p34c3
Jó polákok / Loot atyafiak

Hosszú várakozás után döbbenetes körülmények között jelent meg az amúgy is elég kalandos utat maga mögött tudó lengyel szerepjáték. Ennek kapcsán - meg persze a gamer 2.0 miatt is - végre belecsapok én is a lecsóba, hiszen alig 15-20 éve tervezem csak a blogolást.

2020.12.15.
14