Mindenkinél van egy olyan játék, amit el kezd játszani és már az első fél óra után kb kibaszná az ablakon az egészet úgy, ahogy van mert egyszerűen unfair, tele van idegesítő kis bugokkal és szinte minden egyes másodperccel úgy érzi, hogy szépen lassan elhalnak az agysejtjei... De mégis továbbjátssza... továbbjátssza, mert úgy érzi ez már egy igazi kihívás, amit a mai játékok egyszerűen nem tudnak neki megadni és nem lehet feladni. Számomra a Ninja Gaiden teljesen ilyen. MEGJEGYZÉS: a Ninja Gaiden Trilogy (SNES) játszottam, így a véleményem is ezen verzió alapján alakult ki.
1. Ninja Gaiden
Végigjátszás (csak 6-1-től)
Szerintem mindenki egyetért velem, hogy az NES könyvtár TOP 5 legnehezebb játékának listáján simán ott van. Mégis, annak aki ismerkedik a konzollal, annak kihagyhatatlan darab
+ igazi akció platformer
Szinte minden megvan benne, ami egy jó platformerhez kell: pörgős játékmenet, rengeteg akadály (...talán egy kicsit túl sok is...) és változatos ellenfelek (hmmm...). Ez még kiegészítve a ninjutsu skillekkel illetve a falon mászás képességével igazán egyedivé teszi a játékot.
+ cutscenek
Az első olyan játék, amiben úgymond cutsceneket láthatunk. Minden pálya végén kapunk egy kis ízelítőt a történetből, ami nem mellesleg hajtani fogja az embert, hogy tovább próbálkozzon és meg tudja mi a történet folytatás. Nem is említve, hogy maga a sztori egész jó.
- brutálisan nehéz!
Egyszerűen minden úgy van felállítva, hogy direkt szívasson. Az ellenfelek elhelyezkedése, a platformok, a pályák felépítése. Rengeteg időt kell tölteni azzal, hogy az ember memorizálja a megfelelő sorrendet. Ráadásul itt van még a hátralökődés. Természetes, hogy egy játékban találatot kapsz, akkor egy picit visszalökődsz a sebzéstől. Azonban a NG-ben 2 dolgot is nagyon elrontottak: az egyik az ereje. Kb. mintha egy shotgunnal lőttek volna meg, akkorát esel visszafelé, ami elég kellemetlen ha az embernek nagyon keskeny kis platformokon ugrál. A másik az irány, mert egyszerűen a játék mellőzi a fizika törvényeit. Hiába kapom mondjuk balról a löketet, mindig a legközelebbi lyuk felé lökődsz el, akkor is ha balra van, még ha ez fizikailag teljesen lehetetlen is lenne. És legvégül a final boss. A játékba végig úgy van, ha egy bossnál meghalsz, akkor visszamész az előzőszint elejére (pl ha Act 5-nél kinyír a boss, akkor visszamegyek 5-3-ra). De nem így a legvégén. Ha egyszer is meghalsz, akkor mész vissza 6-1-re és mondanom se kell, hogy kb az Act 6 a legnehezebb a játékban. És ha ehhez hozzávesszük, hogy 3 formája van a főellenségnek, akkor máris még rosszabb a helyzet. Legalább, annyi engedményt adnak, hogy nem kell mindig újra mind a 3 formával megküzdeni.
A fentiektől függetlenül nagyon jó kis játék és csak ajánlani tudom azoknak, akik el tudják viselni az agymenéseit a játéknak.
2. Ninja Gaiden II: The Dark Sword of Chaos
Szinte már alig vártam a folytatást és nem csalódtam. Szerintem az egész trilógia legjobb darabja.
+ cutscene... cutscene mindenhol
Még több felvezetőt kapunk, mint az előzőben, ráadásul, most már nem csak a pályák végén, hanem fontosabb checkpointoknál elhaladva is kapjuk az információ-morzsákat rendesen. Ennek a sztorinak van a legjobb atmoszférája szerintem, simán lepipálja az előzőét.
+ pár nagyszerű újítás
Új itemként megjelennek a klónok, amik leutánozzák a mozgásodat.
Kapunk szeles pályát, ahol a változó szélirányhoz kell időzíteni az ugrásunkat vagy a kihagyhatatlan jeges pálya és a pálya, amikor csak a villámlásnál látjuk, hogy hova kell ugrani.
Végre a falon való feljutáshoz nem kell oda-vissza ugrálni, hanem egyszerűen csak a Fel-t nyomva felmászhatunk. Bár a felkapaszkodáshoz még mindig kell trükközni...
A nehézség. Szinte tökéletes egyensúlyban van most már. Elég nagy kihívás, hogy lekössön, viszont, annyira nem nehéz, mint az NG1 esetében, hogy felad. Ráadásul a főellenségtől nem dob vissza a legelejére.
Még mindig megvan az az idegesítő visszalökés- rendszer, de ettől függetlenül az egyik legjobb játék az NES könyvtárban és csak bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki egy jó platformerre vágyik.
3.Ninja Gaiden III: The Ancient Ship of Doom
Nehéz lett volna a sztoriszálat a NG2 után folyatni, így ez egy side-történet az 1. és a 2. között.
+ még több újítás
Van most már Blade Extension, ami megnöveli a kardunk hatótávolságát. Elég hasznos, ha biztonságos távolságból akarjuk lekapni az ellent.
A visszalökődés erejét visszavették értelmes szintre.
Végre lehet látni melyik power-up-ba mi van.
Illetve az irányításban történtek: most már lehet kapaszkodva mászni vízszintes felületeken,mint pl. a csövek és most már rendesen fel lehet mászni a falakról.
- nehézség
A másik végletbe esett a játék: egyszerűen az Act 7-ig szinte karóból végig lehet vinni a játékot, a főellenségeket gyakorlatilag elsőre meg lehet ölni, annyira könnyen kiismerhetőek. De ne örüljünk előre, mert a 7. szinten mindent visszakapunk egyenesen az arcunkba kamatostul.
- idő kérdése
Az előző két részben is volt timer. De egyszerűen nem jelentett gondot egyszer sem, mert vagy addigra meghalt az ember, vagy sikerült elvégezni a dolgát, illetve lehetett menet közben felvenni bónuszokat. Azonban a NG3-ban az esetek 20%-ban az ember kifut az időből. Erre legjobb példa a 7. szint. 9 sub-stage-ből (nevezzük így) áll: 7-1A, 7-2A-D, 7-3A-D, ah jól emlékszem. És a játék ad 250 mp (!) arra, hogy minél kevesebb életveszteséggel jussunk végig. Ja és ne felejtsük el, hogy nincs idő bónusz, semmi. Ezzel a 250 mp-cel kell gazdálkodni. Persze halál esetén újra indul és ha szerencsénk van akkor elcsípünk egy checkpointot (erről is lesz szó), de gyakorlatilag elveszik annak az elméleti esélyét, hogy hiba nélkül tudjak végigmenni egy pályán.
- checkpoint rendszer teljes hiánya
A legfájóbb hiba az össze közül. Az előző 2 epizódban is létezett a sub-stage fogalma, csak nem volt külön jelezve. A lényeg: gyakorlatilag ezek checkpointként funkcionálnak, azaz,ha meghalsz, akkor visszamész az adott al-pálya elejére. Ez nagyon hasznos nem csak a folytatás szempontjából, hanem pl. látom hogy van 4 egység életem boss fight előtt. Nincs értelme bemenni, úgyhogy inkább megöletem magam és full élettel kezdem ezt a rövid kis szakaszt. Tiszta sor. Azonban a 3. részben hiába vannak feltüntetve a sub-stagek, nincs semmilyen funkciójuk. Teszem azt meghalok 7-2D-nél, akkor nem a D-től folytatom, hanem visszamegyek 7-2A-ra. Akkor mi értelme volt részekre bontani a pályát?! Ja és ne is említsük, hogy visszatér a NG1 "vissza az elejére" hülyesége, azzal az egy különbséggel, hogy nem csak a final bossnál, hanem ha game overbe futsz, akkor nem a pálya elejére mész vissza. Lóf*szt mész vissza az Act elejére, ami a végső Act-nál azért elég bosszantó, hogy finoman fogalmazzak. És még egy megjegyzés: a Ninja Gaiden Trilogy-ban meg van "moddolva" az NG3, azaz korlátlan folytatási lehetőség van. Az eredeti NES játékban 5 folytatás volt, ami legrosszabb esetben 15 életet jelent az egész játékra nézve. Ha lenullázódsz, akkor meg kezdheted elölről.
A 3. rész az egyik legrosszabb. Hiába vannak benne egész jó ötletek újítások, az idő és a checkpoint hiba teljesen élvezhetetlenné teszi
Összességében érdemes egy esélyt adni az egész trilógiának, ugyanis az nem is igazi NES-fan, aki ezekkel egyáltalán nem játszik.
Köszönöm a figyelmet!
Necroman Mk2 
Malleus 
CHASE 
p34c3 
drag 
liquid 
mcmacko