Revised: a PS2/GC/Xbox generáció legjobb játékai

A PS2/GC/Xbox generáció (innentől: hatodik generáció) sokkal trükkösebb mint az előző, hetedik generáció, mert a játékokon ténylegesen meglátszik az öregedés, ahogy haladunk előre az időben.

Így bár az előző generációban is van egy beépített időcsapda, amely után elévülnek a játékok (a kis számú kivételt a kettővel előző blogomban kerestem), a hatodik generációból ez már sok esetben meg is történt.

Sok játékkal egyszerűen az idő vasfoga végzett, máshol a zsáneren belüli evolúció (Devil May Cry - Bayonetta, GTA San Andreas - GTA V, Black - bármely FPS) az okozója annak, hogy eszembe sem jutna elővenni szórakozás céljából, melyből szokás szerint tízet említek meg.

Vitának természetesen itt is helye van, bár különösebb indokot nem tudok a mellékeltekhez fűzni.

10. Halo: Combat Evolved

Létezik egy olyan kifejezés, hogy politikai korrektség, amit sokan utálnak. Én sem mindig szeretem, de én a játékokon belül is sokszor érzem ennek a hatásait.

Nevezetesen azt, hogy a Halo bár mindig egy nagyszerű játék volt, erőszakosan rá kellett játszani arra, hogy mennyire jó és forradalmi, mert így kaphatta meg az Xbox a "konzol" utótagot (most hagyjuk, hogy az ez ellen zajló kampány milyen nevetséges volt önmagában).

Pontot téve erre az elrévedésre: a Halo természetesen jó játék, de maximum a tizedik helyet éri el nálam, és ezt is részben a már említett politikai korrektség jegyében.

Mindeközben az Okami és a Shadow of The Colossus búslakodik.

9. Shin Megami Tensei: Persona 4

Megelőzi egy másik, nála is magasabban jegyzet JRPG, ezért csak kilencedik.

A Persona 4 mindent tud, amitől egy JRPG jó lehet, de a Vita port erősen roncsol rajta (mármint hogy az a verzió jobb), és összességében inkább egy niche zsáner csúcsának tartom, mint A mindenki számára kötelező érvényű JRPG-nek.

Ez tehát nagyjából a Bayonetta megfelelője a listában. Egy hasonló színvonalú, de hasonlóan elvont és rétegműfaj képviselője.

8. God of War II

Nem tudom melyik a jobb God of War, de talán nem is annyira lényeges.

Úgyhogy hasra ütés szerűen a kettes részt rakom ide, ami sokat javított az előd által elkövetett hibákból (?), gyorsított a játékmeneten, több akciót rakott bele, a fejtörők egy része viszont odaveszett, de hát tegye fel a kezét, aki ezt bánja.

Az idő lassítós dolog ráadásul az egyik legszuperebb amit videojátékban láttam. Mindent összefoglalva a God of War II a mai napig megállja a helyét, harmadik rész ide vagy oda.

7. Silent Hill 2

Nagyon kedvelem a Silent Hill 2-t, és hatalmas meglepetés volt, amikor 2012-ben először játszottam vele, de a szeretet azért ennél vastagabb hályogot ne húzzon a szememre.

A SH 2 kétségkívül megállja a helyét tartalom és művészi "kompozíció" terén, és a látvány (nem a grafika, a látvány!) is rendben van, azért a játékmenetbe beletörhet a bicskája annak, aki ma próbálkozik vele.

Mindezzel együtt a SH 2 egy különleges gyöngyszem a játékgyártás nagyjai között, amit épp ezért se tudok hátrébb szorítani.

6. Metal Gear Solid 3: Subsistence

És akkor innentől kezdve minden helyezett ellentmondásos, hiszen nem a MGS 3 az első helyezett. Ráadásul annak is a kamerás verziója áll ezen a helyen.

Big Boss kalandja sokadszor átgondolva és újrajátszva nem lehet ennél magasabban. Ennek az egyik legfőbb oka, félek kimondani, a meglehetősen összecsapott történet és az átgondolatlan bossharcok. Az eleje fantasztikus (minden idők legjobb videojáték intrója imo), a hidas jelenet a bossokkal ugyanakkor már gyengécske, The Boss személye nem kellően elővezetett (ahhoz képest, hogy mekkora fókusz van rajta), Volgin meg egy papírmasé karakter.

De más játékot nem kell ilyen mikroszkopikus szemüveggel nézni, szóval miért kéne a MGS 3-at?

Az igazi ok a dzsungeles helyszín. Ez a helyszín egyszerűen nem alkalmas folyamatos, megszakítások nélküli játékra, és az alá szőnyegként alásimuló történet nem mindig áll a helyzet magaslatán, hogy kihúzza a kátyúból.

Persze kinek is magyarázkodom? Számomra a MGS 3 a hatodik helyen áll, és baromi erős címek előzik meg.

De pár éve kérdés nélkül első lett volna.

5. Half-Life 2

Bár nem annyira szeretem, egyszerűen képtelenség a Half-Life 2-t lejjebb szorítani. Annyira kitervelt, annyira alapos, annyira pontos - de nem a legkedvelhetőbb designja van, ez tény.

Az Xbox pedig ezzel legalább megkapta a második játékát a listán.

4. Resident Evil 4

Valószínűleg brutálisabb átalakítást még soha nem végeztek sorozat életében, mint ami a Resident Evil CV/Zero és a 4 között történt - de minden egyes négyzetcentimétere jól sült el. A sorozat életében később előforduló változások már kevésbé voltak sikeresek.

Ettől függetlenül tagadhatatlan, hogy a Resident Evil 4-et egy picit túlértékelték. Nagyszerű játék, de nem több ez mint egy lecsupaszított akciójáték menő szekvenciákkal, hangulatos helyszínekkel. Probléma ez? Nekem cseppet sem.

A Resident Evil 4 azért áll a negyedik helyen, mert a mai napig nem sikerült meghaladni a designját; és bár közeleg az idő, amikor ez megtörténhet, visszatekintve azt mondhatjuk, hogy a HL2 és a RE 4 azok a játékok, amelyek a legtöbb modern játék designjára hatottak.

A kettő közül én a Resident Evil 4-et szeretem jobban.

3. Metroid Prime

Időtálló designt nehéz alkotni - a Metoid Prime-nak ez sikerült (itt és az utóbbi pár esetben a design alatt a játék designt értem). Pontosabban a Retro Studios-nak sikerült.

A Metroid formulát nehéz volt 3D-re átültetni, de utólag logikusnak tűnik minden változtatás. Azóta több metroidvania játékot is ismerünk jelen, illetve előző generációs konzolokra, tehát kimondhatjuk, hogy sikerült a modernizáció anélkül, hogy ehhez az alapító sorozatnak bármi köze volna.

A Metroid Prime ellen a leghatásosabb érv az, hogy rétegjáték. És ez sajnos igaz. Ez az a rétegjáték azonban, amit mindenkinek ismernie kéne. A játéktervezés valami olyan fokával ismertet meg, ami a Dark Souls-okon kívül és az egyedi japán játékokon kívül nem is tudom mire jellemző még általában.

Én nem bánom, ha ezzel (a Prime szériával) búcsúzik a sorozat. Jobbat ebből kihozni nehéz lenne, és részben felesleges is. A Metroid Prime az a játék, ami örökre szól.

2. Final Fantasy X

Minden hátránya az előnyére fordult. A körökre osztott harc, a világtérkép elhagyása, a lineáris történet, a szereplőgárda (egy-két figurát leszámítva).

Íme az ellentmondás, hogy a Final Fantasy XII, amelynek papíron sokkal több pozitív tulajdonsága van, az évek távlatából elővéve közel sem olyan szórakoztató mint a X-es epizód.

Ennek talán az az oka, hogy a Final Fantasy X mint narratíva is működik, és mint játék is eleget pakol le az asztalra. Vegyük mindjárt a harcrendszert, mely minden idők egyik legjobbja. Hallatlanul izgalmas és érdekes, ahol a variálhatóság, az egyéni jellegzetességek, a csaták ritmusa mind egy ideális értéket közelítenek. A fejlesztési szisztéma látványos és pontos.

Sokadik tényezőnek pedig ott van a grafika: HD verzió ide vagy oda, ez az a játék, aminek igazából nem volt revízióra szüksége. A koronát az egészre pedig a soundtrack teszi fel, mely Uematsu utolsó szereplése a Sqaure-nél.

Így bár a Final Fantasy X soha nem mondhatná magát a legjobb Final Fantasy résznek, de a sorozat utolsó olyan epizódja, amely még épp jó időben jelent meg ahhoz, hogy a gondosság jegyeit magán viselje, és elég "későn" ahhoz, hogy a mai napig játszható legyen.

Nálam például a hatodik generáció második legjobb játéka.

1. Metal Gear Solid 2

Egyetlen játék van, amit az idők távlatából szinte bármikor elő tudok venni és újra játszani vele, ez pedig a Metal Gear Solid 2.

Ez az egész blog ihletője is egyben, mivel ezt korábban finoman szólva sem így gondoltam.

A Final Fantasy X mintájára itt is minden negatív szempont a visszájára sült el. Nem Snake a főszereplő? Király, hogy mellékszereplőként van jelen, az elején pedig vele küzdhetünk le egy missziót. Az egész történet az első rész megismétlése? Teljesen jó. Lássuk be, a Metal Gear Solid recept Shadow Moses-re lett kitalálva, Shadow Moses-t tudja, és minden más egy erőltetett sallang (igen, az ötödik rész árnyékában is ezt mondom). A történet kusza és a szereplők érdektelenek? Ez így nem igaz, másfelől pedig a szereplők (lásd bossok) a sorozat más részeiben is érdektelenek, olyan szereplőket, amilyenek az első részben vannak, egyik későbbi rész sem tudott hozni.

A Metal Gear Solid 2 azért a PS2 generáció legjobb játéka nálam, mert a legközelebb áll a Metal Gear Solid élményhez. A Metal Gear Solid-os lopakodás működik (a Twin Snakes-be is ezt vették át), a grafika a mai napig megállja a helyét (még a HD verzió se sokat dob rajta), a történet csattanója pedig ha lehet még aktuálisabb ma, mint akkor (a digitális kor előnyei, illetve hátrányai, az egyén szerepe a társadalomban, az információ szűrése, lásd Google, Apple hasonló törekvései).

Igazából nem is szeretném ezt tovább indokolni, a MGS2 egyszerűen megállja a helyét, és minden komponense csak javult. Egyedül Otacont vágnám ki onnan, aki ritka idegesítő. De ő máshol is az.

Nem szerettem volna ezt ennyire bő lére ereszteni, de folyamatosan jöttek a gondolatok.

Vélemény?

UI: Talán feltűnhet, hogy nincs Wind Waker, Shadow of The Colossus, Okami, és még sok más játék.

Ezeket már nincs erőm kifejteni, ha valakit érdekel, esetleg a kommentek között lehet róla szó.