Overwatch előörs

Több félreértés is született az Overwatch-csal kapcsolatban. Olvastam olyan véleményeket, melyek szerint egy MOBA FPS-ről van szó, vagy a rajzfilmszerű ábrázolás egyben egy végtelenül leegyszerűsített adok-kapok lövöldét takar. Ezek egyike sem igaz. Az Overwatch egy csapatalapú, feladatorientált kompetitív FPS, ahol minden karakter eltérő képességekkel és arzenállal rendelkezik. Ha példát kell említenem, gondolj a Team Fortress 2-re, a két játék kéz a kézben jár, a Valve egyik nagy sikercíme gyakorlatilag az Overwatch elsődleges inspirációs forrásának tekinthető.

Nagyon sok FPS többjátékos komponense kimerül abban, hogy elindulok a fegyverrel a kezemben és megpróbálok minél több ellenséggel végezni, mielőtt fűbe harapok. Ezzel szemben az Overwatch végrehajtandó feladatokra koncentrál, ami nekem sokkal szimpatikusabb, hiszen a csapattársak együttműködését igényli. Bár hozzá kell tennem, ez a bétában még nem teljesedett ki, és egyelőre nem látom, mennyire lesz domináns jelenség a végleges játékban.

Mindenesetre az Alapelképzelés Nagy Könyvében az olvasható, hogy mind a támadó, mind a védekező brigád tagjai arra összpontosítanak, hogy megakadályozzák a szembenállókat céljuk elérésben, ennek érdekében egymást segítik és támogatják. Ez a cél általában egy jármű adott pontra való terelése és kijelölt területek elfoglalása. Én a béta ideje alatt főleg idegenekkel játszottam, nagyjából 50-50%-os megoszlást tapasztaltam az esztelenül rohangáló és a feladatra koncentráló társak között. Az előbbi rossz, de ismerős érzés, olyan, mint amikor már megint el kell menni a hivatalba ügyet intézni: bosszantó és frusztráló. A csapattagok nem várják be egymást, egy nagyobb elhalálozási hullám után egyesével rohannak bele a sortűzbe egy végtelen újjáéledési kört alakítva. Az okosabbak kihasználhatják az agresszívebbek nyomulását és pimasz odakapásokkal elcsalhatják őket a céltól. Egyszer azért veszítettünk el egy meccset az utolsó pillanatban, mert az életben lévő két játékosunk megindult az egyik reménybeli áldozat után és maguk mögött hagyták az elfoglalásra kijelölt területet, az idő pedig lejárt.

Az Overwatch összesen 21 hőst vonultat fel, akiket nem kell külön megnyitni, a mérkőzések előtt bárkit szabadon kiválaszthatunk. Ez sajnos több kellemetlenséggel is járhat. Az egyik az emberi gyarlóság. A többség a csapat sztárja szeretne lenni, a fronténekes, aki elementális erővel félresöpri az ellenséget. Ezért fordul elő, hogy egy védekező csapatban akár három támadó karaktert is találunk és ezért ritkább vendégek a védekező és a támogató szereplők. Főleg utóbbiak mondhatják magukat veszélyeztetett fajnak, pedig egy ügyes játékos kezében elévülhetetlen szerepük van a sikerben. A másik problémát az jelenti, hogy többen is játszhatnak ugyanazzal a karakterrel, ami az ilyen jellegű játékokban igazi töréshez vezethet. A béta egyik legerősebb szereplője Bastion, egy robot, aki egy jól védhető ponton bebástyázhatja magát, gépágyúvá alakul és iszonyatos sebzést oszt ki. Már többen rájöttek, hogy bizonyos pályákon két-három Bastion áttörhetetlen falat képes alkotni, olyan ólomesőt zúdítva az ellenségre, hogy azok a normandiai partraszállás szerencsétlen résztvevőinek képzelhetik magukat. Nagyon remélem, hogy a nyílt bétából az utolsó pillanatban kimenekített kompetitív mód nem engedi majd a hasonló elvetemültségeket.

Úgy tűnik, az Overwacth maximálisan megfelel a Blizzard jelenlegi elképzeléseinek: színes-szagos, árad belőle a vidámság és a könnyedség, első látásra tényleg azt hiszi az ember, hogy egy hosszú nap után leül elé és kacagva kieresztheti a gőzt, jól fog szórakozni. Bár a hősök minden egyéni játékstílust biztosítanak és a csapatmunka köré épített játékmódok teret engednek a komolyabb játéknak, még kérdéses, hogy az Overwatch mennyire felel majd meg azoknak a játékosoknak, akik magasabb szinten szeretnék űzni a kompetitív FPS műfaját. Úgy gondolom, az Overwatch is beáll a cég e-sport szcénájának képviselői, a Hearhstone és a Heroes of the Storm közé - a Starcraft még a régivonalas Blizzard szülötte -, azaz bárki bármikor leülhet elé fél órára, hogy a lovak közé csapjon, de az összeszokott, profi csapatok is megtalálhatják a számításukat. Ez az easy to play, hard to master klasszikus esete, csak még az utóbbi mondatrész igazságában nem vagyok biztos.

Aki tehát esténként szeretne egy kis időre bevadulni és ettől többet nem vár a játéktól, az egyéni ízlésének megfelelően belevetheti magát az Overwatch világába. Blizzard játékról van szó, ezért már most garantálható a folyamatos támogatás, a frissítések, a nagy játékosbázis, és alapvetően a kiemelt figyelem. Ha viszont komolyabb szereplést szeretnél - és itt természetesen nem az e-sport aktivitásra gondolok -, akkor szükséged lesz öt barátodra, akik szintén beleinvesztálnak a játékba, hogy hatan vegyétek fel a harcot.