axl2020.06.10. 13:37

Első az utolsók közt

A nemrégiben elhalasztott (de alig több, mint egy hét múlva most már tényleg érkező) második rész apropóján újra elővettem a The Last of Us Remastered-et és kritikus szemmel vizsgálva arra a kérdésre kerestem a választ, hogy milyen élményt nyújt manapság a PS3 - stílszerűen - egyik utolsó nagyágyújának felturbózott változata. Nem hagyományos értelemben vett teszt (annak enyhén szólva megkésett lenne), viszont teljesen spoiler-mentes, szubjektív vélemény következik.


Mindjárt egy vallomással kell kezdenem: soha korábban egyik asztali Playstation-höz sem volt huzamosabb ideig szerencsém (csak néhány rövid ismerkedésre futotta egy-egy kiállított darabbal), a TLoU-val így én PS4-en találkoztam először nagyjából másfél éve, kölcsöngépen. Ez egyrészt kihatott az immár teljes pompájában tündöklő, ám az eredeti megjelenésétől távoli játékról általam alkotott képre (amihez eleve nem tudtam prekoncepciók nélkül közelíteni, tekintve az időközben kialakult státuszát), másrészt a konzolhoz való viszonyulásomat is alapjaiban határozta meg arra nézve, hogy pontosan mit várhatok tőle. Végül mindkettőből vettem saját példányt, tehát annyira rossz azért nem lehetett az a szóban forgó első benyomás, ugye?

"Aki most fent jár a föld felett | Örül nagyon, hogy ott lehet"


Tényleg nem, hiszen a TLoU híresen az előző generáció egyik legjobban kinéző címe volt és elég szépen öregedett. Nem is nagyon kellett a grafikához nyúlni a megnövelt felbontású textúrákat és a másodpercenkénti (többnyire) stabil 60 képkockára emelt képfrissítési rátát leszámítva, amik igencsak jót tettek az összképnek. Elmondható, hogy a látvány a mai napig megállja a helyét, viszont ilyen takaros díszletek között annál inkább szembetűnő a tereptárgyak statikussága: szinte semmi nem mozdítható benne, ami meg igen, az papírdobozként viselkedik (kivéve - ironikus módon - pont a papírdobozokat, amik szinte mindig a pályageometria részét képezik). Az élményt ugyan nem csorbítja jelentősen és a PS3 végletekig kisajtolt hardvere mellett ez egy elfogadható kompromisszum volt annak idején, de azért majd' 10 évvel a Half-Life 2 után akkor is kissé kiábrándító ilyesmit tapasztalni. (Sajnos ez távolról sem egyedi eset, a legtöbb új címre szintén igaz.) Az amúgy tetszetős, észrevételeim szerint azonban soha nem a valós környezetet mutató tükröződéseket csak mellékesen hozom fel, mint apró szépséghibát. Na, de mi a helyzet a tartalommal?

Metro 2033


A játékmenet gerincét képező, lopakodással fűszerezett külső nézetes fedezékharc sok újdonságot ugyan nem vonultat fel a műfajban addig látottakhoz képest, viszont kellően élvezetes tud maradni még a sokadik játékóra után is. Ez leginkább két dolognak köszönhető: a fegyverek kielégítő visszacsatolásának (elsősorban rád gondolok, te csodálatos íj) és főleg a remekül felépített pályáknak. Utóbbiak annak ellenére tudnak néha meglepően szerteágazóak (és gyakran többszintesek) lenni, hogy alapvetően lineáris kalandról beszélünk, ezzel kiválóan meg is ágyazva egy másik hangsúlyos elemnek: a felfedezésnek. Lövöldözős játékhoz mérten elég sok ugyanis a kvázi-üresjárat, amiket a terep alapos feltérképezése hivatott kitölteni. Ez a formula tökéletesen működőképes, mivel egyrészt a (kicsit sablonos, cserébe jól megírt) történet fonala ilyenkor is folyamatosan bontakozik ki a főszereplők egymás közti párbeszéde révén (ami ebben a formában teljesen hihetőnek, természetesnek hat)...

A híd túl messze van


...másrészt így juthatunk lőszer mellett a fegyvereink több lépcsőben-, az itt-ott elszórt munkapadoknál megejthető fejlesztéséhez szükséges alkatrészekhez és szerszámokhoz, különböző házilag összetákolt eszközök készítésére használható nyersanyagokhoz, azok hatásfokát passzívan javító kézikönyvlapokhoz, Joel képességeinek erősítésére szolgáló étrend-kiegészítőkhöz vagy néha egyszerűen csak a játék hátterét tovább mélyítő, de általában különösebb funkcióval nem bíró gyűjtögetni valókhoz. (Ez sem teljesen igaz: elvétve pont azokon keresztül tehetünk szert bizonyos lezárt széfek ajtaját nyitó kódsorokra.) Sőt, néha a "jutalom" csupán a felfedezés öröme, hiszen reálisan szemlélve nem elvárható, hogy egy globális katasztrófa után 20 évvel minden kihúzott fiók mélye kincset rejtsen. Ilyenkor némi vigaszt nyújthatnak a korábban már méltatott prezentáció által elénk tárt, helyenként megdöbbentően látványos panorámák és a velük kéz a kézben járó, a felújított változathoz hozzácsapott Photo Mode, hogy legalább a pillanat ne vesszen kárba.

Rust In Pieces


Ami nagyon nem tetszett viszont, az a mesterségesen előidézett lőszerhiány, pontosabban ahogy a fejlesztők megoldották: mindaddig nem fogy ki a lövedék egy fegyverből, amíg azt valaki más tartja a kezében, de amint levadászod a gazdáját, varázslatos módon egyszeriben köddé válik (akkor is, ha egy állásvisszatöltés után ezt úgy abszolválod, hogy észre sem vesznek, szóval nem fogadom el a "pont addigra fogyott ki" magyarázatot). Értem én, hogy a készítők azt szerették volna, hogy minden lövésnek súlya, minden golyónak értéke legyen, de ezt másként is el lehetett volna érni. Például hogy az ellenfeleknek ténylegesen korlátozott muníciót adnak, emiatt azok néha - hozzánk hasonlóan - haboznak a ravasz meghúzásával, ha úgy érzik, hogy nem vagyunk tiszta célpont (ezzel szemben ontják magukból az ólmot, mintha nem lenne holnap) és hátrahagynák a maradékot, ha közben sikerül likvidálnunk őket.

"Most tél van és csend és hó és halál"


Az előző problémát súlyosbítják az egyes fegyvertípusokhoz tartozó, ránk vonatkozó megkötések arról, hogy mihez hány lövedéket tarthatunk egyszerre magunknál ahelyett, hogy ezt egy inventory-rendszeren keresztül a játékosra bízták volna. Jelen formájában elég frusztrálóak tudnak lenni az olyan momentumok, amikor - és ez előre megjósolhatatlan - pont ahhoz a puskához találunk lőszert, amiből épp tele vagyunk (érdemes leszögezni, hogy itt a tele jellemzően egy már-már nevetségesen alacsony számot takar), miközben a többi üresen kong, Joel mégsem képes plusz három töltényt magához venni. Mondjuk az állandóan magával cipelt (szó se róla, egyébként igen hasznos) féltégla helyett, ami dedikált zsebbel rendelkezik a hátizsákjában dacára annak, hogy szó szerint minden sarkon fellelhető. Ha már a negatívumoknál járunk, feltétlenül meg kell említenem a minket kísérő társak gyakran helyzetidegen és teljes mértékben illúzióromboló viselkedését, amit az ellenfelek ráadásul ignorálnak (bár tagadhatatlanul jobb, mintha emiatt kezdhetnénk elölről egy összecsapást), ezzel sokszor totálisan lenullázva az amúgy erős atmoszférát.

Utószezon


Utoljára hagytam azokat a dolgokat, amikről nem akarok hosszasan értekezni, de legalább felsorolás szintjén muszáj megemlékeznem róluk, mert a teljes képhez hozzátartoznak. Külön kiemelném a csomag részét képező Left Behind kiegészítőt, amit a múltkori alkalommal elmulasztottam kipróbálni. Ugyan nagyrészt az alapjáték eszköztárával dolgozik, a hangulata és tempója egészen más, mégis szépen illeszkedik a történetbe (ugyanakkor nélküle sem volt hiányérzetem), valamint a hossza is megfelelő. Ilyen egy tisztességes DLC: tényleg valami pluszt ad anélkül, hogy azt éreznénk, ennek alapból benne kellett volna lennie.

(Neon)fényes jövőkép


Ezenkívül ott van a korábban már említett Photo Mode, az egyes átvezetőkhöz bekapcsolható rendezői kommentár és egy hosszabb "Így készült" filmecske (utóbbi kettő szintén az újramelegítés hozadéka, viszont idő hiányában eddig nem volt alkalmam mélyebben foglalkozni velük), különböző megnyitható képgalériák, kosztümök és grafikai szűrők, a szokványosnak nevezhető New Game Plus, a szupernehéz (és szerintem baromira igazságtalan) Grounded fokozat, valamint a többjátékos mód (természetesen az összes megjelent bővítéssel). Amiről fogalmam sincs, milyen (illetve hogy játsszák-e még egyáltalán), mert sosem próbáltam ki, de nem is érzem esszenciálisnak ehhez a kalandhoz.

"...váltsátok meg helyettem a világot"


A vége felé közeledve tartozom egy újabb vallomással: eredetileg sokkal negatívabb hangvételt ütött volna meg a fenti írás, mivel nagyrészt az első végigjátszás során szerzett élményeimre, tapasztalataimra és az azóta eltelt idő alatt némileg megkopott emlékeimre támaszkodtam benne, de a második végigjátszás folyamán (Normal nehézség után ezúttal Hard-on kezdtem neki) teljesen beszippantott. Még mindig látom a (számomra néhol ordító) hibáit, de megtanultam ellavírozni közöttük, annyira magával ragadó tud lenni a többi része, ha az ember hagyja magát elveszni benne. Egy teljes generáció távlatából is nyugodt szívvel kijelenthető, hogy a The Last of Us remek játék, de azért utólag kissé megmosolyogtatónak tartom azokat a felháborodott kommenteket az itteni teszt alatt, amik nehezményezték, hogy csak 9 pontot kapott a cikkírótól.

(A képek a játék fotómódjával készültek és kattintásra teljes méretűek lesznek)

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tcGF0cmVvbi1tcHVcIj5cbjxhIGhyZWY9XCJodHRwczpcL1wvcGF0cmVvbi5jb21cL2dhbWVyMzY1XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtYmcucG5nXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcm0ucG5nXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcmliYm9uLnBuZ1wiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxzdHlsZT5cbi4tLXBhdHJlb24tbXB1e1xuXHRvdmVyZmxvdzpoaWRkZW47XG5cdHdpZHRoOiAzMDBweDtcblx0aGVpZ2h0OiAyMDBweDtcblx0cG9zaXRpb246IHJlbGF0aXZlO1xufVxuLi0tcGF0cmVvbi1tcHUgaW1ne1xuXHR0cmFuc2l0aW9uOiBhbGwgLjNzO1xuXHRwb3NpdGlvbjphYnNvbHV0ZTtcblx0dG9wOjA7IGxlZnQ6MDtcbn1cbi4tLXBhdHJlb24tbXB1IGltZzpudGgtY2hpbGQoMSl7XG5cdGZpbHRlcjogYmx1cigycHgpO1xuXHR0cmFuc2Zvcm06IHNjYWxlKDEuMSk7XG59XG4uLS1wYXRyZW9uLW1wdTpob3ZlciBpbWc6bnRoLWNoaWxkKDIpe1xuXHRmaWx0ZXI6IGJsdXIoNHB4KTtcblx0dHJhbnNmb3JtOiBzY2FsZSgxLjEpO1xufVxuXG4uLS1wYXRyZW9uLW1wdTpob3ZlciBpbWc6bnRoLWNoaWxkKDEpe1xuXHRmaWx0ZXI6IGJsdXIoMCk7XG5cdHRyYW5zZm9ybTogc2NhbGUoMSk7XG59XG48XC9zdHlsZT4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcmliYm9uLnBuZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMDVcL3BhdHJlb24tbXB1LWJnLnBuZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMDVcL3BhdHJlb24tbXB1LXJtLnBuZyJdLCJ1cmwiOiIifQ==

pendrivedealer
Animációs ripacskodás 4ever!

Sziasztok! Ezúttal nem telt el egy hónap a legutóbbi bejegyzésem óta, de remélem ez azért nem akkora baj.

8 órája

Stadia HUN
AVICII Invector (Stadia)

Hey Brother, there is an endless road to re-discover

13 órája
1

CHASE
A kedvenc dalaim a 90-es évekből

És már itt is van a következő évtized.

4 napja
8

Comedian
Godzilla Kong ellen

Hölgyeim és Uraim, tegyék meg tétjeiket!

7 napja
9

Necroman Mk2
Harvey's New Eyes

Aranyos kislány, a hullád körül keringő légynek se tudna ártani

7 napja

Comedian
A Jó, a Rossz és a Csúf

Eastwood-retrospektív #3: Egy komplett eszményképet kíméletlenül leromboló halhatatlan mestermű.

7 napja

Comedian
Top 10 - 2020 legjobb filmjei

Sorra vesszük a tavalyi év legjobb filmjeit.

2021.04.10.
3

CHASE
A legjobb számok a 80-as évekből

Kirándulás a 80-as évekbe.

2021.04.09.
24

Comedian
Pár dollárral többért

Eastwood-retrospektív #2: A fejvadász szakma szépségei.

2021.04.08.

Comedian
Hulk: Világháború

Egy szabály mind felett.

2021.04.07.
7

pendrivedealer
Még mindig AniMonológok!

Sziasztok! Nem is tudom mikor volt utoljára, hogy csak a videókészítéssel, animációzással kapcsolatba írtam nektek, de időhiány miatt ez egy ilyen csonka bejegyzés lesz.

2021.04.06.
2

Comedian
Batman: Az első év

A legenda kezdete...

2021.04.06.
4

Cash Bacsi
Infinite Galaxy - Teszt (iOS)

Ki ne vágyna egy jó kis űroperára?

2021.04.06.

Comedian
Batman: A gyilkos tréfa

Az őrület gondtalan, boldog szépségei.

2021.04.01.
12

Comedian
WandaVision

A gyász és a valóság elviselhetetlen keserűsége.

2021.03.31.
10

Comedian
Egy maréknyi dollárért

Eastwood-retrospektív #1: A nyers realizmussal és szatirikus humorral felmutatott szigorú, ámde cinikus mosolyú középső ujj.

2021.03.30.
2

CHASE
A 90-es évek legjobb filmjei

Én nem tudom olyan szépen megcsinálni mint Liquidék, de remélem így is megfelel.

2021.03.28.
27

p34c3
Videojáték zene TOP 20

Nemcsak játék, de egyéb tevékenységek közben is szívesen hallgatom a videojátékok zenéit, a kedvenceimből készítettem most egy top 20-as listát. A lista nem feltétlenül a dalokra vonatkozik, hanem a teljes albumra, egy játéksorozatból nem került be több rész zenéje, noha többször is indokolt lett volna.

2021.03.26.
16

c1b3rpunk
Dual Sense broken spring

Decembertől februárig bírta a PS5 kontrollerem R2 gombjának rugója.

2021.03.25.
3

Stadia HUN
Resi 8 és 7! - Stadia News #1

Aktuális hírek a Stadiáról. Atom bejelentések!

2021.03.23.
6