Popolous 1-2Backlog

Végignézve az EA Play kínálatát megdöbbenve tapasztaltam, hogy a népszerűségi lista legvégén a Popolous első két része található. "De hát ezek játéktörténeti klasszikusok!", és nyomban ki is próbáltam őket, mert korábban kimaradtak.

Általában hamar ráérzek egy játék kezelésére, azonban az 1989-es Popolous 1 esetében nem tudtam, hogy mit kéne csinálni, még kilépni se. Azóta meglett ez (Ctrl+Esc), ahogyan a fő játékmenet is: különféle varázslatokkal segíteni a térképen bóklászó emberkéket, leginkább a földterület megemelésével vagy lesüllyesztésével, a cél pedig az ellenfél istenség híveinek legyőzése az utolsó főig. Habár a kampányban szinte minden alkalommal ugyanezt kell csinálni random generált térképeken, de egy idő után szórakoztató is volt, amihez a stílusosan egy könyv lapjaira helyezett grafika (akkoriban divat volt a nagy HUD, palástolva a technikai korlátokat) mellett a zene is hozzáadott.

Az 1991-ben érkező folytatás azonban szinte mindenben felülmúlta az elődjét. Még több varázslatot kaptunk, sőt, a kampány alatt ezek pályáról pályára haladva nyíltak meg előttünk. A grafika is sokat fejlődött (mondjuk az akkori számítástechnika is), és a könyvlap mellett akár teljes képernyőn is csatázhatunk az ellenféllel. A Trials of the Olympian Gods alcím okán ógörög körítést kapott a játék, de emellé egy jókora infantilizmust is: a hívők közti párharcok azokkal a nyögésekkel inkább mókásak lettek, a haláanimációk is rajzfilmesek, és ez a hangulat a (fentebb linkelt) intro videóban is tetten érhető már. Ezek miatt ez utóbbi sokkal-sokkal játszhatóbb még ma is, mint az elődje.

Persze nem akarom elvenni az első Popolous érdemét, hiszen ez a program volt az ún. istenszimulátor műfaj megteremtője. Ami felfogható akár a valós idejű stratégiai játékok előfutárának is, ahol már mi irányíthatjuk közvetlenül az egységeket.

Pro:

• a játékmenet;

• jól futnak DOSboxban;

• a második rész kampánya;

• a második rész debil humora;

• nagyon hosszúak;

Kontra:

• kézikönyvből kell megtanulni a kezelést;

• kissé unalmassá tudnak válni;

• a másik részben nincs zene;

• az első rész paraméterek nélküli indítása;

Kiknek ajánlható?

Játéktörténelmi okokból mindenképp érdemes ránézni az első Popolousra, de a Popolous 2 még ma is egy mókás, élvezetes játék.