Ákos und Papa: Das Gamescommando

Ifjúkoromban megfordultam ugyan néhány számítástechnikai kiállításon (Compfair) Budapesten, de anélkül is a "szolid" jelzőt aggatnám rájuk megkopott emlékeimben kotorászva, hogy összehasonlítanám azokat a világ jelenlegi legnagyobb játékos rendezvényével. Nem is tudom miért vártam ilyen sokáig, amíg rászántam magam az útra, mert hiába élünk egy évtizede Németországban, valahogy soha nem jött ki a lépés: a kezdeti években nem akartam ilyesmire költeni, majd rendszerint ebben az időszakban, a Gamescommal egyidőben voltunk otthon családlátogatáson, utána jött a Covid vagy költözéssel telt szeretett augusztusunk. Mivel a játékipar állandó változásban van - példának okáért határozatlan időre felfüggesztették a nagy nevű Electronic Entertainment Expo megrendezését - nem akartam egész életemben bánni, hogy nem vittem el a fiamat egy gamescomra, illetve én sem tapasztaltam meg soha a hangulatát, ezért időben bevéstem a kalendáriumba a jeles napokat. No nem mintha az E3-ra sok esélyünk lett volna eljutni, mivel az egy elsősorban a szakma és a sajtó számára rendezett expo, amit korlátozott számban ugyan megnyitottak az utóbbi években a nagyközönség előtt is, de Kaliforniába nem olyan egyszerű (ejtsd: olcsó) csak úgy átugrani. Kölntől viszont csak 300 km-re élünk, ez Los Angeleshez képest majdnem olyan, mintha a kertünk végében tartanák a gamescom-ot! Mivel nem szeretek vezetni, ezért a sokkal kényelmesebb Deutsche Bahn-t választottam úticélunk eléréshez, egy hónappal korábban lefoglalva a jegyeket, egyetlen átszállással 60 €-ból megúsztuk a kalandot oda-vissza, ehhez jött még a két belépő ára, amelyekért 50 €-t kértek elővételben. Az átszállással, várakozással együtt is alig 3 órás utazás utáni első pehelykönnyű achievement mi más is lehetett volna, mint a főpályaudvar szomszédságában álló híres kölni dóm megtekintése, majd a Hohenzollernbrückén átkelve megérkezünk a videojátékok szerelmeseinek gruppenpartijába, amelynek tradicionálisan az idén százéves Koelnmesse ad otthont immáron 15 éve. Fél órával a kapunyitás után a hömpölygő tömeggel eggyé válva, izgatottan sodródtunk az események sűrűje felé, de azért némi félelem, tömegiszony is ott lappangott a háttérben. Egészen biztosan máshogy reagál egy hasonló szituációra, aki amúgy is egy metropoliszban él, vagy rendszeresen jár több tízezres tömeget mozgósító meccsre, koncertre, tüntetésre...de az én rendkívül nyugalmas kisvárosi életritmusomat alaposan felkavarta a 70-80 ezer további látogató, noha pánikba azért nem estem, próbáltam maximális higgadtsággal kezelni a szokatlan élethelyzetet.

Átadva magunkat az őrületnek fergeteges látványban volt részünk, ameddig a szem ellát, mindenfelé óriás kivetítők, hatalmas kiállítási installációk, attraktív dekorációs elemek fogadtak, de a kisebb piaci szereplők is egymásra licitáltak a figyelem megragadásához bevethető modern reklámeszközök használatában. Itt jegyzem meg, hogy nagyon kevés képet és videót készítettünk, a fiamat is arra próbálom - egyre sikeresebben - jó ideje terelni, hogy ne kövesse a mi korábbi hibás példánkat és az aktuális korszellemet, ne akarjon mindent lefényképezni és mindenről videót készíteni, inkább élje át egyetlen egyszer saját maga az élményt, ahelyett, hogy örökké csak egy kijelző képén nézi, hogy elmegy mellette az élet. A profik úgyis számos felvételt készítenek, amelyet később bármikor megtekinthetünk az interneten. Azért egy párat kiválasztottam a bejegyzés illusztrálásához.

Nem kellett sok időnek eltelnie a felismerésig, hogy itt bizony szó nem lesz játékokban elmerülésről, inkább csak kóstolót kapunk egy életérzésből, végigszáguldunk a gigantikus cirkusz bizonyos részein, gyönyörködünk a lélegzetelállító standokban és néhány perc erejéig bele-belekapunk pár útunkba kerülő érdekességbe. Ezek java részének nincs köze a bemutatott játékok kipróbálásához, sokkal inkább olyan programok, mint:

• számítógép-építő verseny

• (német nyelvterületen) ismert streamerek játékának követése élőben

• élő podcastfelvételek

• bajnokságok

• kvíz-játékok nyereményekért

• Laser Tag

• tematikus előadások

és még számos más program, amit az ember el tud képzelni egy hasonló kiállításon. Ha már a gyönyörködésnél tartunk, mindenképpen meg kell említeni a rengeteg amatőr, félprofi és vérprofi cosplayert: ők azok, akikre érdemes odafigyelni! (A főnököm pont ugyanezt mondta rólam a héten: "- Ő az a kolléga, akire érdemes odafigyelni!" Kár, hogy a biztonsági őröknek mondta...) Annyira elengedhetetlen részét képezik a rendezvénynek, hogy az egyik csarnokban egy alaposan felkészült részleg segíti az esetleges szakadások és törések reparálását, a sminkek korrigálását, mert a játékok mellett ezek a látványos / autentikus / őrült / dögös / vicces kosztümök és viselőik a legfontosabb hangulatfelelősök. Bevallom férfiasan, legalább ugyanannyi volt ismeretlen számomra, mint amennyi ismert, de még így is számos kedvelt karakterrel futottam össze, esetleg megpillantottam egy-egy hívogató arcot...vagy egyéb testrészt.

Illiberális játékexpolátogatók azért csak óvatosan közelítsenek Köln felé, mivel LMBTQ háttérrel rendelkező cosplayerek is nagy számban fordulnak elő...pontosabban a társadalomban is létező valós arányok ezúttal kendőzetlenül megmutatkoznak a cosplay műfaj elkerülhetetlenül exhibicionista természetéből eredendően.

Hogy megvédjem a mundér becsületét, legalább arra az egy játékra okvetlenül szerettem volna ránézni, amelyet a legjobban várok a vásáron kipróbálható címek közül. Ehhez kapóra jött, hogy Ákost éppen a közelben található Laser Tag játék hívogatta ellenállhatatlanul, ezért új taktikát bevetve kettévált az osztag és mindenki a maga kezdőpontján csatlakozott a kiszemelt lobbyba. A várakozás a Skydance's BEHEMOTH esetében valamivel több, mint egy órát jelentett, ami gamescom mércével nem is volt annyira vészes, pillantottam meg később olyan várakozásidő-jelző táblát is populárisabb címeknél, ahonnan számítva még cirka 2 órára volt az érdeklődő a kontroller kézbe vételétől, de közel sem ennél a pontnál volt a sor vége. (Az applikációban óránként kisorsolnak 1-2 sorban állás nélküli bejutást az arra nevezők között, de vajmi kevés esélye van, hogy pont akkor, pont ott te leszel a kiválasztott. Ez azoknak lehet jó választás, akik sok ilyenre beneveznek és ha nyernek valahol egyet, akkor oda mennek.) Sok játékostársammal ellentétben ezt az időt nem az év 364 további napján is elérhető 6 zollos képernyő kényszeres nyomogatásával töltöttem, hanem beszélgettem a sorban álló hozzám hasonló VR-fanatikusokkal, élveztem a gamescom semmihez nem fogható atmoszféráját, a lélegzetelállító cosplay kavalkádot, a ritkán látott embertömeget és nyüzsgést vagy a millió jópofa geek pólóból mazsoláztam. (Meg persze izgultam és kapcsolatban voltam Ákossal, de tudtam hogy talpraesett kölyök és minden rendben lesz. A helyszín kiemelt figyelemmel volt biztosítva, szigorúan ellenőrizték a bejutást, a koelnmesse munkatársai urai voltak a helyzetnek és a rendőrség is nagy erőkkel volt jelen.) Németországban elég szigorúan veszik a videojátékok korhatár-besorolását, ezért érkezéskor a 12 év felettiek zöld, a 16 év felettiek kék, a 18 év felettiek piros karszalagot kapnak és csak az ajánlásoknak megfelelő játékokat próbálhatják ki. Annyira szigorúan azért mégsem veszik, mert Ákos annak ellenére is megkapta a zöldet, hogy csak novemberben tölti be a 12-t, de az USK18-nál nincs kegyelem: kizárólag a nagyközönség elől elzárt pavilonokban tehetnek egy próbát a felnőttkorú látogatók, többek között a Behemoth-al is csak zárt ajtók mögött lehetett megküzdeni. Az előkészületek alatt, majd a játék közben is próbáltam néhány kérdést feltenni a velem foglalkozó csinos hostessnek, de miután kiderült, hogy egy hete volt életében először VR-headset a fején, nem kínoztam tovább. Hét év VR múlttal a vállapomon nem is annyira kellett instruálni, ugyan meglepő volt in medias res bossharccal demózni a játékot, ugyanakkor logikus lépés is egyben, hiszen a VR-ban a méretarányoknál semmi nem ámulatba ejtőbb! Pár perc játék után többszöri bólogatás és fülig érő száj jelezte az elégedettségem meredek emelkedését, baromi jól nézett ki a cucc Quest 3-an, no nem mintha valaha kérdéses lett volna az első napos vétel, de jobb érzés három hónappal a megjelenés előtt biztosra menni. A tíz perces örömködés közben érkezett vissza a fiam, aki ugyan tudta, hogy USK18-as alkotásról van szó, ámde cselesen bepróbálkozott a személyzetnél, hátha beengedik a keresett apukájához, azonban nem volt elég magas szintű a "Charm" skillje, így a lobbyban kellett megvárnia a tesztkör végét.

Kisebb indie-címekből megnéztünk párat a feeling kedvéért, kipróbáltuk milyen érzés prémium kategóriás eszközökkel (PC/monitor/perifériák/gamer szék, stb.) kockulni, teljes egyetértésben egyikünk sem akart a kevéske rendelkezésünkre álló időből újabb órákat sorbanállással tölteni. Ákos mindenáron szerette volna a Fortnite standját megtalálni egy csak ott megszerezhető skinben reménykedve, de sajnos csak a Fortnite Festival volt kinn, illetve a Lego standja tartalmazott nyomokban Fortnite-ot, többek között megcsodálhattuk a hamarosan megjelenő Lego-szetteket is. A Microsoft kihasználva a Sony és a Nintendo távolmaradását alaposan kitett magáért, professzionális és igényes kiállítási területet rendezett be magának rengeteg játékkal, az Indiana Jones und der große Kreis bejáratánál szinte éreztem, ahogy Indy ostora rátekeredik a bokámra és húz befelé, de a fentebb írtak tükrében esélytelen volt bejutásunk. Viszont a Commandos Origins bódéja előtt senki nem állt, így oda beléptünk, de a fekete függönyök túloldalán mind a nyolc SDK foglalt volt. Katartikus élmény volt ennyi év után futás közben látni a modern köntösbe öltöztetett örök nagy kedvencemet. Pár perc múlva a másik irányból visszatért egy házigazda, kiderült hogy félreértésről van szó: mi - tudtunkon kívül, de stílszerűen - a kijáraton "osontunk be", a várakozók a bodega másik oldalán kígyóznak, meg Áki amúgy sem jöhet be az USK18-as helyszínre a zöld karszalaggal. Utolsó bónuszküldetésként még a merchandise részlegen haladtunk át, amikor véletlenül belefutottunk a térképen és a játéklistában sem jelzett Batman Arkham Shadow standjába is, ahol magát a játékot sajnos nem lehetett kipróbálni. Teljesen érthetetlen két hónappal a premier előtt, de legalább remekül festett a panoráma.

Rettentően tömény és pörgős napunk volt, pedig éppen csak belekóstoltunk egy ilyen rendezvénybe. Természetesen én is csak pár óra eseményeiről számoltam be, de a leírtakon kívül is élveztük a nap minden percét, még ha a végére alaposan el is fáradtunk. Egy ideig két kedves kollégámmal és gyermekeikkel próbáltuk közösen felfedezni a pavilonokat, de óriási kihívás volt ekkora tömegben állandóan egymást keresni, együtt haladni, ezért egy idő után inkább feladtuk a bónusz XP-k kergetését. Villámgyorsan elszaladt az a nyolc óra, ami a 2024-es gamescomból jutott nekünk, a Gamescommando elkezdett a de_train irányába szivárogni, majd a vonatunk indulása után az egyetlen begyűjtött lootot lapozgattam: a próbajáték zárásaként kezembe nyomott, irtó igényes, keményfedeles BEHEMOTH képregény / artbook hibridet. A kiadvány első fele megidézte Vincent Segrelles: A zsoldos című fantasy képregényének hangulatát [Menő Manó Magazin], az artbookban felfedezni véltem némi Shadow of the Colossust inspirációs forrásként.

Az új tapasztalatok birtokában levontam pár tanulságot. Az utóbbi években erőteljesen csökkent a játékos rendezvények marketing értéke, a nagy kiadók közül egyre többen maradnak távol. Nem szorulnak rá ilyen jellegű hírverése, enélkül is pont elég csatornán képesek megszólítani célközönségüket. Nincsenek eget rengető új bejelentések a gamescomon, otthonról nézve legjobb esetben is a szokásos mennyiségnél valamivel több trailert kapunk adott hónapban, esetleg beesik egy logót tartalmazó teaser, vagy CG trailer. Viszont programként, kiállításként, találkozóként abszolút van létjogosultsága egy ilyen rendezvénynek, amit a nyilvánosságra hozott hivatalos statisztikák is alátámasztanak. Nem véletlenül nyitotta meg a rendezvényt Németország gazdasági minisztere, a 335 000 látogató komoly bevételt jelent a városnak, a gamescom brand hírneve egyelőre nem vetekszik ugyan az Oktoberfestével, de jó az út, amin jár és nem úgy néz ki, mint aki vissza akarna fordulni. A hétköznapi látogatók számára is nyitott rendezvénynek nem sok köze lehet a szakmai sajtó számára fenntartott napokhoz, területekhez. Az általam meglátogatott helyeken egyetlen kérdésemre sem tudtak válaszolni az ott dolgozók, kétlem, hogy a fejlesztők közül bárki is jelen lenne a standoknál, naivitás volt azt hinni, hogy igen. Ha valaki hardcore gamernek vallja magát, szerteágazó érdelődési körébe számos műfaj beletartozik és azért utazik Kölnbe, mert játékok tucatjaiból szeretne ízelítőt kapni, semmiképpen ne egy, de még csak ne is két nappal tervezzen, értelmezze sokkal inkább egy 5 napos fesztiválként az eseményeket. Távolabbról érkezőként ennek is van egy komolyabb, egyéni mérlegelést igénylő költségvonzata - mint minden fesztiválnak, versenynek, focimeccsnek vagy koncertnek - de ha gamer szív dobog bennetek, egyszer adjatok neki egy sanszot! Azt mondanom sem kell, hogy Ákos nem csak jövőre, hanem minden alkalommal ott szeretne ezentúl lenni!